Kung Fu Panda 2

Az első részt anno nagyon szerettem. Elő-elő veszem néhanapján, hogy megint derüljek az ügyetlen panda ballépésein. A második rész nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, és nagyjából ugyanúgy jutottam el rá, mint az első részre –hirtelen nem akadt jobb film, amit megnézhetnénk. És megint csak az lett a vége, mint az első résznél. Pozitív csalódás.

A DreamWorks a második résszel simán hozta az első színvonalát. A történet most is csak alibi, hogy Po ügyetlenségein nevethessünk és hogy tanúi legyünk, ahogy megint egy új szintre lép. Talán nem is kell mondanom, hogy a filmet a humor viszi el a hátán. Végig mosolygós és néhol hangosan felnevetős, ahogy Po és öt bajtársa aprítja az ellent mindenféle lehetetlen támadási neveket harsogva.

A harcok a csapatmunkából merítenek új lendületet. Felüdülés volt látni, hogy végre nem a magányos harcos bandukol és ver halomra minden rosszfiút, hanem végre volt csapatmunka. A készítők nagyszerűen használták ki az egyes állatok nyújtotta lehetőségeket. Persze erősen építenek az egyes állatokhoz társított sztereotípiákra, de így legalább nem kell találgatni, hogy ki kicsoda, és hogy ő miért is képes arra. Egyszóval a harcok – amik a film egy jelentősebb hányadát teszik ki – nagyon eltaláltak és többnyire viccesek is.

A mondanivaló és az érzelgősebb részek is csak annyira csöpögősek, hogy mindenkinek könnyen emészthető legyen. A DreamWorks jó néhány ballépés után a Kung Fu Pandával megtalálta azt a hangot, amivel könnyű levenni a nézőt a lábáról. Engem sikerült. 7/10.

süti beállítások módosítása