Nagy szörnyeket, nagy robotokat, és még annál is nagyobb zúzást vártam. Pont ezért volt olyan meglepő, hogy a film ennél sokkal többet adott. Guillermo del Toro már párszor meglepett, de a Tűzgyűrű esetében ez egy egészen új szintre lépett. Teljesen a film hatása alá kerültem. A moziból kilépve mintha kóvályogtam volna, bár ez lehet a rekkenő hőségnek tudható be és annak, hogy nem volt légkondi a moziteremben. Bár tagadhatatlan, hogy emellett a film is belejátszott a dologba.

A mester szörnyei és digitális teremtményei mindig is lenyűgözőek voltak, így nem meglepő, hogy a látvány karfa markolós. A monumentalitása, a megalomániája taglóz le rögtön. Az arányokat mindig finoman, de pontosan dörgöli az orrunk alá. A kaijuk vagy a jaegerek méretei megdöbbentőek még a vásznon keresztül is.

A történet valószerűtlenül klisés, már-már butus, de az előzetes alapján is érezhető volt, hogy nem a két oldalas forgatókönyv fogja eladni ezt a filmet. Az első pillanattól kezdve tudatosan építi a film a hangulatot, amiben könnyű elveszni. Annyira, hogy megfeledkezünk a klisékről és még az egyértelmű végkifejlet előtt is ugyanúgy izgulunk, mintha 6 évesek lennénk megint.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi is az, ami ennyire megfog. Guillermo del Toro kézzel foghatóvá tette a világvégét. A rombolást és a harcokat úgy tárja elénk, hogy tényleg elhiggyük. Elhisszük, hogy a tenger fenekéről egy ekkora lény csak úgy előbújik valami portálon át és lezúz egy nagyvárost.

Érezhető a kilátástalanság és a páni félelem. A kaiju egy olyan erő, ami megállíthatatlannak tűnik, de nem ettől félelmetes. Rettegést főleg azért kelt, mert nem értjük, hogy mit akar. Nem lehet előle elbújni, egy támadás esetén a puszta szerencsén kívül másban nem bízhatunk. Az emberi építmények nem tarthatják vissza. És ekkor lép be a jaeger, ami magában hordozza a reményt és a megváltás ígéretét.

There are things you can't fight - acts of God. You see a hurricane coming, you get out of the way. But when you're in a Jaeger, you can finally fight the hurricane. You can win.

A Tűzgyűrű számomra talán a nyár egyik legjobb blockbuster mozija. Látványban és hangulatban mindenképp. Megfelelő időben és hangulatban kapott el, hogy túllendüljek az összes butaságán. A történet hiányosságain és logikai buktatóin. Ha kötözködni akarnék, akkor bőven lenne alapom rá, de azt hiszem meg akartam látni a filmben azt a pluszt, amit adott. A hibákat lehámozva ott maradnak a szörnyek és a robotok és ennyi elég is.