A tegnapra meghirdetett Mozifanatikusok éjszakája igen jó lehetőséget kínált. Szerzőtársammal, andrasiisivel (szerintünk) időben érkeztünk kb. este 6 körül és 5 perccel később, mikorra sikerült a pénztárig jutnunk vége is lett az esti kalandnak. Akkora érdeklődés volt, hogy minden, mondom minden jegyet eladtak. Egyse maradt. Így az esti program ugrott, de helyette a két sör valamennyire kárpótolt, de nem eléggé.
Személy szerint nem számítottam ekkor tömegre, nem is tudom, hova gondoltam. Egy olcsó mozit és egy jó bulit senki nem hagy ki. Nagy tanulság a jövő évre nézve, hogy már jó előre be kell szerezni a jegyet. Tehát amint lehetőség van rá.
Ez persz nem tántorít el a mozibajárástól és a kinézett filmek kritikái is szépen lassan felkerülnek majd ide. Csak mikor leülök majd vagy esetleg beülök a filmre, rögtön eszembe jut ennek a tanulságos estének a becsapottság érzése.
Kár érte, jó lett volna bejutni. Aki meg bejutott megerősíthetné a feltevésem, hogy igencsak megérte.
Ennyi lenne.

Tipikus folytatás, ha az első jó lett, akkor a másodikra is beülnek az emberek. Szerencsére a jobbik fajtából való folytatás, így teljes értékű filmet kapunk és nincs hiányérzetünk mikor végül felállunk a képernyő elől.

Az első részhez csak laza szálak fűzik. Maradt a főszereplő és a régi mellekszereplők is feltűnnek. A történet még midnig Xavier élete körül bonyolódik. Már majdnem 30 éves, de még nem állapodott meg és nem találta még meg azt a nőt, akivel majd leéli az életét. Ahogy az első rész végén is láthattuk, otthagyja tanult szakmáját és író lesz. Kisebb munkákból tartja el magát. Egyszer felkérik egy sorozat forgatókönyvének a megírására. Majd pedig arra, hogy írja át angol nyelvre is. Ekkor lép be a képbe Wendy (az első részből) és együtt dolgoznak. William esküvőjére Szentpétervárra utaznak, találkozik az egész multikulturális baráti társaság és Xavier számára megcsillan az örök szerelem lehetősége.

Az előzőhöz képest, ami tényleg egy poénokkal teli vígjáték volt itt most inkább a romantikus szálat domborították. A vígjáték helyett, pedig a drámaiság felé csúszott a film. Ami nem hátrány, mert a rendező jól oldotta meg a feladatot, csak az eslő alapján másra számítottam. Egy kellemes, sok poénnal tűzdelt vígjátékot vártam.

A magyar cím eredetihez képesti találóságáról nem tudok nyilatkozni, de a magyar cím önmagában félrevezető. Egy szorosabb történetbeli folytatást sugall, valamint, hogy az első rész nyomdokait köveit és nem tér le a jól kitaposott ösvényről. Talán jobb, hogy valami újat kaptunk egy sablonos folytatás helyett.

Ebben is megjelennek az előző formai vonásai, de sokkal kevesebb helyen és kisebb hangsúllyal. Az előzőre jellemző képi világ és képi eszközök is megváltoznak. Már nem annyira bohókás, sokkal inkább komolyabb, egy felnőtthöz jobban "illő". Ettől veszít ugyan az egyediségéből, de még így is egy nagyon kellemes film, jó kikapcsolódás.

Összességében, bár van néhol, ahol kicsit gyengébbre sikerült, mégis felér az elődjéhez. Neki is nyugodt szívvel adom a 7/10-et. És csak ajánlani tudom az amerikai filmdömping közepette egy kis európai kitekintésként, de önmagáért a filmért is érdemes.

Megint egy film, ami a tévéből pottyant az ölünkbe. Aki tegnap szemfüles volt, az észrevehette, hogy a Duna sugározta, ezt a kellemes vígjátékot. Felhívnám a figyelmet, hogy ma lesz a folytatás, szintén a Dunán 20:40-kor, aki még időben olvassa a postot, érdemes ezt nézni este a többi "szupermozi" helyett.

Az első félóra elég lassúcska volt. Nem akart beindulni a film. Szinte már furcsa is volt, európai film lévén. Az amerikai filmdömping közepette én is amerikanizálódom (filmtéren kizárólag). Szóval mint európai film (abból is francia) helyileg és kulturálisan is közelebb van valamennyire hozzánk. És az ízélésvilága is teljesen más, mint egy amcsi filmnek.

A film fiatalokról szól, fiataloknak. Az Erasmus program lehetőséget nyújt az egyetemistáknak, hogy cserediák program keretében külföldön tanuljanak. A film Xavier egy évét meséli el Barcelonában. Xavier is az Erasmus program keretében kerül Spanyolországba. Franciaországból érkezik. Egy multikultúrális, soknemzetiségű albérletben sikerül szállást találnia. Tanulás és bulik mellett a szerelem sem kerülheti el, egy férjezett asszonnyal kezd szenvedélyes viszonyt.

Elég jókat olvastam a filmről, így az átlagosnál nagyobb elvárásokkal ültem le a képernyő elé. Az elején nem volt szinte semmi. Poénok hiánya és a film vontatottsága kezdett elbizonytalanítani, de amint bekerült a soknemzetiségű albérletbe minden aggodalmam elszállt. Jöttek a poénok egymás után. Jobbnál jobb jelenetek váltották egymást.

A kultúrális különbségek a lakók között csak egy újabb poénforrás volt. Viszont az összetartásuk is figyelemre méltó. Mindig kisegítették egymást a bajban, bármilyen furcsa eszközökhöz is kellett folyamodniuk.

Ez megint egy olyan film, amit fel kell venni a megnézendők listájára és egy este, mikor kellemes kikapcsolódásra és jó sok nevetésre vágyunk elővenni. Az eleje kicsit lehúzza, mert tényleg lassan indulnak be a dolgok. De amikor már beindultak nem lehet panaszunk. 7/10-et adok neki. Folytatás ma este.

Nem vagyok képes összeszedni a gondolataimat a filmről, de mindenképpen akarok róla írni. Ennek egyetlen oka van. Látni kell a filmet. Nekem nagyon bejött.

Az öngyilkosok túlvilágán játszódik, ami egy lepusztult, uncsi külvárosra hasonlít. Nagyon hasonlít az igazi élethez, csak egy kicsit rosszabb. Vannak szabályok, amiket be kell tartani pl nem lehet mosolyogni. Vagy vannak dolgok, amik hiányoznak ebből a világból pl csillagok (elég nyomasztó lehet). Az emberek csupa szar melót csinálnak és uncsi sörözéssel ütik el az időt.

Történet: Zia összetakarít, majd felvágja az ereit. Ekkor kerül erre a furcsa helyre. Egy nap megtudja, hogy a lány, aki miatt idekerült szintén ott van. Elhatározza, hogy megkeresi. Barátját, Eugene-t is magával viszi, mert csak neki van kocsija.

Az egészet teljesen melankolikusra sikerült csinálniuk. Még valahogy a kép is olyan fakó, mint az ottani élet. Képi és hangulati hatás kiváló, teljesen illik a filmhez.

Külön érdekes, hogy Tom Waits is játszik a filmben, akinek nem elhanyagolható zenei munkássága van. Kellemes zenét játszik. A többi szereplő is feltűnt már itt-ott. Pl Shannyn Sossamon (Mikal), akinek a neve nem túl ismerős (számomra mindenképp), de a Lovagregényben ő volt a meghódítandó hercegnő.

A film 8/10; ez is olyan, hogy muszáj megnézni. Nagy meglepetésemre, itthon még moziban is adták, persze a Titanic fesztivál keretében, abból is a tavalyin, szóval nem a nagyközönségnek szánták. A végére csak annyit, hogy tessék beszerezni és megnézni.

Mikor egy akciófilm elé leülök nem várok sokat. Legyen benne jó sok agyatlan lövöldözés, üldözés és mindez legyen látványos. Jet Li és Jason Statham neve már önmagában elég kéne, hogy legyen másfél órányi szórakozáshoz. Napjaink divatos akciósztárjai és már letettek ezt-azt az asztalra. Nem a nagyszerű színészi játékukat kedveljük, hanem azt hogy kemények. Jet Li nevével egy kis keleti stílusú bunyót is párosítunk. Nos itt ebből itt nem látunk semmit.

Jack Crawford társát és családját a titokzatos bérgyilkos, Rogue ölte meg. Crawford ezután megfogadja, hogy kézre keríti és személyesen áll bosszút társa haláláért. Rogue eltűnik három évre, majd mikor újra megjelenik maffiaháborút robbant ki a Triádok és a Yakuza közt. Crawford ügynök minden eszközt bevetve próbálja meg elkapni.

A történet elég sablonos: zsarú bosszút akar állni barátja haláláért, de ettől még lehet jó akció film. Hangsúlyozom akció film. Jet Li és Statham egymás ellen, ez már jó indítás. A trailer is jót igért. Két percig nem láthattunk mást, csak tömény akciót. Kár, hogy a filmben sem volt sokkal több, mint az előzetesben.

R besorolást kapott USA-ban, itthon 18-as karikát, csak nem nagyon szolgál rá. Nálam ezt azt jelentené, hogy nagy mennyiségű vér folyik, hullanak az emberek, testrészek. Nem vigyáznak a szájukra a színészek és még esetleg egy-egy meztelen test is megvillan. No most itt az első órában szinte semmi nincs. Amikor mutathatna a kamera valamit is, akkor se mutat. Egy-két bazmeg elhangzik, de semmi extra. Az utolsó fél óra valamelyest kielégíti az akció utáni szomjunkat, amit az első óra csak fokozott. Ha ez az utolsó fél óra tiszta akció lenne, egy szavam se lehetne. De nem így van. Itt is csak épphogy megmutatják, csak kóstolgatnak minket. Mintha még csak a film elején lennénk, a bemelegítő képsoroknál. Igaz, hogy lehullik pár fej, meg testrész, de azért ennél már láttam durvábbat is alacsonyabb besorolással is. Én azt mondom, hogy egy akció filmben legyen akció, méghozzá SOK.

A végére betettek egy csavart, ami végül is értelmet ad a storynak, egyébként nem sok van. A végső összecsapás kisebb volt, mint egyes jelenetek a film közben. Kb 2 perc bunyó után már vége is és az se volt valami hűdejó. Lezárásnak pedig egy érzelgős-drámás jelenetet berakni... Nem is értem. Ráadásul Statham ilyesmi eljátszására nem alkalmas, szóval még ez is csak rontott rajta.

Olyan következetlenségek vannak a filmben, amin teljesen leakadtam. Miért avatkozik bele egy FBI ügynök egy maffialeszámolásba? Főleg szó nélkül. Crawford és csapata úgy viselkedik, mint egy maffia-kivégzőosztag. Nem kérdez csak lő.

Összességében ez egy impontens akció film, amire csak úgy ráaggatták a megfelelő jelzőt. Nincs akció, nincs élvezet. Az a kevés, ami volt az jó volt ennek köszönhető az elért pontszám is. Mindezek ellenére nem éreztem időpazarlásnak, de mégsem ajánlanám, csak végső esetre. Részemről 5/10.