A forrás (The Fountain)

Nem is tudom hol kezdjem, a film teljességgel lenyűgözött. Leültem és csak a film végén eszméltem. A másfél órás játékidő elrepült, egyszerűen kiesett az az idő. Szóval a film beszippant. Úgy ahogy van. A látvány, a történet, a mondanivaló. Minden egyszerre.

Megnéztem és sokat gondolkodtam rajta, de ha a felét megértettem elsőre, akkor már büszke vagyok magamra. Ez egyáltalán nem negatívum a filmben. Egyszerűen csak többször kell megnézni. Mély és nagyon is elgondolkodtató mondanivalója van. Az újranézését pedig a közeljövőben kell megejteni.

Három párhuzamos történet fut egymás mellett, de sok utalás és kapcsolat van köztük. Mindhátom ugyanarra a kérdésre keresi a választ: létezik-e örök szerelem? A film egy sci-fibe oltott dráma. A science fiction a háttérbe szorul és a drámára koncentrál. A sci-fi rész kimerül az örök élet lehetőségében. Ezt a szálat csak éppen, hogy megemlítik, nincs döntő szerepe. Az örök szerelem és az elmúlás van a középpontban. Ezeknek a bemutatása fantasztikusra sikeredett. Nagyon eltalálták a készítők.

A látvány lenyűgöző. Főleg a jövőben és a múltban játszódó történetekben. Észre sem lehet venni a számítógépes animációt, teljesen elsimították a különbséget a valóság és a fikció között. Persze lehet tudni, hogy hol és mikor van számítógépes effekt, de teljesen hihető. Nem kell nagyon győzködni a nézőt, hogy elhiggye.

A színészi játék is nagyon tetszett. Hugh Jackmanen lepődtem meg a legjobban. Eddig többnyire pörgős, drámát nélkülöző filmjeit láttam (pl. X-men) és itt pedig teljesen hitelesen alakította, azt a lelki őrlődést és fájdalmat, amit a szeretett nő elvesztése okoz. A szeretett nőt Rachel Weisz alakítja, szerintem hitelesen. Haldokló, de a halál gondolatába teljesen belenyugvó és azt elfogadó nőt alakít. Szinte már kívánja a halált. A férfi, görcsösen ragaszkodik hozzá és mindent megtesz azért, hogy megmentse. Ez a konfliktus köztük szinte feloldhatatlan.

A Velencei Filmfesztiválon a kritikusok kifügyülték. Nem tudom ők hol élnek, de szerintem az elmúlt pár évek egyik legjobb filmje lett. Az pedig, hogy Magyarországon csak DVD-n jelent meg elég elszomorító. Sokszor hoznak be olyan filmeket a mozik, amit elég lenne DVD-n és azokat, amik pedig megérdemelnék a szélesvásznat kihagyják.

Sokat gondolkoztam, hogy megadjam-e neki a 10 pontot, de végül a 9-nél maradok. Nem tudok negatívumot említeni, így megindokolni sem tudom, hogy miért az 1 pont levonás, a majdnem tökéletes alkotásból. Szóval a vége 9/10. Ez megint egy olyan film, amit nem szabad kihagyni. Nézzétek meg, mindenképpen!