1 hónap

Tegnap volt egy hónapja, hogy megszületett az első post. Ezzel a rövid kis posttal szeretnék megemlékezni erről a jelentős pillantaról. Tudom, hogy tegnap kellett volna ezt a bejegyzést megejteni, de hát az időhiány... (Ezért is kellenek szerzőtársak. ;))

Szóval HURRÁ,  HURRÁ, HURRÁ!!! Ezt is megéltük, a blog nem halt ki, folyamatosan frissül a tartalom és a legnagyobb örömömre olvasóközönség is van. Méghozzá nem is kevés és sok a rendszeres vissaztérő is.

Álljon itt még, rendhagyó módon egy előzetes. Tükörálarc (Mirrormask)

8 nő (8 femmes)

A kultúrális globalizáció teljesen bekebelezte Magyarországot. Ez abban is megnyilvánul, hogy a tévézési szokásainkat teljesen az amerikaiakéhoz igazítjuk. Hétvégén még esetleg van film a TV-ben, de többségében az is valami B kategóriás olcsó dararb. A filmek helyét átvették a sorozatok, és azokban is 2 reklám van már. De még van remény és vannak olyan csatornák, ahol az átlagnál nagyobb számban fordulnak elő igazi műremekek. Itt nem az HBO-ra gondolok, mert az egészen más eset.

Ahhoz, hogy jó filmet nézhessünk a tv-ben előtte a tv-műsor részletes tanulmányozása szükséges. Szerencsémre tegnap este sikerült megtalálnom a megfelelő filmet. Mostanában a Dunán meglepően sok jó filmet vetítenek. Érdemes rá odafigyelni.

Egy vidéki villában karácsonyi vacsorához gyűlik össze a család. Már csak a ház ura hiányzik. Mindenki azt hiszi alszik még, mert este sokáig dolgozott. De aztán mégiscsak benyitnak hozzá és megtalálják holtan az ágyában fekve, egy tőrrel a hátában. A házban 8 nő van, akik valamilyen módon mind közel álltak hozzá. A gyilkosnak köztük kell lennie, mert a házat nem hagyta és nem is hagyhatta el senki a nagy havazás miatt. A látszólagos családi idill hamar felbomlik, mikor kiderül, hogy mindenkinek van valami kis titka.

A film egy színházi darab adaptációja. És ez nagyon is érződik rajta. Mind a rendezésre, mind pedig a forgatókönyvre rányomja ez a bélyegét. A legalapvetőbb filmes eszközöket is mellőzi és csak a végefelé nyúl hozzájuk valamelyest. Egy helyszínen, szinte egy szobában játszódik az egész cselekmény. Zenés filmnek van kikiáltva, ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy minden főszereplőnek van egy saját dala. Ezeket a legesetlenebb helyeken tudják előadni. Nem nagyon illik bele az adott jelenet hangulatába és a cselekményt sem mozdítja előre.

Műfaját tekintve krimi, de nem az a fajta filmes krimi, mikor csak sodródunk a történettel. Inkább az a könyves fajta, mikor végig próbáljuk kitalálni, hogy ki lehet a gyilkos. És itt van is időnk, mert nem pörögnek olyan gyorsasággal az események, hogy csak kapkodnánk a fejünk.

A másik, ahol nagyon érződik a színházi adaptáció, amikor kitárulkoznak a szereplők és felfedik egy-egy titkukat. Vagy semmi előzmény nélkül egyszercsak elmonják, vagy nagyon kevés faggatás után, ha nem elsőre, akkor másodszorra biztos. Ott vannak még azok a megoldások, amikor két szereplőnek egyedül kell maradni, akkor egyik a 8 nőből kijelenti, hogy ide vagy oda kell mennie és hirtelen mindenkinek oda kell.

Végig olyan érzésem volt, mintha színházban ülnék és ez adott egy érdekes alaphangulatot. A fordulat a végén pedig, már csak hab a tortán. Kellemes meglepetés volt a film minden szempontból.


Értékelés:

Kiválló színészi játék, egyedi hangulat, jó történet. Szinte csak jót lehet róla mondani. De ott van a náhol már túlzásba vitt színházi jelleg. És az esetlen megoldások.  Összességében 8/10.

Akira

A nagy amerikai filmáradat közepette sokszor megfeledkezünk arról, hogy a többi nemzet is büszkélkedhet kiválló filmekkel. A mozikba és még a TV-kbe is évente minimális mennyiségű film kerül, ami nem amerikai. Elismerem, hogy az amerikai filmgyártás az egyik a legnagyobb és legsikeresebb a világon, de talán több figyelmet kéne szentelni a többi nemzet alkotásainak is. Az Akira ugyan már nem mai darab (1988), de jól mutatja, hogy mennyire nem érdeklődők a magyarok ezirányban. A filmet először 2006-ban mutatták be itthon.

A műfaja pedig anime, ami teljesen félreértett a nyugati kultúrákban. Az anime jól példázza a nyugat szűklátókörűségét. Ami rajzolt az csak gyerekeknek szólhat, ezért olyan időpontban és olyan csatornákon sugározzák ezeket a "meséket". Bár lehet, hogy a film maga rajzolt, de egyáltalán nem a gyerekeknek szól, hanem a felnőtteknek. Nagy a kultúrális különbség kelet és nyugat közt, de talán oda kéne figyelni, ha már valamit átveszünk.

A 20. század végén, pontosan 1988-ban egy hatalmas robbanás rombadöntötte Tokiót. Ennek következtében kitört a 3. világháború. A történetbe 2019-ben kapcsolódunk be, Neo-Tokió városában vagyunk, ami Tokióhoz közel, egy mesterséges szigeten van. A társadalom teljesen lezülött. A kormány diktatúrát gyakorol. Az utcákon mindennaposak a terrorcselekmények, vagy a motoros bandák összetűzései. Kaneda az egyik ilyen banda vezére. Tetsuo pedig a legjobb barátja és egyben a banda legfiatalabb tagja is. Egy balaset következtében Tetsuo egy titkos kormány-projektbe kerül, ahol felfedezi természetfeletti képességét. Kaneda, hogy kiszabadítsa barátját csatlakozik a lázadókhoz, akik betörnek a kórházba. Tetsuo képtelen uralkodni hatalmas erején és ez egy újabb világégéssel fenyeget.

A japánok mindig is vonzódtak ehhez a poszt-apokaliptikus világhoz. Sok helyen megjelenik náluk. De ebbe a filmben valahogy elképzelehtően van ábrázolva, talán túlságossan is valóságossan. És emellett olyan kérdéseket feszeget, amik mindenkit foglalkoztatnak. De vannak olyanok is amik speciálisan a japánoknak szólnak. Ezeket így európai szemmel nem könnyű észrevenni, de nem lehetetlen. Ilyen például a rosszemlékű Hiroshima és az atombomba.

Egyszer azt olvastam, hogy a japán filmesek azért kedvelik az anime és ezzel a rajzolt stílust, mert így a vászon minden egyes négyzetcentiméterét uralni tudják és pontosan az történik, amit ők akarnak. Ez teljesen igaz erre a filmre is, látszik hogy mindent hihetetlen odafigyeléssel és ráfordítással csináltak. Mindennek jelentősége van, amit látunk, minden apró részletnek.

Az anime stílus nekem kicsit egysíkú, az összes ilyen sorozat egy téma különböző megközelítése és a manga rajzstílus is unalmas egy idő után. De az Akira, amit az első igazán jelentős és úttörő műnek tartanak ebben a témában mindenképpen megérdemli a figyelmet. Nemcsak egyedi látványvilága és mondanivalója miatt, hanem még azért is mert bepillantást enged a japán kultúrába és látásmódba.


Értékelés:

Kicsit filozófiai jellege és egyedi látványvilága miatt biztos többszörnézős film lesz. A teljes mondanivalót pedig így elsőre épp, hogy karcolgatom, szóval biztos előveszem még. Egy filmnél ez mindig jó jel, mutatja, hogy nem hiába dolgoztak a készítők. Az egyedi látványvilág teljesen megfogott, nem a megszokott anime stílus, annál sokkal jobb. 8/10

Hipervándor (Jumper)

Mikor moziba megyek mindig gondosan választom ki a filmet. Legyen olyan film, amit érdemes szélesvásznon megnézni. Legyen valami olyan benne, ami otthon nem teljesedhet ki. Általában a látvány vagy a hang ilyen, de persze minden film élvezetesebb moziban. Tagadhatatlan, hogy a szélesvászonnak van egy bizonyos hangulata és még a viszonylag gyengébb filmekből is képes kihozni valami pluszt, amitől mégis élvezhető lesz.

Iszonyat hype-ot kapott a film és az alapötlet is nagyon tetszett. Szóval ma délután beültem egy moziba és megnéztem. És meg kell mondjam, csalódottan jöttem ki a teremből. Az alapötlet, hogy vannak olyanok, akik képesek teleportálni és így eljuthatnak bárova bármikor a Földön - szerintem megkapó és egy nagyon jó film alapja lehetne. Csak ebben az esetben a forgatókönyvírő elrontott mindent, mikor ezt a nagyszerű ötletet egy szerelmi történetbe ültette bele. Van itt minden, ami a sikerhez kell: jó alapötlet, látványos előzetesek és nem utolsó sorban pár ismert név. Ez már elég, hogy bevigye a nézőt a moziba - engem is bevitt.

David majdnem meghal, de ekkor jön rá, hogy tér nem szab határokat számára. Szabadon mozoghat benne. Mikor erre rájön, ki is használja. A napjait semmit tevéssel üti el, utazgat ide-oda a világban, a pénzre nincs gondja, mert a a bankok falain keresztül a szabad neki az átjárás. Egy nap találkozik egy emberrel aki az ő fajátájára vadászik. Innentől kezdve menekülnie kell. Egy több évszázadra visszanyúló harc közepébe csöppent és nemcsak ő, hanem a szerettei is veszélyben vannak.

Kitérnék a magyar címre, mert megint eléggé bénára sikeredett. A visszajáró olvasók bizonyára észrevették már, hogy nem vagyok kibékülve a magyar címekkel. Ez is egy ilyen. Szerintem igazán megtarthatták volna az eredetit és nem mondhatják azt, hogy nem értenék meg, mert ennyit mindenki tud angolul. Mondhatják, hogy a címadásban fontos szempont a marketing is, de azért igazán figyelhetnének arra is, hogy a filmhez illő címet adjanak.

A film alatt végig az volt az érzésem, hogy mikor bontakozik már ki a történet. Erre egyszer csak hirtelen vége lett. A film 88 perc, de ebből persze még lejön a végén a főcím, ami 8-10 perc, így nem sok marad magára a filmre. De ez a történet nem is nagyon bírt volna el sokkal többet. Elmegy, visszajön, üldözik, gyilkolják, aztán a végén kiderül, hogy a hősünk, mégiscsak nagyobb hős a többinél - ahogy annak lennie kell. Egyszóval nem a történetért érdemes megnézni.

Viszont ott van még a látvány is. Ami elég jóra sikeredett. Még a fényképezést érdemes kiemelni, mert volt benne egy-két figyelemre méltó jelenet. A történetből adódóan össze-vissza ugrálunk a Földön és így jópár híres helyen megfordulunk. De azt nem tudhatjuk, hogy mi igazi és mi stúdió vagy számítógépes effekt. De ez nem is baj, mert elég igényesek az effektek ahhoz, hogy ne tűnjön fel. Ez igaz a teleportálásokra is, jól megcsinálták, ahogy torzul a tér egy-egy ugrókapunál.

Samuel L. Jackson nem hozza azt, amit elvárnánk tőle. Bár az is igaz, hogy ez a szerep számára nem túl nagy kihívás. Furcsa volt őt gonoszként és főleg szőke hajjal látni.

Nem lesz a kedvenc filmem, de egy péntek délutáni lazításnak teljesen megfelelt.


Értékelés:

Összességében ez egy erős közepes a film. Látványos, jó az alapötlet, de a történet elég béna és ez lehúzza. Tipikusan egyszer nézős. Mindennek ellenére, megérte a mozijegy árát. 6/10

FELHÍVÁS!

Gondoltam egyet a minap. Egyedül nem vagyok elég a blog írásához, így hát meghirdetek egy versenyszerűséget. A legjobb kritikák íróit beveszem a szerzői csapatba. Még nem tudom, hogy hány új társat üdvözölhetünk majd. Ez sok mindentől függ. Főleg, hogy hány és milyen pályamunka érkezik.

A bővülésnek több előnye is lesz. Egyrészről színesebb lesz a blog, másrészről pedig talán sűrűbben lesznek friss posztok.

Egy szerzővel már bővültünk, andrasiisi személyében. Bemutatkozó posztját már nagyon várjuk, remélhetőleg minél hamarabb jelentkezik is vele.

Akinek van kedve és érez magában elég elhivatottságot ahhoz, hogy a csapat tagja legyen és renszeresen jelentkezzen friss posztokkal, az küldje el a pályamunkáját a filmdzsungel@gmail.com email címre.

 

Versenykiírás:

Téma: szerintem egyértelmű, tetszőlegesen választott film, persze az észszerűség határai között. Szóval a pornótól tartózkodjatok, ha lehet.

Formai követelmény: szinte semmi, azért szókincsében legyen változatos és stilisztikailag is állja meg a helyét. Kép nem kell bele, de persze nem hátrány.

Tartalmilag: legyen kritikus, de mégis maradjon egy néző szempontjánál.

Beküldési határidő: 2008. március 25.

A legjobbak lehet a blogra is kikerülnek. Természetesen csakis a szerző engedélyével.

Ide küld a kész cikket: filmdzsungel@gmail.com

 

Egy oldaldobozba kiteszek egy linket amin mindig elérhetők lesznek a versenykiírás részletei.

Végül pedig kívánok mindenkinek jó munkát!

süti beállítások módosítása