Moszkva tér

Mikor rápillantunk a címre, az első asszociációnk az, hogy magyar film. Nem a cím mögött rejlő lehetőségeket, potenciált látjuk meg, mint más (legtöbbször amerikai) filmeknél. A magyar filmről, mint olyanról sokféle jelző jut eszünkbe, de egyiknek sincs sok köze az éltetéshez. Ez persze csak a közelmúlt filmjeire értendő, mert anno készültek nagy filmek. Viszont örvendetes tény, hogy készültek olyan filmek is a nem túl távoli múltban, amik tartják bennünk a reményt, hogy lehet ezt így is csinálni: jól, sőt nagyon jól. Természetesen ezeket a dicsérő szavakat a cikkünk tárgyára kell érteni.

Már nem mai alkotásról van itt szó, mert 2001 volt az a nagyszerű év, mikor ez a film a széles vásznon volt látható. De a készítők teljes mértékben időtállóvá tették, mert egészen '89-ig repítenek minket vissza, abba a zűrzavaros rendszerváltós évbe. Ezt a filmet nem lehet egyetlen bekezdésben elmesélni. A története nem ilyen kézzel fogható. Nincs eleje és nincs vége. Csak egy szemelvény az életből. Pár fiatal életébe pillanthatunk bele pár nap, vagy inkább hét erejéig. Az ő hétköznapjaikba április végén, pontosabban április 27-én csöppenünk bele, majd egészen június közepéig, végéig kísérjük őket. Nem véletlen ez az időpontválasztás; ez bizony ama bizonyos érettséginek az időszaka, amire mindenki emlékszik, csak a hogyan változik.

Említettem '89-et. Nos, ez kényes téma is lehetne, mert mindenki másképp szeretné látni és értelmezni. A film szerencsére nem foglal állást, nem foglalkozik a politikai vonzatával a dolognak. A '89-es eseményekre csak egy pillantást vet, azt is a diákok és az érettségi szemszögéből. Inkább csak szimbolikussága miatt játszódik pont abban az évben. Viszont a környezet, amit teremtettek, teljesen a '80-as évek vége és a '90-es évek elejei állapotokat idézi. Bár jómagam abban a bizonyos évben születtem, ezért az emlékeim úgyszólván még nem kristály tiszták azokról az időkről, de mégis valahogy így képzelem el, milyen is lehetett akkor.

Ha film egészére tekintek, egy olyan szókapcsolat jut az eszembe, amit nem hittem volna, hogy 70 éves korom előtt kimondok. Ez nem lenne más, mint a "fiatalság, bolondság". Furcsa ez így, de ezzel a nagymamáink szájából többször elhangzó mondattal meg lehet ragadni a film lényegét. Ha megpróbálnám kibontani, milyen fogalmakkal lehetne leírni ennek a pontos jelentését, talán soha nem érnék a lista végére. És ez így van rendjén.

A jó színészi játék, a jó operatőri munka és nagyon is kellemes rendezés mellett ki kell emelni a forgatókönyvet. Ennek egyetlen oka az, hogy igazán frappánsra sikeredett. A párbeszédek ugyan nem hordoznak hatalmas filozófiai tartalmat, viszont egy fiatal szájából nagyon is élethűen hangzanak. És igen, sokat lehet mosolyogni rajta, néha keserédes ez a mosoly, de akkor is jóleső. Ezek a tények pedig igazolják, azon feltevésem, hogy a szkript nagyon is a helyén van.

Mielőtt rátérnék a mostanra nagyjából nyilvánvalóvá váló számszerűsítésre, még megemlíteném azt az apró negatívumot, ami inkább csak furcsaság. Ez nem lenne más, mint a vágás. Talán a történethez és annak élet-közeli mivoltához köthető, hogy a vágás nagyon kiszámítható. A jelenet végén már érezhető, hogy most lesz, pedig a jelenet még egyáltalán nem égett ki. Erre csupán azért van szükség, mert ugrani kell az időben, nem lehet minden percet bemutatni.

Lassan, de biztosan megérkeztük ehhez a ponthoz. Örömmel jelenthetem be, hogy megszületett az első magyar film, ami megkapta a megtisztelő 10/10-es értékelést. Nem is szaporítom tovább a szót, csak azt mondom, hogy nézzétek és élvezzétek.

Ez a film nagyon megmozgatott és írnom kellett, de egyelőre ebből még nem csinálunk rendszert. Majd az is eljön.

süti beállítások módosítása