A Szomszédok című folytatásos magyar teleregényt senkinek sem kell bemutatnom, úgy gondolom. Egyenesen írtózom az effajta szappanoperáktól, de természetesen egy-két részt én is láttam belőle kostoló gyanánt.

Nemrégiben akadtam rá egy érdekes átiratra. Mondhatjuk rá, hogy anti-Szomszédok. Egy kicsit más oldalról közelít a problémához. Írott történetről van szó, szóval a filmrajongóknak kicsit váltani kell az olvasásra, de mindeképpen megéri én azt mondom.

Ahol eredetileg fellelhető, ott kicsit nehézkes az olvasás, mert mindenfele vannak a fejezetek , ezért összgyűjtöttem őket egy helyre. Itt lehet megtekinteni. Még csak a 7-ig van meg, de hamarosan felrakom az összeset.

Ízelítőnek az első fejezetból egy részlet:

A brutálisan kerregő kereklámpás merci lassan lehúzódik a járda mellé, majd hatalmasat rándul, mikor a sofőr leállítja a dízelmotort. Nem veszi észre, hogy a tojáshéjszínű sokmázsás dög lassan gurul hátra, csak akkor eszmél, hogy szar van a palacsintában, mikor a merci segge beleütközik a szemeteskonténerbe.

A k*rva életbe, gondolja, ez a kib*szott automata sebességváltó, hogy mindig elfelejtem parkolóállásba rakni… Azon a héten negyedszer gurul bele valami tereptárgyba, meg múlt héten a földszinten lakó hülyegyerek kölyökmacskájának a fejére sikerült véletlenül ráállni. Szegény gyerek. Nem merte neki megmondani, elcsomagolta a macskát egy műanyagzsákba és bedobta a csomagtartóba, így is majdnem észrevették. Apropó, jó lenne már valami elhagyott helyen kidobni mert az utasok néha megjegyzik, hogy furcsa szag van. Ráadásul meg is ígérte a kölyöknek, hogy segít megkeresni, most meg bakker addig hordhatja a macskát kereső hirdetést a hátsó szélvédőn, amíg elő nem kerül. Márpedig nem fog. Kemény az élet.

Lezárja a kocsit. Szeretettel nézi. Szép. Első szériás ugyan, németbe taxi volt, de alkalmi vételként jutott hozzá egy autókereskedő haverjától. Alig volt benne 550 ezer kilométer. A motor kicsit hangos ugyan, de elketyeg még negyedmilliót az embere szerint.

 (szerk) Már az összes fejezet elérhető az oldalon. Link fentebb.

Neil Gaiman megint hatalamasat alkotott. Bár nem akkorát, mint a Csillagpor, de megközelíti azt. Neil Gaiman mielőtt meglakotta volna a Csillagport, a Tükörálarccal örvendeztette meg a közönséget. A film egyedi látványvilágot ígér, de amit kapunk az nem hasonlítható semmihez. Egyszerűen lenyűgöző amit látunk. Talán nincs is rá jó szó, sajárt szemünkkel kell látni. Nem olyan, mint a Napfényben, ahol a látvány monumentalitása egyszerűen letaglóz, hanem valami megfoghatatlan módon nagyszerű.

Helena a családi cirkuszban lép fel. De egyáltalán nem szereti, normális életre vágyik. Mikor a társulat egy időre pihenőre kényszerül anyja betegsége miatt, akkor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt Helena szeretné. A normális élet helyett egy mesebeli világba csöppen, ahol épp a világvége közeleg. Ahhoz, hogy hazajusson meg kell találnia a Tükörálarcot. Kalandos utazása során nemcsak különösebbnél különösebb lényekkel találkozik, de önmagát is jobban megismeri.

A látvány mellett a fényképezés is nagyon el van találva. Még a film legelején, mikor a cirkuszi jelenetből átváltunk a hétköznapok valóságára, akkor a cirkuszban uralkodó színkavalkádot felváltja a szürkeség. A betondzsungel egyhangúsága, ahol tényleg minden szürke. A betonházak szürkék, de a levegő is a szmog és a felhők miatt. Ez az erős kontrasz meghökkentő, de mégis találó.

Mikor Helena bekerül ebbe az álomszerű világba, olyan ötletek villanak fel, amik már-már Terry Pratchetthez méltók. Hogy csak egyet említsek sokból: ha egy könyv azt hiszi, hogy utálod és földhözvágod, akkor visszarepül a könyvtárba, így ráugorva utazhatsz vele egy darabig. Későbbiekben az ötletesség megmarad, csak nem ilyen sziporkázó.

A Tükörálarc erőssége a látvány, ez tagadhatatlan. De a történet is jó. Van benne egy kevés rejtvényfejtés, de épp csak annyi amennyit elbír a történet. A rejtvény darabkáit a szereplőkkel együtt illesztjuk a helyére. Nem tudom, ki hogy van vele, de én jobban szeretem az ilyen típusú filmeket, mint az olyanokat mikor már előre tudjuk, hogy mi a megoldás. Ilyenkor nem vész el a meglepetés ereje. Bár ebben a filmben is valószínűsíthető a happyend, de melyik filmben nem?

Angol-amerikai koprodukcióról van itt szó, de talán több benne az angol. Egyrészt Angliában vették fel azokat a jeleneteket, amik a valóságban játszódnak. Ez annyira süt a filmből, hogy mindenkinek feltűnik elsőre. Aztán ott vannak még a színészek, akik brit angolt beszélnek vagy ha amcsi szemszögből nézzük, akkor angol akcentussal. Ez ugyebár a kiejtésben nyilvánul meg leginkább. Az angol behatás miatt talán kicsit jobban érhezhető rajta az európai ízlésvilág, még akkor is ha a britek kicsit különcök is.

A filmet mindenkinek melegen ajánlom, ha másért nem is a gyönyörű látványvilágért megéri megnézni. Kár, hogy nem szólt akkorát, mint a Csillagpor, így hozzánk csak dvd-n juthatott el. És a dvd-s megjelenéseknek pedig kb 0 a marketingje. Zárszónak pedig: tessék megnézni! 

Nálam a film: 8/10

Egy újabb kellemes csalódás a tévében. Az ilyen esetek bizonyítják, hogy még nincs minden veszve. Tegnap szinte már zombi voltam, annyira elfáradtam. Egyáltalán nem akartam filmet nézni, de ez annyira lekötött, hogy nem bírtam abbahagyni. Plusz meglepetés, hogy a film az m2-n tűnt fel. Az m1, m2 és a hasonlóan mellőzött csatornáknak nagy előnye, hogy nincs reklám a filmben és még a főcímet is leadják a film végén. Csakhát ritkán van igazán jó film.

Nem is értem, hogy mi fogott meg ennyire ezen a filmen. Se a műfaja nem a kedvencem, se hangulatom nem volt hozzá. De valamiért mégis lekötött.

Rob Gordon egy lemezbolt tulajdonos. Igazi zenerejongó és egy két lábon járó rockenciklopédia. Épp a szakítás fázisába jut kapcsolata barátnőjével, mikor bekapcsolódunk az életébe. Ennek hatására elkészít egy listát, az öt legrosszabb szakításáról. Az élete a csőd szélére jutott. Beállt nála a "se vele, se nélküle" állapot. Azt követhetjük nyomon, hogy próbálja összeszedni az életét és főleg rendbehozni a szerelmiéletét.

A film Nick Hornby regénye alapján készült. Az ő műveiből már nem egy jó filmet készítettek. A készítők jól egyensúlyoztak a romantikus és a zenei részek között. A filmben végig nagy slágerek szólalnak meg. Mikor Rob a gondolatait akarja elmondani, egyszerűen csak a kamera felé fordul és mint a színházban, közli a gondolatait, úgy mintha a nézőn kívül senki sem hallaná. Elég érdekes megoldás, nem jellemző filmekre, de mindeképpen találó - jól beleillik a film hangulatába.

Bár a szerelmi szál abszolút elsőbbséget élvez, azért mégis ott van mellette a zenei is. Mikor a boltban van a kollégáival (Jack Black és Todd Louiso), és listákat csinálnak vagy zenetörténeti vitát folytatnak, az mindig dob egy kicsit a filmen. Kettőjük közül Jack Black a fontosabb, aki szokásához híven, egy meg nem értett énekest alakít, egyedi zenei ízléssel.

Hogy csak pár nevet említsek: John Cusack, Jack Black, Catherine Zeta-Jones és még Tim Robbins is feltűnik pár jelenet erejéig. Szóval a színészi játékra nem lehet panasz. John Cusack jól játsza az érzelmileg összetört és csalódott figurát. Jack Black jól hozza a bunkó, öntelt zenei eladót. Már nem egyszer láthattuk hasonló szerepben, kicsit már beskatulyázott lett.

A film zenéje elég jól lett összeválogatva. Bár ezt el is várjuk, ha már egyszer ilyen szorosan kötődik a zenéhez. A végén a főcím megérdemel még pár szót. Végre nem egy sima lista, ahol felsorolják a stábot, hanem valami ötletet is vittek bele. Kellemes lezárása a filmnek.

Összességében érdemes megnézni, engem teljesen a képernyő elé szegezett. Meg is lepődtem magamon. 

Értékelés: 

7/10 a befejezés miatt. Túl nagy happyend. Bár várható volt, na de ekkora?!

Megint bővült azoknak a filmeknek a listája, amik az "ismeretlen film" kategóriába esnek, de méltatlanul mellőzöttek. Ugyebár a blog elsődleges célja, az effajta filmek bemutatása. Kis kötlségvetésből, jó ötlettel, jó színészekkel és rendezéssel igazán igényes filmet lehet csinálni. Csakhát a kis költségvetés leginkább a marketningben mutatkozik meg, így aki nem követi az egyes (akár kisebb) filmfesztiválokat, annak szinte esélye sincs, hogy tudomást szerezzen róluk. Nálam is főként a szerencse játszik bele, hogy ráadakok-e ezekre a filmekre.

Erre a filmre is csak véletlen akadtam rá. De milyen jó, hogy ráakadtam. Morgan Freeman egy "jól titkolt" filmje még 2006-ból. Ha Freeman valamihez a nevét adja, az már alapból nem lehet rossz. És nálam listás általában. Persze akad kivétel is: Evan Almighty. Freeman tényleg nagyon jó színész, egyik személyes kedvencem. Ez a film sem kivétel, itt is hozza a papírformát és nagyot alakít.

A történetet szinte lehetetlen, úgy megfogalmazni, hogy ne legyen benne spoiler. Ezért csak röviden, nehogy lelőjjek valamit. Morgan Freeman egy ismert színészt játszik, aki már 4 éve nem fogadott el egyetlen szerepet sem. Most azonban egy új projektbe vág bele. Ehhez egy kisebb kutatást végez egy teljesen átlagos kisvárosi szupermarketban. Itt találkozik Scarlettel, a pénztároslánnyal. A srác, aki kihozta őt ebbe a boltba eltűnt, így mikor Scarlet műszakja lejár, megkéri őt, hogy fuvarozza haza. De előtte még elintézik Scarlet ügyeit.

Scarletet Paz Vega alakítja és nem is rosszul. De az sem elhanyagolható, hogy a csaj nem akárhogy néz ki. Mint ahogy már említettem, Freeman hozza a tőle megszokottat és nagyon jót alakít.

A filmben végig jelen vagy egy "feelgood" hangulat. Minden együtt van egy jó filmhez. A zenét külön ki kell emelnem, mert nagyon tetszett. Jó számok vannak jó helyen. Ez elvárható lenne minden filmtől és akkor nem kéne külön kiemelni, dehát a zenére nem fordítanak akkora hangsúlyt. A végén van egy akusztikus szám. Nos az teszi fel az i-re a pontot. Mind a szám mondanivalója mind pedig a dallama nagyon illik a filmhez.

Nevessetek ki, de volt egy jelenet, ami alatt elfogott az a bizonyos GTA-feeling. Csak autózunk az autópályán, a háttérben az az akusztikus szám megy, amit az előbb említettem. Alagútba be, majd ki, tipikus amcsi kocsik mindenfele. Nagyon megfogott. Aki játszott a GTA:SA-val talán jobban megérti mire gonolok.

A filmet mindenképpen érdemes megnézni. A film sajnos igen rövid, lehetne hosszabb is. Talán csak ennyi a negatívum.

A film megnézése után rögtön rávágtam egy 7/10-et, de mostmár inkább 8/10. Freeman megint egy remekbe szabott filmben, egy igazán kellemes társsal, Paz Vega személyében.

A Múzeumok éjszakájához hasolnóan idén megrendezésre kerül a Mozifanatikusok éjszakája. Április 18-án este 6 órától egészen másnap reggel 6-ig (péntekről szombartra virradó reggel) a Palace Westend, Palace Mammut és a Lurdy Ház korlátlan filmnézési lehetőséget biztosít. Mintegy 52 film lesz megtekinthető. Lesz kult, sci-fi, romantikus és premier előtti vetítés is (3:10 to Yuma). Mindenki kedvére válogathat. A múzeumok éjszakájához hasolóan csak egyszer kell jegyet váltani (ára: 1990 Ft) és ezzel annyi filmet nézhet a kedves mozirajongó amennyit csak bír. A mozik között természetesen ingázni szabadon lehet.

Részletek a www.redbullmozifanatikusok.hu-n lesznek majd, remélehetőleg minél hamarabb.