A moziterem szinte tele volt, ami ezekben az időkben szerintem nehezen mondható el, főleg ha nem egy nagyszabású, látványközpontú filmről van szó, hanem egy egyszerű vígjátékról. Úgy látszik, a Family Guy-on és az Amerikai fateren felcseperedett nemzedék fantáziáját megmozgatta az új Seth MacFarlane film, szerintem nem is kellett csalódniuk! Kellemes, hasfalrengető alkotás lett a kedvelt alkotó első (javarészt) élőszereplős, egészestés játékfilmje, a Ted!

Bár az elsütött viccek színvonaláról lehet vitatkozni - hiszen néha a legalpáribb humor mély bugyrait kóstolgatják (de MacFarlane esetében furcsa is lenne mást várni) - a Ted mégis minden percében megnevettet. Nyilvánvalóan rendszeres poénforrás a drogozás, a szellentés, a szexuális szokások alfajai, a béltartalom, illetve különféle testnedvek. De aki ismeri a már említett Family Guy humorát, ezen egyáltalán nem fog meglepődni, sőt, pillanatok alatt ráhangolódik a Ted gag-jeire is, és gyakorlatilag végigröhögi a másfél órát.

Azon kívül, hogy a film nem veszi magát komolyan (állandó kiszólások és random utalások) külön erény, hogy több szálat mozgat egyszerre, ezáltal nem esik a vontatottság hibájába. Nem csak egy elcsépelt romantikus komédia egy plüssmackó karakterrel megspékelve, hanem olyan témákat is felhoz, mint a felnőtté válás, a barátság kérdése, sőt még az emberrablást is (bár a „maci-rablás” talán ideillőbb fogalom)! Ráadásul a két élőszereplős karakter, John (Mark Wahlberg) és Lori (Mila Kunis) kapcsolatát sem a kezdettől vizsgálja a film, hanem már folyamatában, négy év együtt járás után, ez pedig új elemekkel tölti fel az amúgy túl sokszor elmesélt romantikus történetet.

A karakterrajz kiváló, a színészek ügyesen játszanak. Mila Kunis külön kiemelendő, hiszen ritka az olyan hollywood-i színésznő, aki ennyire gyönyörű és ez mégsem akadályozza a vicces szituációk alakításában. Azaz nem válik unalmasan modorossá, hanem magától értetődő természetességgel játszik a legabszurdabb helyzetekben is (mondjuk visítás közepette székletet takarít fel a padlóról egy részeg hivatásos hölgy után) – és mindeközben megmarad önmaga szép mivoltában. A CGI Tedről pedig mondanom sem kell, hogy a film másik gyöngyszeme, hiszen ilyen alpári barom karaktert senki más nem tud megalkotni és persze alakítani is (eredeti szinkronhang), mint Seth MacFarlane – mindezt egy kisfiú karácsonyi kívánsága által életre kelt plüssmackó személyében. Abszurd!

Bár hatalmasat nem üt, de szórakoztató alkotásra sikerült a Ted, olyan poénokkal, amiket az ember még évekig elsüthet a baráti társaságában. Érdemes megnézni!

7/10