Elkapott a gépszíj és kevesebb, mint egy hét alatt ledaráltam az eddig elérhető összes részt. Ha egy sorozatot az első egy-két-három részben megfog, akkor már nagy az esélye, hogy egyben és rövid idő alatt kerül terítékre. Sajnos ez igen időrabló, de nyáron erre is ráér az unatkozó egyetemista. :)

Ha képes vagyok nagy dózisban bevinni egy sorozatot, akkor az rosszat már nem jelenthet. Így van ez itt is. A Chuck egy meglehetősen egyszerű sorozatocska, nincsenek benne nagy gondolatok, viszont vicces és a karakterek szerethetőek. Ennél több nem is kell nagyon, hogy eladjon heti 40 percet.

Az első rész elijesztheti a nézőt, mert akárhonnan is nézem, nagyon béna megoldást választottak arra, hogy Chuck fejébe belekerüljön az Intersect. Későbbiekben persze hozzászokunk, hogy ha képek villognak, akkor Chuck szuperagya meglehetősen gyorsan és hatékonyan fogadja be az információt, de eleinte ezt mindenképpen kétkedéssel fogadjuk. Ha ezen apróságon túl tudjuk tenni magunkat, akkor viszont minden résszel 40 perc kellemes szórakozás vár ránk.

Epizodikus felépítésű, így ha kimarad pár rész még nem veszítjük el a történet fonalát. Bár igaz, hogy néha több részen keresztül is átível egy-egy történet, de ez igazából csak az évadok vége felé jellemző, amikor úgyis felpörögnek az események. A második évad záró epizódjában már szinte minden percet megköszöntem, mert hatalmas fun volt az egész, annak ellenére is, hogy nem a legtökéletesebb finálé volt. Annyira szívemhez nőttek a karakterek, hogy nem akartam elengedni őket, még ha csak másfél hónapra is.

A sorozat teljes mértékben a karakterekre összpontosít, a tény, hogy minden rosszfiú pont Los Angelesben található, vagy ad partit, már csak mellékes. A három főszereplő nagyon találó. Egy kommandós, egy kém és persze a civilből szuperszámítógéppé előlépett Chuck. Mellettük még rengeteg érdekes karakter tűnik fel. A Buy More-ban dolgozó összes ember hibbant egy kicsit (van aki nagyon), és mindig okoznak pár kellemes pillanatot, mikor mosolyoghatunk. Jól jellemzi őket, hogy saját magukat úgy kategorizálják a Buy More mikro-táplálékláncában, hogy van Chuck, vannak a többiek és talán még Jeff alkot egy külön kategóriát.

Sokszor van, hogy Chuck szétválasztott életében párhuzamosan ugyanazok a problémák jelennek meg, mint esetleg Morgan életében. Ötletes ugyanazt a problémát két kontextusban is látni. Az ilyen apróságok emelik ki a sorozatot: apró ötletek; és utalások más filmekre. Ezek nélkül csak egy lenne a sokból. Egy sorozat, ahol lőnek, rohannak, megmentik a világot, és közben viccelnek néha, de nem lenne hosszú távú.

Ritka, hogy a második évad megközelíteni nadjisten megelőzné az elsőt, pedig én most így éreztem. A készítők menet közben éreztek rá a dologra. Az eleje még nagyon döcögött, néhol erőltetettnek tűnt, de ez megszűnt a második évaddal. A karakterek sok problémát és kétséget áthoznak a második évadra (és sajnos ebben nem is fejlődnek a szereplők). Már az első részekben megismerjük azt a pár fontos kérdést, amin rugóznak majd egy sort. Talán ez volt a leggyengébb pontja az eddigi két évadnak. A továbbiakban ezek kéne csiszolni. A többi "összetevőt" már sikerült megtalálni és helyes arányban adagolni.

Ma este lesz a második rész. Még nem késő bekapcsolódni, sőt talán érdemes az első részt pótolni.