Jason Statham nevével fémjelzett gengszter film? Jöhet. Statham nem egy tehetséges színész, de mindenképpen megfelelő választás lehet egy ilyen filmhez. Be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Tagadhatatlan, hogy ez a szerep illik hozzá.

A többi színész elég ismeretlen és főleg angol. Ez megint csak az akcentusban jelent meg. Angliára legjellemzőbb akcentusok feltűnnek a filmben. Elején kicsit furcsa volt a brit angol az amerikaihoz képest (eből is látszik, hogy több amcsi filmet nézek), de gyorsan rááll az ember füle és onnan nincs gond.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Martine ajánl egy lebukásmentes munkát Terrynek. Egy bankot kell kipakolni a londoni Baker Streeten. A bankban több millió font értékű kézpénzt és ékszereket tartanak, de emellett olyan titkokat is amiknek nem szabadna a nyilvánosság elé kerülni. Mikor híre megy a bankrablásnak és a tulajdonosok megtudják, követelik vissza a titkaikat. Terryék ekkor értik meg, hogy nem sokat ér az életük és nyakik vannak a lekvárban.

A történet nem túl csavaros, néhol elég kiszámítható, de még így is nagyon élvezhető. '71-ben játszódik és a készítőknek sikerült átadni a hangulatot. Persze én akkor még tervbe sem voltam véve, szóval nem tudhatom milyen is volt, de nagyon hasonlóan képzelem el. Még a színvilág is hasonlít a korabeli filmekére.

Néhány helyen nem sikerült megteremteni a kellő feszültséget, de ez nem jellemző a filmre. A történések elég ütemesen jönnek egymás után, ezért nem válik unalmassá a film. Ez lehetne a legnagyobb hibája, de szerencsére a készítők ezt jól megoldották. A film az utolsó percig lekötött.

Ahogy az igaz történeten alapuló filmeknél lenni szokott, a végén van egy kis magyarázó szöveg. Ez csak azért fontos, mert itt próbálnak két szálat elvarni, amit megkezdtek a történeti hűség kedvéért. Ez a két elvarratlan szál kisebb hiányérzetet okozott. Lehet, hogy tényleg nem volt rájuk megoldás a valóságban, de ez egy film... Költsenek hozzá valamit!

A film nekem nagyon tetszett. Nyugodt szívvel tudom ajánlani. Magyarországi bemutatóról nem tudok semmit, szóval maradnak a kerülőutak. 8/10-et simán megér, még küzdenie sem kell érte.

A kártyás, kaszinós, sokat kaszálós filmek nagyot tudnak ütni. Nem kell hozzá sok, csak egy jó ötlet, pár csavar a történetbe és tűrhető színészi alakítás. A legfontosabbat hagytam a legvégére, ez pedig az izgalom, vagy valami hasonló.

A főszereplők elég ismeretlenek, de mellékszerepben feltűnik Kevin Spacey és Laurence Fishburne. Tőlük már láttunk pár emlékezetes alakítást, így nem ijedünk meg a sok ismeretlen névtől. A történet elég 0, de az alapötletben vannak lehetőségek. Az ígéretes alapanyagból nem sikerült kihozni, amit lehetett volna.

Kicsit hosszúra nyúlt a film. Az izgalmat nem sikerült igazán megvalósítani. Feszültségről meg már nem is érdemes beszélni. Amikor lennie kellett volna, nem volt semmi. Abban a néhány üldözős jelenetben nem hitették el velem, hogy különösebb veszélyben vannak. Azzal, hogy nem volt se feszültség, se izgalom ellaposodott a film. Ez különösen a közepén volt érezhető. Unalmas lett. Aztán szerencsére kicsit javult a helyzet a végére és mire a kötelező csavarhoz értünk, már teljesen ébren voltam újra. Bár a "nagy" csavar nem volt akkora, hogy félálomban ne lehetett volna követni.

Érzékeltetni akarták, hogy milyen nehéz visszazökkenni a szürke hétköznapokba a vegasi csillogás után. Ez teljességgel megbukott. Nem jött át. A vegasi bulik és önfeledt pénzszórás a boltokban egyáltalán nem adta át a luxus és fényűzés érzetét. A szürke hétköznap még elment, bár ezt egy kollégiumban nem nehéz bemutatni.

A történet, ahogy már említettem egy 0, így valamit fel kéne mutatni. Vegas, kaszinók - már több tucat filmnek volt a fő témája. Így ezen a fronton nehéz újat mondani. Történet, újdonság kilőve, marad a lazaság, meg a jó ötletek. Sajnos ebből kevés van, bár egyszer-egyszer villan, de ez nem nyűgöz le.

Rosa professzor az MIT-n kártyaszámoló szakkört szervez. Hogy valami pénzt is szerezzenek hétvégenként Vegasba , hogy pár százezer dollárral megrövidítsék a kaszinó tulajdonosokat. Kártyákat számolni nem illegális, de a kaszinósok nem nézik jó szemmel. Ártalmas is lehet az tesi épségre.

Laurence Fishburne a Mátrix első része óta kicsit megpuhult. Az idő eljárt felette, kicsit megöregedett (ami nagyon látszik) és felszedett egy kis felesleget is. Már nem tudta hozzni azt a rendíthetetlen, kemény macsót. Kár, pedig neki való szerepet kapott, csak nem tudott vele élni rendesen.

Láttam már jobb Vegasos filmet is. Nem hiszem, hogy sokat fogom még emlegetni. Talán egyetlen idézet marad majd meg: "Winner, winner, chicken dinner!". 5/10, semmi extra, de még elmegy.

Már nem is tudom miért ültem le megnézni. Biztos kellett lennie valami nyomós oknak, de ez valahol a filmen való szörnyülködés közben elveszhetett. Az első 5 perc alatt azt éreztem, hogy most kéne abbahagyni. Mégis adtam neki egy esély, hátha jobb lesz. Valamivel jobb is lett, de nem vesztettem volna semmit, ha nem nézem végig. Csak a legvégső esetben nem nézek végig egy filmet, ez még belefért. (Persze nem sok hiányzott.)

Rachel egy elkényeztetett kaliforniai tini. Néhány komolyabb zűr után az anyja úgy dönt, hogy elküldi Idahoba a nagyanyjához. Kölcsönösen utálják egymást, mind a nagyi és anyuka, valamint anyuka és lánya. Rachel a nyugodt kisvárost teljesen felforgatja. Majd mikor egy lappangó titok a múltból felszínre kerül, elszabadulnak az indulatok. Ez a titok újra közelebb hozza őket egymáshoz.

Mivel is kezdjem? Talán legjobb, ha a kedves Lindsay-vel. Nem az a típus, aki ha lemegy a bányába feljön a szén, de nem is az a kimondott bombázó. Itt pedig nagyon ezt akarják lenyomni a torkunkon. Jön a nagyvárosból és bármelyik férfit megkaphatja a kisvárosban, legalábbis a szerepe szerint. Ha valamivel rövidebb ruhákat vett volna fel, akkor azokat már nehezen lehetne ruhának nevezeni. Nagyon idegesítő ez az erőltetett "hú de szép vagyok" dolog.

A másik ilyen nagyon idegesítő dolog a filmben, az a feszültség keltés. Rachel elég hazudós, így nem tudhatjuk, hogy igaz-e amit a mondott vagy nem. Ebből adódik a legtöbb bonyodalom. Nem lenne rossz ötlet, csak a megvalósítás gagyi. Az igaz-nem igaz huzavona nagyon béna. Végig azt kívántam, hogy legyen már vége. A film második felében ez lenne a fő konfliktus forrás, de végig olyan érzése van a nézőnek, hogy ez csak másodlagos.

A vágással lenne még nagyobb problémám. Néhányszor olyan érzésem volt, hogy ez a jelenet még nem befejezett, csak átugranak egy másikra, mert nem tudják befejezni. Néha meg logikátlanul következtek egymás után az egyes jelenetek. Ez kicsit megnehezítette az események követését, főleg annak tükrében, hogy csak sejteni lehet, hogy most igaz vagy nem a kiscsaj sztorija.

A dráma izzadság szagú volt a filmben, pedig minden adva volt hozzá, hogy jót hozzanak össze. Egy két poén is belefért, de nem jellemző. Ahogy a nagyi leoltja az unokáját az tetszett: "Go, fuck yourself!". Olvastam 10/10-es értékelést is, erre csak annyit tudok mondani, hogy ízlések és pofonok. Nálam 3/10 is alig ér. Aki teheti kerülje!

Ritkán ajánlok sorozatot, de most megteszem. The Boondocks megérdemli, hogy ejtsek róla pár szót. Egy "meseről" van szó, de egyáltalán nem a gyerekeknek szól. Erős társadalom kritikát fogalmaz meg, természetesen USA-val szemben. Minden részben bemutat egy problámát. Érdekes. A humort sem nélkülözi, sokszor jó poénok vannak benne. Az angol nyelvi tudást eléggé megdolgozza. Egy felirat ajánlott hozzá.

Három négerről szól. Egy nagyapa és két unokája lakik együtt családként. A gettóból olyan környékre költöznek, ahol túlnyomórészt fehérek laknak. Érdekes alaphelyzet. Minden részbe egy-egy problémára térnek ki.

Már a 2. évadnál tart. Egy rész csak 20 perc, így nem vesz annyi időt. Mindenkinek ajánlom.

Először gondoltam, csak beszúrom egy poszt elejére, de az nem lenne jó. Elrondítaná a posztot, na meg ez mégiscsak megérdemel egy kis plusz figyelmet.

Annyiról lenne szó, hogy mivel nagy részben megértem, már nagyjából csak a szóbeli van hátra (meg informatika, de arról szólni sem érdemes). Ennek örömére a nevemet is "érettebbre" cserélem. Végül is csak azért szentelek neki egy egész posztot, hogy ne legyen meglepetés senkinek. Nehogy azt higgyétek, hogy lecsapták a kezemről és valami elvetemült szerkeszti majd a blogot. Szóval a moviefanatic nevet tmichelre cserélem. Általában ezzel lehet megtalálni a net egyéb helyein is.

Ennyi lenne, köszönöm a megértést!