Bűbáj (Enchanted)

Olyan filmélményt adott ez a film, amit nem is gondoltam volna. Mikor megnéztem, gondoltam rögtön meg is osztom a többiekkel itt a házban. De akiknek elmondtam, az elintézte egy vállrándítással. Szerintem ennél sokkal többet érdemel. Lássuk miért!

A Bűbűj tipikusan az a film, aminek biztos happyend a vége. 10 perccel a film kezdete után már a pontos részleteket is tudjuk a végét illetően. Tudjuk azt, hogy kit kivel hoz össze a sors és hogy ők boldogan élnek, míg meg nem halnak. De az effajta filmeket nem is ezért szeretjük. Nem a csavaros történet vagy a monumentális látvány (bár néha lehet) nyűgöz le, hanem a hangulata és még jobb kedvünk is lesz tőle. Egy ilyen film pont jókor jött, mert bár itt állunk a tavasz küszöbén, most mégis hideg van és még hóvihar is volt.

A film kicsit hosszabb, mint másfél óra, de erre az időre tökéletesen elhiteti velünk, hogy létezik az a bizonyos mesebeli szerelem. Bár az agyunk racionális fele végig tiltakozik, de a film nemes egyszerűséggel elnyomja ezt a hangot a fejünkben. Átadjuk magunkat az önfeled szórakozásnak és elhisszük, hogy létezhet egy egyszerűbb világ, ahol a meglátom-megszeretem-elveszem elv érvényesül.

Giselle álmai hercegét várja erdei kunyhójában. Egy nap el is jön, ő pedig pont az ölébe pottyan. Első látásra szerelem, már mennek is a palotába, másnap esküsznek. A boszorkány, féltvén hatalmát - nem akarja átadni a trónt a hercegnek - gonosz tervet forral Giselle ellen. Mikor Giselle megérkezik az esküvőre, kihasználva mérhetetlen naívitását belelöki egy feneketlen kútba, aminek az alján a valóság van. És ekkor Giselle az 5. sugárúton találja magát New Yorkban. Természetesen a herceg utánamegy a valóságba, hogy megmentse és aztán elvegye feleségül.

A film valahol a paródia és a hagyományos mese között egyensúlyoz. Megjelenik benne rengeteg kommersz vagy inkább a fiatal korosztály számára mindig nézhető mese (pl. Hamupipőke, Csipke Rózsika). Ezeket olyan jól ötvözi, hogy nem tűnik fel, hogy itt-ott van egy kis lopás. A paródia jelleg talán a film vége felé erősödik fel jobban, de ott is úgy, hogy egyáltalán nem irritáló és a történet még bőven elbírja.

Queen Narissa: [transforms into a dragon] Well, I'll need a story for when I go back to Andalasia. How about "a huge monster appeared and killed everyone, and poor Queen Narissa barely escaped". I think I'll start with the girl who started it all!
Robert: [jumps in front of Giselle] Over my dead body!
Queen Narissa: [shrugs] Ok, I'm flexible.
[grabs Robert]
fordítás

Kérdezheténk, hogy a gonosz boszorka mit keres a trónon? Ez is csak egy plusz pont a készítőknek, ha már paródia jellegű, akkor legyen teljes a kép. És különben is a birodalomban a szolgáján kívül senki nem tudja, hogy ő a gonosz boszorka, mindekinek a kedves arcát mutatja és a királyságban béke is van. Szóval nem feltűnő, csak a nézőnek szúr szemet. Ez a kicsit paródikus mese, ami nemcsak a gyerekeknek szól, mára már trend és kb a Shrekkel kezdődhetett. Én csak remélem, hogy ha már trend és tonna számra jönnek az ilyen filmek, akkor legalább a színvonal nem süllyed.

Az alapötlet, hogy összemossák a valós és mesevilágot, szerintem nagyszerű. Talán még ilyen formbában nem is volt rá eddig példa. Az újító ötletek mindig jobbak, még ha a kivitelezés gyengébb is. De erről itt nincs szó, a kivetelezés legalább olyan profi, mint az ötlet, ha nem jobb. Minden jelenet teljesen a helyén volt. Nekem a parkos tetszett a legjobban, amikor felcsendül a That's How You Know című dal. A zene kötelezően jó, mert Walt Disney filmről van szó.

A főhős, Giselle végig bájos és a jelmezei is jól eltaláltak. Csak a legvégén nyúltak mellé, mikor hűdeszépnek kell lenni. Az a ruha elég felejtős a csajnak. De különben rendbe volt.

Aki nem zárkózik el teljesen a meséktől annak csak ajánlani tudom. Nekem nagyon bejött: 9/10.