Már régóta tervezgettem ennek a filmnek a megnézését. Szinte már eposzi hosszúságú filmről van szó. Az unrated verzió majd' 20 perccel hosszabb a mozikban bemutattotnál. Így már kis híjján 3 óra hosszú. Kicsit féltem is a hosszúságától, mert több helyen olvastam, hogy elég lassúkás a film, úgy pedig elég keserves lesz. Minden félelmem elszállt, mikor elkezdődött a film, mert magával ragadott a hangulata és csak akkor vettem észre, hogy eltelt a 3 óra, mikor felálltam a fotelből a végfőcím után.

Frank Lucas Bumpy Johnson sofőrje volt. Mikor Bumpy meghal, a drogüzletben keletkező űrt Frank akarja betölteni. Tehetségének és Bumpytól tanultaknak a segítségével felépíti a saját birodalmát. Jobb minőségű drogot ad olcsóbban, így hamar a csúcsra kerül. Mikozben Frank a saját birodalmát építgeti Richie Roberts, a becsületes nyomozó próbálja felderíteni a drog és korrupció által uralt alvilágot. Mindketten kivülállók a saját fajtájukon belül. A saját szabályaik, értékrendjük alapján játszanak. A végső csata közeledtével a sorsuk egyre közelebb kerül egymáshoz.

A film tényleg lassúkás kicsit, de alig észrevehető. A hangulat annyira magával ragad, hogy teljesen elveszítjük az időérzékünk. Az események csak úgy hömpölyögnek és minél közelebb érünk a végéhaz annál nagyobb a feszültség. A rendező mesterien fokozza a feszültséget lépésről lépésre. Mikor kirobban az egész és elérjük a csúcspontot, akkor  párhuzamosan két jelenetben követhetjük nyomon. Nemcsak, hogy egyszerre fut a két jelenet, de rengeteg párhuzamot is felfedezhetünk benne. Egyik legjobb jelenetsor.

Színészi teljesítményről nem is kell nyilatkozni. Azért nagy nevek, mert tudnak játszani és ezt most is bebizonyítják. Érdekes volt Josh Brolint látni a képernyőn. A Nem vénnek való vidékben szinte a semmiből tűnt fel. Itt szerintem sokkal jobb alakítást nyújtott, bár a karaktert, akit játszott szívből utáltam.

A film alatt nem tudtam eldönteni, hogy kinek a pártján állok. Bár tudtam, hogy amit tesz az nem helyes, de mégis úgy volt beállítva, hogy a maga módján jót tesz az emberekkel. A két főszereplő harcából sejthető volt, hogy ki kerül ki győztesen, mert a törvény keze mindenkit elér. De ettől függetlenül mégis drukkoltam kicsit sikerüljön Franknek, amit elkezdett.

Egyszer sem kellett az órára néznem, hogy mikor lesz már vége. A hangulat beszippant és el sem enged a film végéig. Megy neki a 8/10, mert végig lekötött és manapság nem sűrűn látni effajta gengszter történetet.

Ebben a rendhagyó postban most egy kedves osztálytársunk, Székely Dávid Attila videóját tesszük közre, természetesen az ő beleegyezésével. Nem volt sok ideje rá, hogy alkosson egy rövidke animációs filmet, mely a későbbi pályafutását hivatott alátámasztani, hiszen sikeresen továbbjutott vele az animáció szak 2. fordulóján. Ezidőtájt elég sokat gyengélkedett, de szerencsére felépült. További egészséget, és sok sikert kívánunk neki a terveihez! Íme az alkotás:

Ez a film tökéletes példája annak, hogy egy sablonos akciófilmből miként lehet nagyszerű filmremeket alkotni. Szokásos zsarutörténet. Macska-egér játék a bűnöző és a zsaru között. A zsarut a bosszúvágy hajtja, míg a bűnöző már csak akkor veszi komolyan ezt a "játékot", mikor már személyesre fordul.

Hogy mi is emeli ki ezt a filmet a tömegből? Pörgős akció jelenetek, a végig feszült hangulat és a nagyszerű színészi alakítás. Bár papírforma szerint hozza - a jó elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig a büntetését - happyendes véget, de ezzel lesz teljes, lezárt a film.

Castor Troy (Nicolas Cage) Sean Archert (John Travolta) akarta megölni, de ő túlélte a támadást, míg a fia nem. Ezután a bosszúvűgy hajtja, hogy elkapja és sittre juttassa Castort. Egy akció alkalmával sikerül elfognia őt és az öccsét. Castor kómába esik, míg az öccse nem hajlandó beszélni, pedig egy bombát rejtettek el valahol. Sean, egy speciális orvosi beavatkozás segítségével arcot cserél Castorral, hogy így bírja szóra az öccsét. Miközben Sean a börtönben van, Castor felébred és felveszi Sean eredeti arcát és ezzel életét is.

Elsőként emelném ki a színészi teljesítményt. A két főszereplő iszonyatosan nagyot alakít. Mindkettőjüknek két teljesen ellentétes személyiséget kell megformálniuk. Ami önmagában nem olyan nagy dolog, mert filmről filmre más karaktert kell alakítaniuk. De itt olyan mesterien teszik, hogy szinte szavakat se találok rá. Mikor megtörténik a személyiség csere még a kisugárzásukat is megváltoztatják. Kétség sem fér hozzá mikor ki melyik arc mögött van. Ezt legjobban az utolsó jelenetben lehet észrevenni, mikor újra az eredeti arcával láthatjuk Archert. Tényleg megdöbbentő, hogy milyen hitelesen tudnak egyes karaktereket eljátszani.

A filmben szinte végig minden jelenet hihető volt. Azért szinte, mert akadt pár, amit már túl "erősnek" érezhet a néző. Erre a legjobb példa a börtönből való szökés. Egy szuperbiztos, szupertitkos, Alcatrazhoz hasonló helyről elég nehéz megszökni. Ez a kis mutatvány hősunknek 0 tervvel, elsőre, kb semmilyen megerőltetés nélkül sikerül. Azt az apró részletet, hogy a tenger közepéről, hogy kerül a szárazföldre, természetesen elhallgatják.

John Woo rendezte, tőle már nem egy pörgős akciófilmet láthattunk. Most se csalódunk, akció van bőven és elég pörgősek is ahhoz, hogy ne lankadjon a figyelmünk. Jókor, jó helyen jönnek az akció jelenetek, így sose válik unalmassá a film.

Eltekintve a szökéses jelenettől, ami kicsit elkapkodott munka eredménye egy nagyon jó filmet láthattam. A két főszereplő nagyot alakított. Az akciófilmek szerelmeseinek érdemes egy pillantást rávetni, ha még nem tették meg. Adok neki 8/10, az a bizonyos jelenet eléggé lefele húzza a pontszámot, de így se rossz.

Magyar film. Ez már önmagában is egy rizikófaktor. Bár az utóbbi időben megszaporodtak a hazai filmek, ami örvendetes lenne, de sajnos a mennyiség a minőség rovására ment. Elég csak az SOS Szerelmet vagy épp ezt a filmet említeni. Magyar gengszter történet, életrajzi ihletésből. Sejtettem volna, hogy amit kapok, az nem lesz egy világmegváltó film, de azért erre én se számítottam.

A történet már-már botrányos. Mikor az emberfia a Jumper bugyutaságán éppen túltenné magát, akkor jön ez és még azt is alulmúlja. Nem szól semmiről és ezt a semmit sem tudták izgalmasan előadni. Teljesen egysíkú, nincsenek benne csavarok vagy komplikációk. Nos ez nem teljesen igaz, mert van benne egyetlen egy csavar, de annek semmi jelentősége. Bár hatásosra tervezték a jelenetet, amikor történik, de az is beleveszik a semmibe.

A történet: Theo épp most szabadul a börtönből. Azt tervezi, hogy kiutazik külföldre és ott bártender lesz. De ezek csak tervek, mert amint kilép a börtönkapun ott folytatja, ahol abbahagyta. Továbbra is a drogok, alkohol és szex mámorában él és folytattja drogdíleri pályafutását. Majd beüt a szerelem és egy nagy meló, ami meghaladja a képességeiket. De a szerelemtől elvakultan és határtalan kapzsisága miatt elválalja.

A történet mellett a párbeszédek is siralmasak lettek. Telepakolták szlenggel és tolvajnyelvből vagy argóból (mire is jó a nyelvtan óra...) átvett szavakkal, amiket az egyszerű halandó aligha ért. A fiatalok, akik valamelyest közelebb állnak az éjszakai klubokhoz és a szlengben élik mindennapjaikat, azok valamivel jobb helyzetben vannak. Nemcsak, hogy néhol érthetetlenek, de amúgy is bugyuták a párbeszédek. A forgatókönyv bénaságából adódóan, a színeszek se játszanak jól. Egyszerűen azért, mert nincs mit jól játszani.

A filmet nagyon jóra akarták csinálni, de olyan túlzásokba estek, amik visszaütnek és a visszájukra fordulnak. Ilyen a drogos, alkoholos befolyásoltság ábrázolása. Ilyenkor ugye el- és összemosódnak a képek. Első alkalommal nagyon üt, jó helyen, jó időben érkezik. Másodszorra még elmegy, de tizedszerre már idegesítő. Ettől vontatott lesz a film. A másik ilyen nevetséges túlzás pedig a szexjelenetek száma. Egy filmbe nem kell túl sok belőle. Itt legalább 6-8-at kapunk az arcunkba. Ettől a sok ugyanolyan jelenettől unalmas és egysíkú lesz a film.

Nem elég, hogy nagyon jóra akarták, de brutálisra vagy méginkább naturalistára is. Ez teljességel csődöt mond. A verekedések nem hatnak valódinak. Mikor jól hasbatérdelik a delikvenst vagy átrendezik az arcát és utána még vígan rohangál, akkor megmozdul az ember agyában valami: hogy is van ez? Nem lenne gáz, ha egy Die Hard mozit néznénk, de ilyen szlogennel (Az igazi alvilág, ahogyan eddig még sosem láttad.), ami nemkevés realizmust sugall már nagyon is gáz.

Az egész film a drog-szex-bűnözés hármasa körül forog. Nincs benne egy épkézláb gondolat, pedig nem ártana, mert más nem menthetné meg a filmet a totális bukástól. De miután nincs mondanivaló, így a film kerülendő. Szinte nincs is benne pozitívum. Talán csak a vége, abban is az, hogy vége lett. Azért a 2/10 kijár.

Azt veszem észre, hogy egyre sablonosabb kritikákat írok. Egyszerűen csak "rutinból", persze merész ezt állítani, kicsit több mint 1 hónap blog-írás után, de akkor is úgy tűnik nekem. Hallgatólagosan megegyeztem önmagammal, hogy milyen is legyen a kritika formailag. Van egy bevezetés, aztán történet, majd bizonyos szempontok alapján egyszerűen csak "analizálom" a filmet. Elveszti az érdekességét, eredetiségét az egyhangúság miatt.

Kérdés, ez hogy jön most ide? Elég egyszerű. A film, amire mindjárt rátérek nagyban szól erről. Mindenki éli a saját, jól megtervezett életét. Nincs benne semmi izgalom, változatosság. Ilyenek kezdenek lenni az írásaim is és én pont ezt akartam elkerülni. Elismerem, sokkal kényelmesebb a napi rutinba temetkezni, de ahogy a filmből is kiderül, ez egyáltalán nem megoldás.

Gondoltam, így vasárnap este megnézek valami kis könnyed agyzsibbasztó, rózsaszínben úszó romantikus maszlagot. Kellemesen rövid, mindössze 97 perces filmról van szó. Azért mondom, hogy rövid, mert mostanra kicsit elmentek az eposzi hosszúságú filmek felé a készítők. Mostanság nem ritka a 140-150 perces film, sőt inkább már dominál. A romantikus csacskaság helyett egy kemény, szívszorító drámát kaptam, ami nagyon is elgondolkodtatott. Bizonyos vonatkozásban teljesen bele tudom élni magam a főszereplő helyébe, én is csak tologatok dolgokat, mindig van kifogás miért ne tegyem meg.

Ez a dráma nemes egyszerűséggel könnyfakasztó. Ha tudnék sírni filmen (vagy csak úgy egyáltalán), akkor eláztattam volna jópár zsepit. Ne is kérdezzétek, miért nem tudok könnyeket hullatni, lehet néha egyszerűbb lenne. A filmben van romantika bőven, de mégse olyan mézes-mázos. Közelebb áll a valósághoz. Igazi problémákat boncolgat.

Meg Ryan játszik a filmben. Először nem is ismertem fel. Meg kellett néznem IMDb-n, hogy biztos legyek benne. Iszonyatosan megváltozott. Valahogy megöregedett, tudom csúnya ezt így mondani, de ez az igazság. Ettől függetlenül jól játszik, csak furcsa volt őt így látni.

A fényképezés megint említésre méltó. Nincsenek benne monumentális tájak, se semmilyen extra dolog. Csak az a környék, ahova a srác elmenekül valahogy megigéző. Olyan amerikai álom érzetét kelti, de ezzel a film önmaga tökéletes ellentétben van. Bár ott van a látszólagos boldogság, az amerikai álom is valóra válik, de felszín alatt rohad az egész. Ha bekukkantunk a felszín alá, akkor látjuk igazán mi is van ott, és a film pont ezt teszi. A dolgok mögé néz. És ettől olyan valóságszagú.

Visszatérve egy pár szó erejéig a fényképezésre. Tökéletes kertvárosi helyszínen játszódik. Az utcát két oldalról fák szegélyezik, a pázsit minden ház előtt tökéletesen ápolt. És az a változás, ami végbe megy a film végére. Fantasztikus. Ahogy megváltoznak a kapcsolatok, érzelmek, úgy változik meg a látkép is.

Ez egy nagyon mély, érzelmes film volt. Érdekes ezt így kimondani. Teljes meglepetés, az előzetes alapján teljesen másra számítottam. Így talán jobb volt, mintha azt kapom amit vártam. Részemről 8/10.

És akkor a történet: Carterrel szakít a barátnője. Teljesen összetörik lelkileg, ezért elmenekül Los Angelesből Michigen kertvárosába, a betegeskedő nagymamájához. Magányt és ihletet keresve, rég eltervezett könyvéhez. Megismerkedik a szemközti házban lakó Sarah-val és lányaival. Ezalatt az idő alatt jön rá, hogy át kell gondolni az életét, és újra kezdeni.