Az első pár percben megpróbálnak összezavarni minket. Megpróbálják elővezetni, hogy ez egy nagyon bonyolult film, ami végtelen sok szálon utal magára és minden képkockára nagyon oda kell figyelni. A végén el is éri a célját, mert nagyon hamar elveszünk és nem értjük, hogy mi történik a vásznon. Ez a fajta felütés nem biztos, hogy jót jelent. Átfutott az agyamon, hogy csak el akarják takarni a nyilvánvalót: egy semmitmondó történetet kell feldúsítani 3 óra hosszúra.

Wachowski testvérek a Mátrix óta nem nagyon hallattak magukról. A következő nagy dobásra készültek volna? Ha ez így van, akkor még várnunk kell picit a nagy visszatérésre. A Felhőatlasz nem megváltás a tudományos fantasztikus filmek rajongóinak. Egy közepesre sikerült film, ami sokkal többre tartja magát, mint ami valójában.

A történet időn és téren átnyúlva próbálja előadni, hogy az univerzumot mozgató erők között rejtélyesek is munkálkodnak. A hat történet haloványan kapcsolódik egymáshoz - csak mondanivalójukban, és nem cselekményükben. A film túlideologizált és ez bizony nem válik a javára. Az erősen konzum ízűre faragott filozofálás nem áll jól neki. Lenne itt potenciál, de folyton azt éreztem, hogy kicsúszik a rendezők keze közül.

A helyzet azért nem olyan siralmas, mint amilyennek elsőre tűnik. A játékidő 3 órája ugyan hosszú (és sajnos annak is tűnik), de bőven akadnak jó jelenetek, amik miatt érdemes bevállalni a marathoni mozizást.

Minden történetben ugyanazok a színészek játszanak. Érdekes megfigyelni, hogy a történeteken átívelve mennyire hasonló a karaktarük. A gonosz mindig gonosz, a jó mindig jó. Egyes történeteken belül jellemfejlődést nem annyira lehet megfigyelni, de ha egy-egy színész karaktereit összesítjük, akkor egészen új sikra kerül a dolog. Kiderül, hogy a film nem véletlenszerűen összevágott filmkockák sokasága (mint amire jogosan asszociálhatunk), hanem van átgondolt koncepció is.

A Felhőatlasz egyik fénypontja a látvány. A Neo Soul zseniálisan fest – meglátszik azért a Wachowski testvérek keze nyoma a filmen. A többi korra sem lehet panasz. Sőt amikor kicsit durvábbra fordul a helyzet, a kamera akkor sem fordul el szégyellősen. Végre egy film, ami fel meri vállalni, hogy ha elvágnak egy nyakat, akkor ott vér spriccel.

A film végére összeállt, hogy mégis mi ez a sok ködösítés és beigazolódott a kezdeti sejtésem. A film csak többnek akar látszani, mint ami valójában. A Felhőatlasz egyáltalán nem rossz film. Sőt! Nagyon is élvezhető, és ad némi mentális csámcsogni valót is. Néha pörög kicsit, néha még meg is lep a nyíltságával. Végül egy 6/10-re fut be.

Bemutató: 2012. november 22.