Kis hazánkban szinte teljesen ismeretlen ez a film. Talán csak azok hallotak róla, akik nap mint nap követik a filmvilág eseményeit. Vagy csak egyszerűen szerencséjük van, mint nekem és véletlen ráakadtak. Pedig igazán megérdemelné a figyelmet, mert egy nagyon jó moziról van szó.

Wes Anderson rendezte, aki a Tenenbaum, a háziátok című filmet is. Robert D. Yoeman fényképezte, aki már szinte házi fotográfusa Wes Andersonnak, mert sok filmjét fotózta már. És érthető, hogy miért őt választotta, a képek magukért beszélnek.

Három testvér egy év után újra találkozik és egy spirituális utazásra indulnak Indián keresztül, hogy felelevenítsék a köztük lévő kapcsolatot. Utoljára apjuk temetésén találkoztak, de anyjukat akkor sem látták már régóta. Ez a másik céljuk. Rég nem látott anyjukkal is szeretnének találkozni, aki valahol Indiában tartózkodik éppen. Utazásuk nem várt kalandokat tartogat a számukra.

A film két részből áll. Az első egy külön rövidfilm, ami ugyan szorosan nem kapcsolódik a történethez, de a filmben sok utalás van rá. Címe Hotel Chevalier. A dvd-s kiadáson nincs eléggé kihangsúlyozva, így könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy nem vesszük észre és ezért nem nézzük meg a film előtt. Pedig eléggé fontos, nem csak Natalie Portman bájait csodálhatjuk meg, de a nagyfilmben lévő utalásokat sem érthetjük nélküle.

Egy jelenettől eltekintve az egész filmet Indiában forgatták. Csodálatosan van fényképezve. Gyönyörű tájképekkel ajándékoz meg. A képet mindig egy hatalmas színkavalkád uralja. Teljesen olyan érzése van az embernek, mintha őmaga is ott lenne a forgatagban. India teljesen más, mint a jól meg szokott nyugati világunk. A film ebbe a másságba enged egy kis bepillantást. Kár, hogy nem játszódik több film ezeken a tájakon.

Owen Wilson, Adrien Brody és Jason Schwartzman játszák a három főszerepet. Owen Wilson megmutatja, hogy képes rendes színészi játékra is. Eddigi filmjeiben általában nem nyújtott valami kiemelkedő teljesítményt. Brody is nagyot alakít, de tőle el is várjuk A zongorista című filmért kapott Oscar óta. Pár perc erejéig Bill Murray is feltűnik.

A rendezés is kiemelkedő lett. A folytonos futás a vonat után, megmutatja, hogy bármennyire is akarják, nem tudják irányítani a sorsukat. Az a pár képsor, mikor különboző szobákon suhan át a kamera és különböző sorsokat mutat be teljes pontossággal, pedig egyszerűen zseniális.

Az i-re a pontot a zene teszi fel. Jól összeválogatott lista, sok The Kinks is megszólal, ami egyik személyes kedvencem. Már csak ezért is megemlíteném, de tényleg érdemes beszerezni a soundtracket.

Nagyon tetszett a film, úgyhogy megy is a 9/10. Tényleg megérdemli, minden összhangban van: a rendezés, a gyönyörű képek és a színészek játéka. Mindenkinek ajánlom a minél előbbi megtekintését.

Amikor egy tini-romantikus-vígjátékot - vagy nevezzék akárminek is - szeretnénk nézni, nem feltétlenül kell valami nagyon rossz, gagyi - na jó mondjuk ki: szar - filmet néznünk. Sok keresgéléssel és némi szerencsével találhatunk egy erős közepes vagy netán már-már a jó kategóriába sorolható filmet. A Dögölj meg, John Tucker pont egy ilyen darab. Már majdnem azt mondhatnánk rá, hogy jó, de csak akkor vesszük észre, hogy ez nem teljesen igaz. Van benne pár felejtős dolog, de ott lapulnak a jó ötletek is, csak néhol nem használják ki őket 100%-osan.

Minden adott egy szokványos ilyenfajta filmhez. Adott egy új csaj a gimiben, aki a fel nem fedezett szépség - természetesen. Aztán ott van még a suli álompasija. De nevezzük nevén a dologot, ő egyszerűen egy férfiállat. Minden csaj rá vágyik. Menő srácnak, menő barátnő jár, szóval van is neki, rögtön három. A történet nem ennyire sablonos, van benne egy kellemes fordulat, ami megmenti a filmet a  biztos haláltól.

John Tucker a legnépszerűbb srác a gimiben, ő a korsárlabda csapat kapitánya. Az iskola minden jó csajával randizik; mondhatjuk, hogy ez valamiféle hobbija. De három csajt, a három legnépszerűbbet fűzi igazán. Mikor ők rájönnek, hogy átverték őket, bosszút forralnak. Kate, aki az új lány a gimiben segít nekik összetörni John Tucker szívét, de alábecsülték az ellenfelüket. John Tucker egyszerűen mázlista, így nehezebb őt legyőzni, mint az elsőre gondolták.

A különböző kísérletek John Tucker eltávolítására elég ötletesre sikeredtek. Ez a film legnagyobb erőssége és humorforrása is egyben. Talán a tangás ötlet volt a legjobb mind közül, de annak is a John Tucker-féle megoldása. A romantikus részeket nem vitték túlzásba, pont annyi van a filmben amennyit minden további nélkül is simán elviselünk. Eltalálták az egyensúlyt a romantikus és a szivatós részek között. Sok film vérzett már el ilyenen, de ez nem az.

Beleszőttek egy mélyebb, elgondolkodtatónak szánt szálat is. Történetesen azt, hogy választanod kell a népszerűség vagy saját magad között. De ezt a szálat éppenhogy csak megemlítik. Annyira nem fejtik ki, hogy komolyabb hatása lehessen, viszont az a műörlődés, amit a főszereplő előad kicsit idegesítő. Aztán a végén semmi előzmény vagy felvezetés nélkül egyszerűen csak kimondják a másik nagy igazságot: hazudni bűn.

Ennek kapcsán, most még itt kitérnék a színészi teljesítményre, ha ezt annak lehet nevezni egyáltalán, mert eléggé közelít a 0 felé. És ezzel a színészi játékkal akarják lenyomni a torkunkon, azt a morális mondanivalót, amit az előbb felvázoltam.

A kritika elég lehúzósra sikeredett, pedig nem akartam ennyire. Persze valahol megérdemli, mert a "mélyebb" tartalom és a színészi játék eléggé lefele húzza az értékét (és akkor még enyhe voltam). Volt benne bár jó poén, amin jót nevettem, szóval összességében jól szórakoztam rajta, ezért 6/10.

Március 25-én éjjel 23:59-kor lejárt a pályázat beadási határideje. Bejelentem, - hatásszünet - hogy óriási bukás volt és még annál is nagyobb. Összesen egyetlen egy pályamunka érkezett. Nem vártam, hogy betelik a postafiókom a pályamunkákkal, de azért párra számítottam. Persze lehet mondani, miért csatlakoznának, ha lehet saját blogjuk is? Nos ezen én is sokat töprengtem, de nem találtam kielégítő választ.

Az egyetlen jelentkező VVega volt, aki lelkes olvasója és kommentelője a blognak. Ezúton is köszönöm neki a jelentkezését.

A tagfelvétel nem szűnik meg csak átalakul. Az oldaldoboz kinn marad, csak a link változik. Töretlenül várjuk a jelentkezőket, részletek a link mögött. Meg itt is!

Végszó gyanánt szeretném még megköszönni a rendszeres olvasóknak, hogy kitartanak mellettünk, visszajárnak a blogra és még a postokat is olvassák.

A film végén az ember először ledöbben, aztán kicsit becsapva érzi magát. Na persze nem azért, mert rossz lenne a film. Erről szó sincs. Amikor az IMDb-n a látogatók szavazatai alapján a Top 250-es listán az előkelő 20. helyet foglalja el, akkor kétségünk sem lehet affelől, hogy nagyszerű filmmel állunk szemben.

A film számomra teljesen ismeretlen volt máig. És itt most felhördülő, a filmekben túlzottan járatos olvasóknak elárulom - lesz még pár. Ilyenkor bizonyosodik meg az egyszerű filmkedvelő, hogy még semmit sem látott és azt se tisztán.

A rendőrség egy kiéget hajót talál, 27 hullával a fedélzeten. Két túlélő van, egy összeégett bűnöző és Verbal Kint. Kint meséli a történetet, ami egy kamionlopással kezdődött 6 hete. A rendőrség öt közönséges bűnözőt bevisz az ösre. Persze nincs semmi bizonyítékuk, így elengedik őket. Egyikük tud egy jó melót amivel visszavághatnak a rendőrségnek. Innen elindul velük a lavina és meg sem állnak a hajós incidensig. Mire szemtanúnk a története végére ér minden világos lesz és lehull a lepel az összes titokról.

Az a módszer, mikor valakinek a visszaemlékezéseként látjuk a történteket mindig nagyobb szabadságot ad a készítőknek. Több csavart és több különböző megoldást vázolhatnak fel, hogy majd a végén egy nagyszerű és elsöprő erejű befejezést adhassanak a filmnek. Itt nem ez történik, valahogy sejteni lehet, hogy ki rángatja a szálakat a háttérből. Csak az a megoldás túl nyilvánvaló, így könnyű a nézőt eltántorítani a meggyőződésétől. Itt is próbálkoznak és már majdnem elhisszük, amit el akarnak hitetni velünk és akkor egyszer csak az arcunkba lökik a nyilvánvaló igazságot.

A színészi játékra egy rossz szavunk sem lehet. Kevin Spacey Oscart kapott alakításáért, de a többieknek sem kell szégyenkezniük. A főbb szereplők közül senki se lóg ki a sorból, mindenki beleteszi a maximumot.

Kicsit meglepődtem, mikor magyar banditákról kezdtek szövegelni. És az kicsit érthetetlen, hogy mit keresne egy magyar banda Törökországban, majd az Egyesült Államokban, mindenféle gané munkát végezve. Ez a tény kicsit bántja az ember csőrét, de így legalább átérezheti valamennyire milyen lehet azoknak a népeknek, akiket ennél sokkal rosszabb színben tüntetnek fel a vásznon. Sajnos a szinkron miatt nem sokat lehetett érszrevenni  a magyar beszédből, pedig van benne. Szinte csak úgy tűnik fel, hogy akkor most mit mondott, mert nem értek belőle egy szót se. Nem tudtam eldönteni, hogy hagyták az eredetit vagy csak utánozták a külföldi akcentust, ami elég tájszólásosra sikeredett.

A film nagyon üt. Aki nem látta, annak mihamarab pótolnia kell. A filmben minden együtt van. Nem veszik el a részletekben, de minden kérdésünkre választ kapunk. Mindent összevetve 8/10-et adok neki.

Nem volt rossz. Sőt egészen tetszett. Egy újabb, 2007-es akciófilm, mely a terrorista akciókkal kapcsolatos, és drámaian érzékelteti azok morális hatását.

Nem előre betervezett film volt, nem láttam előtte plakátokat, sem előzetest, a címe alapján pedig valami középkori lovagi dologra számtottam. Rendesen meglepett tehát, mikor a film elején egy kis adatzuhatagot kaptam a világ 20. századi olajfogyaztásáról és termeléséről - kiemelve az USA-t és Szaúd-Arábiát, a legnagyobb felvevőt, és legnagyobb termelőt. De ezen a meglepetésen gyorsan túl is jutottam, ugyanis ezek után rögtön az akció közepébe csöppentem, és innentől nem engedett el a film egészen a végéig.

Előszőr egy terrorista akciónak lehetünk szemtanúi, mely egy amerikai lakótelepet érint Riyadh városban, Szaúd-Arábiában. Két terrorista hajtja végre a gépfegyveres gyilkolászást, nem kímélve senkit. Ezek után nemsokkal hatalmas robbanás végez többek közt egy, a helyszínen segédkező amerikai FBI ügynökkel is. Az USA-ban, a diplomaták intézkedéseire nem várva, Ronald Fleury (Jamie Foxx) FBI ügynök titkos szervezkedésbe kezd - részben a személyes bosszú hajtja, hogy végezzen barátja gyilkosával -, és elintézi, hogy 3 kollégájával 5 napot a tetthelyen tölthetnek

A szaúdi rendőrség egyáltalán nem segítőkész, de egy idő után közös céljuk egyesíti őket a szaúdi rendőr Al-Ghazival, aki a politikai akadályokat segít nekik leküzdeni.

Akció és dráma. Az előbbi inkább a helyzet mélységét tárja elénk, és tartja az érdeklődésünket, miközben felvetülnek a kérdések. Például nyomozónk eljut egy volt terroristához, akitől megtudhatjuk: 17 álmatlan éjszaka után az ember bármitől visszalép. És milyen emberrel is állnak most szeben, aki egy ilyen akció után tud normálisan aludni, és tovább tervez? Az efféle kérdések borzongatják meg az embert a film nézése közben, aztán visszarángat az akció, ha túlságosan is bele akarnánk merülni. Arra úgyis ráérünk majd utána, és fogunk is.

Lövöldözést, robbanást a megfelelő mennyiségben kapunk, ledületben tartanak az események, ugyanakkor nem estek túlzásokba, jól eltalálták a mértékeket. Szerintem jobb is így, hogy ezt az utat választották, kicsit távolabb az akciófilmtől, inkább a morális kérdéseket feszegetve, bemutatva milyen körülmények is uralkodnak abban a világban..

Esetemben egy jó élményt nyújtott a film, és már az első pár perc után megszűnt létezni a külvilág, az a majdnem 2 óra gyorsan véget ért. 8/10 nálam, csak ajánlani tudom.