Kung Fu Panda

Ezt a visszatekintést szerzőtársamra próbáltam rátestálni. Mindig a teljes ihlet hiányra panaszkodik, és ezzel hárítja el az esetleges film „kritikák” megírását. Úgy látom tovább már nem tartható a helyzet, az olvasók is hiányolják már a Kung Fu Pandát. Ezért engedek a nyomásnak és megírom.

A tapasztalat azt mutatta, hogy az elmúlt időben már nem érte meg animációs filmet nézni moziban, mert nem nyújtotta azt a pluszt, amiért moziba megyünk. Ezért először gondoltam, hogy a 17”-os monitorom is megteszi majd, ha már elérhető lesz a film, addig meg kibírom. Aztán mégis úgy hozta a sors, hogy mentünk moziba, de egyéb minket érdeklő film nem akadt, hát beültünk rá. És milyen jól tettük.

A Kung Fu Panda végre visszaszerezte az animációs filmeknek kijáró figyelmet és elismerést. A műfaj amúgy is közel áll a szívemhez, így a hanyatló tendencia, ami megmutatkozott elég érzékenyen érintett. A DreamWorksnek volt pár melléfogása az elmúlt időben, de szerencsére most beletaláltak a közepébe.

Nagy meglepetésemre feliratos változatban is vetítették. A MOM Park néha csodákra képes. A szinkronra nagyon finnyás vagyok, még ha valamilyen fordítózseni kezei közül kerül is ki. Így, hogy feliratosan tekinthettem meg, csak emelte az amúgy sem gyenge film élvezeti értékét.

Az eredeti szinkronhangok közé annyi nagy húzónevet szorítottak be, hogy csak kapkodtam a fejem, de csak mikor már a stáblista úszott a vásznon. Sajnos a film közben nem lehetett érzékelni, hogy sok nagy név adta a hangját a figuráknak. Ez nem azt jelenti, hogy a hangok nem voltak talólóak, csak nem vettem észre, hogy Jack Black adja Po szájába a szavakat. Egyébként a hangok jól illettek a karakterekhez. Mikor kiderült, hogy Majom hangja Jackie Chan volt, Ati rögtön meg is jegyezte, hogy biztos ezért nem beszélt olyan sokat :))

A humor forrása legtöbbször az esik-puffan-vágódik kategóriából került ki. Persze ez nem von le az értékéből, csak sajnálom, hogy a korábbi filmekben jellemző verbális humor – ami főleg érettebbnek szólt – háttérbe szorult. Azért akad rá példa:

It is said that his enemies would go blind from over-exposure to pure awesomeness!

Én sem vagyok híve az ügyetlenségből fakadó humornak, de ebben a filmben valahogy nagyon eltalálták. Mindig a jó helyen és megfelelő mennyiségben kaptunk belőle, így sosem vált idegesítővé.

A magyar tagline-t már csak a moziból kifele jövet láttam meg – nagy szerencsémre. Ezek a béna szóviccek nekem nem jönnek be. Egy ilyen nagyszerű filmhez igazán kitalálhattak volna valami frappánsat, ehelyett kiszúrják a szemünket egy ilyen „pandalírozás”-sal. Szomorú.

A grafikáról már szinte felesleges is szólni. Ma már alapnak kéne lennie egy ilyen minőségű grafikának az animációs filmekben. Szóval a film képileg szép. Nincs csicsa, csak letisztult formák.

Már több mint egy hete volt, hogy láttam, akkor simán gondolkodás nélkül rányomtam 8 pontot. Most már talán közelebb van a 9-hez, de még nem éri el. Kellemes szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Vicces, kissé klisés, de mindenképpen szerethető. A vége 8/10.