Minden válogatás nélkül azért nem nézek filmet, tehát mielőtt beszerezném őket elolvasom a tartalmukat. A Felforgatókönyv (megint egy béna magyar cím, de erről majd később) esetében tartalom alapján valami kellemes kis vígjátékra számíottam, mert hát elég mulatságos az alaphelyzet. Ezzel szemben kaptam egy drámát, egy csöpp romantikával keverve. Bár nem ezt vártam, de talán így jobb is volt.

Már épp szapulni készültem a címet, mikor kicsit jobban átgondoltam. És rá kellet jönnöm, hogy ebben az esetben ez egy egészen eltalált cím. Ha két szóra bontjuk (felforgató könyv), akkor már sokkal jobban kifejezi a film lényegét. De ezt már nehéz lett volna megtenni vagy csak így nem olyan hangzatos és inkább bízzák a nézőre, hogy rájön vagy nem. Most, hogy így újraértelmeztem magamban a címet, úgy néz ki, hogy vetekszik az eredeti cím (Stranger Than Fiction) szellemességével. Ilyen se volt még!

Harold Crick egy átlagos ember, mindennapi rutin rabja. Foglalkozása adóellenőr, ennél fogva utálják az emberek. Annyira a szokásainak a rabja, hogy minden nap mindent ugyanúgy csinál. Még a fogát is ugyanannyi ideig mossa. Egyik nap észreveszi, hogy valaki narrálja az életét. Minden cselekvését, minden gondolatát, de ezt csak ő hallja. Ez a hang egyre jobban befolyásolja őt. Harold rájön, hogy ő egy könyv főszereplője és nincs befoláysa a történésekre. Majd ez a hang egyszer kijelenti, hogy meg fog halni. Ekkor Harold úgy dönt, hogy megkeresi az írónőt és megpróbálja meggyőzni őt, hogy ne ölje meg.

Will Farellt eddig szinte csak vígjátékokban láthattuk, de felnő a feladathoz és nagyon jól oldja meg. Dícséretes alakítás. A főbb szereplők között olyan nevek is feltűnnek, mint Dustin Hoffman, Emma Thompson. Ők hozzák a papírformát, szóval a színészekkel nincs gond.

Miután egy drámáról van szó, így a speciális látványelemekről felesleges szólni. De volt a filmben egy megoldás, ami nagyon tetszett. Főleg, mikor narrálják a főszereplő életét akkor volt jelen. Hasonlóan a Simshez, buborékokkal oldaották meg a számok és sokféle adat kiírását. Filmben még nem láttam, szerintem elég öteletes; főleg, hogy a főszereplőnek rögeszméi a számok és a számolás.

A jó színész játék és az ötletes megoldások mellett mégis a történet a film erőssége. Egyszerűen beszippant, sodor magával. Bár teljesen abszurd, mégis átélhető. A szürke hétköznapok között elveszik az ember és már észre sem veszi a kis örömöket, pedig ott vannak. Ez történik Harolddal is, de a halál biztos tudata megváltoztatja és arra készteti, hogy kitörjön ebből a szürkeségből és megváltoztassa az életét.

Értékelés:

Sokat vívódtam magamban, hogy mi legyen a végső értékelés. Nagyon tetszett a film. Jó story, ötletes megoldások és jó színészek, jó alakításokkal. Olyan 8/10, már majdnem 9.