Lakótársat keresünk (L' auberge espagnole)

Megint egy film, ami a tévéből pottyant az ölünkbe. Aki tegnap szemfüles volt, az észrevehette, hogy a Duna sugározta, ezt a kellemes vígjátékot. Felhívnám a figyelmet, hogy ma lesz a folytatás, szintén a Dunán 20:40-kor, aki még időben olvassa a postot, érdemes ezt nézni este a többi "szupermozi" helyett.

Az első félóra elég lassúcska volt. Nem akart beindulni a film. Szinte már furcsa is volt, európai film lévén. Az amerikai filmdömping közepette én is amerikanizálódom (filmtéren kizárólag). Szóval mint európai film (abból is francia) helyileg és kulturálisan is közelebb van valamennyire hozzánk. És az ízélésvilága is teljesen más, mint egy amcsi filmnek.

A film fiatalokról szól, fiataloknak. Az Erasmus program lehetőséget nyújt az egyetemistáknak, hogy cserediák program keretében külföldön tanuljanak. A film Xavier egy évét meséli el Barcelonában. Xavier is az Erasmus program keretében kerül Spanyolországba. Franciaországból érkezik. Egy multikultúrális, soknemzetiségű albérletben sikerül szállást találnia. Tanulás és bulik mellett a szerelem sem kerülheti el, egy férjezett asszonnyal kezd szenvedélyes viszonyt.

Elég jókat olvastam a filmről, így az átlagosnál nagyobb elvárásokkal ültem le a képernyő elé. Az elején nem volt szinte semmi. Poénok hiánya és a film vontatottsága kezdett elbizonytalanítani, de amint bekerült a soknemzetiségű albérletbe minden aggodalmam elszállt. Jöttek a poénok egymás után. Jobbnál jobb jelenetek váltották egymást.

A kultúrális különbségek a lakók között csak egy újabb poénforrás volt. Viszont az összetartásuk is figyelemre méltó. Mindig kisegítették egymást a bajban, bármilyen furcsa eszközökhöz is kellett folyamodniuk.

Ez megint egy olyan film, amit fel kell venni a megnézendők listájára és egy este, mikor kellemes kikapcsolódásra és jó sok nevetésre vágyunk elővenni. Az eleje kicsit lehúzza, mert tényleg lassan indulnak be a dolgok. De amikor már beindultak nem lehet panaszunk. 7/10-et adok neki. Folytatás ma este.