Wristcutters: A Love Story

Nem vagyok képes összeszedni a gondolataimat a filmről, de mindenképpen akarok róla írni. Ennek egyetlen oka van. Látni kell a filmet. Nekem nagyon bejött.

Az öngyilkosok túlvilágán játszódik, ami egy lepusztult, uncsi külvárosra hasonlít. Nagyon hasonlít az igazi élethez, csak egy kicsit rosszabb. Vannak szabályok, amiket be kell tartani pl nem lehet mosolyogni. Vagy vannak dolgok, amik hiányoznak ebből a világból pl csillagok (elég nyomasztó lehet). Az emberek csupa szar melót csinálnak és uncsi sörözéssel ütik el az időt.

Történet: Zia összetakarít, majd felvágja az ereit. Ekkor kerül erre a furcsa helyre. Egy nap megtudja, hogy a lány, aki miatt idekerült szintén ott van. Elhatározza, hogy megkeresi. Barátját, Eugene-t is magával viszi, mert csak neki van kocsija.

Az egészet teljesen melankolikusra sikerült csinálniuk. Még valahogy a kép is olyan fakó, mint az ottani élet. Képi és hangulati hatás kiváló, teljesen illik a filmhez.

Külön érdekes, hogy Tom Waits is játszik a filmben, akinek nem elhanyagolható zenei munkássága van. Kellemes zenét játszik. A többi szereplő is feltűnt már itt-ott. Pl Shannyn Sossamon (Mikal), akinek a neve nem túl ismerős (számomra mindenképp), de a Lovagregényben ő volt a meghódítandó hercegnő.

A film 8/10; ez is olyan, hogy muszáj megnézni. Nagy meglepetésemre, itthon még moziban is adták, persze a Titanic fesztivál keretében, abból is a tavalyin, szóval nem a nagyközönségnek szánták. A végére csak annyit, hogy tessék beszerezni és megnézni.