Már sok ideje húzom ennek a filmek a megtekintését. Tudtam, hogy elgondolkodtató lesz, már így ültem neki. És pont ezért halogattam ezt a filmet. Néha az embernek nincs kedve gondolkodni egy filmen, csak leül és bambul ki a fejéből. Élvezi a látványt, a történetet és nevet a poénokon vagy borzong a zombiktól. Másrészről, néha kellenek az olyan, kicsit elvontabb filmek, mint ez is. Amikor a mondottakat még egyszer meg kell rágni, hogy megértsük a lényeget.

John Oldman professzor költözni készül. Észrevétlenül, csendben akart távozni, de a kollégái rendeztek neki egy búcsúpartit. Eleinte csak arról faggaták, hogy miért akar elmenni. Erre nem tudott anélkül felelni, hogy feltárja a nagy titkát. És most először életében elmodta a kollégáinak, hogy ki is ő valójában. Hogy már 14000 éve járja a világot, folyton tanul, de mindig tovább áll, soha nem állapodik meg egy helyen se.

Többet nem mondanék a történetről, mert már így is túl sokat árultam el. Az egész film egy helyszínen játszódik és ennek a 8 embernek a beszélgetését mutatja be. A film nagyszerűsége a dialógusokban rejlik. A zene, a rendezés szinte elhanyagolható. Bár ez a film nem is igényel egy rendezőzsenit, de voltak jelenetek amiket sokkal jobban is meg lehetett volna oldani. Amikor ténylegesen történt valami, azt eléggé esetlenül oldotta meg a rendező. A színészek játéka pont jó ehhez a filmhez. Meggyőzően adják az egyetemi professzort és azt a vívódást, hogy elhiszik vagy nem John történetét. Külön öröm volt számomra látni John Billingsley, aki a Star Trek: Enterprsie-ban játszotta Dr. Phloxt.

Ez egy vérbeli scifi, mégha nem is tűnik annak. Bár nincsenek benne látványos űrcsaták, meg kis zöld földönkívüliek, de nem is ez tesz naggyá egy scifit. A belbecs sokkal fontosabb és ez itt meg is van. Ezt a filmet csak olyanoknak ajánlom, akikben van egy kis hajlam a filozofálásra és képes végigülni másfél órát úgy, hogy csak beszélgetnek a szereplők. Kicsit rövid, a végére teljesen belefeledkeztem a történetbe. Elhallgattam volna még egy darabig. A vallásról elég érdekes módon beszél, ha népszerűbb lenne, az egyház már biztos felemelte volna a hangját ellene.

Értékelés:

Ez az a fajta film, amikor pusztán ötletből lehet jót csinálni. Kis költségvetés mellett is sikerült valami maradandót létrehozni. Negatívum az, hogy kicsit rövid és a rendezés néhol esetlen. 7/10

Minden válogatás nélkül azért nem nézek filmet, tehát mielőtt beszerezném őket elolvasom a tartalmukat. A Felforgatókönyv (megint egy béna magyar cím, de erről majd később) esetében tartalom alapján valami kellemes kis vígjátékra számíottam, mert hát elég mulatságos az alaphelyzet. Ezzel szemben kaptam egy drámát, egy csöpp romantikával keverve. Bár nem ezt vártam, de talán így jobb is volt.

Már épp szapulni készültem a címet, mikor kicsit jobban átgondoltam. És rá kellet jönnöm, hogy ebben az esetben ez egy egészen eltalált cím. Ha két szóra bontjuk (felforgató könyv), akkor már sokkal jobban kifejezi a film lényegét. De ezt már nehéz lett volna megtenni vagy csak így nem olyan hangzatos és inkább bízzák a nézőre, hogy rájön vagy nem. Most, hogy így újraértelmeztem magamban a címet, úgy néz ki, hogy vetekszik az eredeti cím (Stranger Than Fiction) szellemességével. Ilyen se volt még!

Harold Crick egy átlagos ember, mindennapi rutin rabja. Foglalkozása adóellenőr, ennél fogva utálják az emberek. Annyira a szokásainak a rabja, hogy minden nap mindent ugyanúgy csinál. Még a fogát is ugyanannyi ideig mossa. Egyik nap észreveszi, hogy valaki narrálja az életét. Minden cselekvését, minden gondolatát, de ezt csak ő hallja. Ez a hang egyre jobban befolyásolja őt. Harold rájön, hogy ő egy könyv főszereplője és nincs befoláysa a történésekre. Majd ez a hang egyszer kijelenti, hogy meg fog halni. Ekkor Harold úgy dönt, hogy megkeresi az írónőt és megpróbálja meggyőzni őt, hogy ne ölje meg.

Will Farellt eddig szinte csak vígjátékokban láthattuk, de felnő a feladathoz és nagyon jól oldja meg. Dícséretes alakítás. A főbb szereplők között olyan nevek is feltűnnek, mint Dustin Hoffman, Emma Thompson. Ők hozzák a papírformát, szóval a színészekkel nincs gond.

Miután egy drámáról van szó, így a speciális látványelemekről felesleges szólni. De volt a filmben egy megoldás, ami nagyon tetszett. Főleg, mikor narrálják a főszereplő életét akkor volt jelen. Hasonlóan a Simshez, buborékokkal oldaották meg a számok és sokféle adat kiírását. Filmben még nem láttam, szerintem elég öteletes; főleg, hogy a főszereplőnek rögeszméi a számok és a számolás.

A jó színész játék és az ötletes megoldások mellett mégis a történet a film erőssége. Egyszerűen beszippant, sodor magával. Bár teljesen abszurd, mégis átélhető. A szürke hétköznapok között elveszik az ember és már észre sem veszi a kis örömöket, pedig ott vannak. Ez történik Harolddal is, de a halál biztos tudata megváltoztatja és arra készteti, hogy kitörjön ebből a szürkeségből és megváltoztassa az életét.

Értékelés:

Sokat vívódtam magamban, hogy mi legyen a végső értékelés. Nagyon tetszett a film. Jó story, ötletes megoldások és jó színészek, jó alakításokkal. Olyan 8/10, már majdnem 9.

Megérkezett az első magyar film a blogra. Az épp aktuális magyar filmeket nem szoktam moziban megnézni. Persze mindig akad kivétel, de általában elmondható a mai magyar filmgyártásról, hogy eléggé sehol sincs. Ennek ellenére van azért remény, most is egy ilyen darabról lesz szó. A Noé bárkája valahol a magyar valóság és a képzelet határán lebeg.

Kivételesen nekem ajánlottak filmet és nem én ajánlottam. Már kábé 2 hete itt fekszik az asztalomon, de most végre volt időm belenézni.  És megérte, azt kell mondjam. Kellemes meglepetés volt, nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz. Viszont érdekes, hogy a filmnek kb 0 marketingje volt, a belvárosban még 2007 nyarán láttam egy plakátot, de csak ennyi, összesen egy plakát. Pedig nagy nevek vannak benne, mint például: Garas Dezső, Törőcsik Mari és hogy a maiak közül is említsek párat: Szabó Győző, Alföldi Róbert és még Ganxsta Zolee is helyet kapott benne. Szóval a szereplőgárdával nincs gond.

A történet is ötletes, nem megint valami sablont húztak elő. Stock Ede egyedül neveli 17 éves unokáját. Kapcsolatuk nem felhőtlet, mondhatni rossz. Élik a mindennapjaikat, mikor egy TV hirdetésben Stock meglátja a "Magyarország legjobb nagypapája" című vetélkedőt. Fődíj 5 milla és ez megmozgatja a fantáziáját és jelentkezik.

A történet ennyi. De ebből is lehet jó filmet csinálni, csak jó ötletek és jó színészek kellenek. Itt mindekettő megvan és ez érződik is. A filmben végig ott van egy feelgood hangulat, kis keserédessel keverve, amolyan igazi magyar. És amellett, hogy a színészek nagyszerűen alakítanak benne és a story is üdítően kellemes volt, ez is egy pozitívum benne, a magyar nézőknek szól. Egy kis spoiler a végére, mert nem birom ki: a film végén az utolsó előtti jelenetben, mikor nagyapa és unokája elválik, akkor ott nincs meg az az amerikai happyend és a nagyapa nem vissza. Kiderül, hogy az ember mégis önző. 

Értékelés:

Kellemes meglepetés, így péntek este. Jó színészi alakítás, ötletes story és jó rendezés. Tetszett. 8/10

Tudom, hogy kicsit offtopik, de ez van. Ez is hozzátartozik.

Először is: láthatjátok, hogy szépen fejlődik az oldal. Születnek szép számban bejegyzések. De a külcsín háttérbe szorult. Ami jól is van egy darabig. Azért történnek ott is változások, mégha nem is olyan szembetűnőek. Legfőképpen az oldaldobozok fejlődnek; próbálom megtalálni a legmegfelelőbb összeállítást. Így mikor megtudtam mire jó a feed rögtön ki is került a doboz, méghozzá jól látható helyre. Meg is hozta az eredményt, volt pár vállalkozó szellemű aki felvett az RSS listájára. Akkor itt szeretnék egy kérést is megfogalmazni a kedves olvasók felé azaz: ha valakinek van jó ötlete, hogy mik kerüljenek ki oldalra, akkor az kérem dobjon meg egy emaillel (jöhet kommentbe is).

Lekerült az "utolsó 5 film amit láttam" dolog az oldaldobozból. Enyhén szólva hülyeség volt, na de mindegy. Helyette egy sokkal értelmesebb került ki: ajánló. Amit érdemes megnézni szerintem, vagyis szinte kötelező darabok. :)

Még fontos megemlíteni, hogy kezd kialakulni egy rendes - tehát egyedi és nem bloghu sablon design - a fejemben, szóval majd az is lesz egyszer, de ez még a jövő zenéje.

Most viszont lehet készülni, mert már egy "versenykiírás" ötelete megszületett. Hamarosan a részletek is kikerülnek a blogra. Fejembe vettem, hogy kell egy-két írótárs, szóval akinek van kedve és a szavakkal is jól bánik, az nézze sűrűbben a blogot. Pár napon belül felkerülnek a részletek.

Ez az a film, amit szélesvásznon kell látni. És hogy én ezt nem tettem meg mikor lehetett, ez egy óriási hiba volt. Még nagyon sokáig bánni fogom, hogy nem néztem meg moziban. De most megtettem és jól tettem, nagyon jól.

És a science-fiction feltámad hamvaiból, mint a főnixmadár. Már több, mint egy órája lett vége a filmnek, de még mindig a hatása alatt vagyok és nem úgy néz ki mintha hamar kijózanodnék. A képek még mindig itt vannak a szemem előtt és a felvetett kérdések zakatolnak a fejemben. A látvány szinte leírhatatlan. Látni kell! Ennyit bevezetőnek, lássuk miről is van itt szó.

Végre egy olyan sci-fi, ami nemcsak a látványra épít. Ebben az esetben van mögöttes tartalom is. Olyan, mint amilyennek egy rendes sci-finek lenni kell. Nem az a hollywoodi "agyrohasztás", amit sci-fi néven elkövettek mostanság. Bár az is igaz, hogy nem is nagyon van efajta film, úgy látszik nincs rá igény. Pedig dehogy nincs! Magyarországon anyagilag bukta volt, ami nem meglepő, mert a magyar néző finnyás és csak a popcorn mozi mozgatja meg annyira, hogy elmejen egy multiplexbe.

A történet első hallásra elég sablonos és másodikra is. A Nap kihülőben van. A tudósok kitalálták, hogy újra kell indítani a napot egy mini big-banggal. Már indítottak egy küldetést Icarus néven, de az elveszett, mielőtt célba ért volna. Mi az Icarus II küldetését követhetjük nyomon. Rögtön a közepébe vágunk, már 16 hónapja tartó utazásba kapcsolódunk be. Innen követhetjük 8 hősünk sorsát a végkifejletig.

A történetet kábé az első 2 percben felvázolja az egyik szereplő. De azért vannak még fordulatok benne, nemcsak ennyi az egész. Szerencsére a készítők teljes mértékben kihagyták a hátramaradt földiek szenvedéseit és tisztán csak az űrharjóra és a legénységére koncentráltak. Van benne egy kis Solaris, ahogy a lelki folyamatokat ábrázolja, de ott van mellette a lenyűgöző látvány is. Felvetődnek benne az alapvető kérdések: mennyit ér egy emberélet több milliárddal szemben, vagy hogy egy magasabb cél feljogosít-e arra, hogy mások élete felett dönts.

Bár már sokszor említettem, de a látvány akkor is megérdemel még pár szót. Ahogy magát a napfényt megjelenítik az valami egészen különleges. Aztán még ott van az űrhajó is, ami ugye nem elhanyagolható részlete a filmnek. Nem takargatnak semmit, a legtöbb kérdésre választ kapunk, hogy s miként képesek ott kint létezni. A designra sincs panasz - jól eltalált.

Ez a film életem egyik legjobb filmélménye, aki csak kicsit is szereti a sci-fi műfaját, annak ez kötelező darab. Sőt! Azt kell mondjam bűnt követ el, aki kihagyja. A látvány, a hangulat magával ragadó. A színészek játéka - bár itt nem ezen van a hangsúly - teljesen megfelelő, nem lehet rá panasz. 

Értékelés:

Tényleg az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Egy vérbeli sci-fi az angolhon szülötteitől. Szívem szerint adnék neki 10 fölötti pontot is, de azt nem lehet, ezért "csak" 10/10