A múltidéző rovatot rögtön egy igazi magyar klasszikussal kezdem 1980-ból. Azt hiszem, mostmár kijelenthetjük, hogy ezen a filmen nemzedékek nőttek fel. Ez egy olyan gyöngyszeme a magyar filmkultúrának, ami örökérvényű marad. Az elkövetkezndő nemzedékek is ugyanúgy fogják élvezni, mint az őket megelőző; ugyanakkora mosoly fog elterülni az arcukon.

Bendegúz első megjelenése a képenrnyőn már mosolyt csal az arcunkra, de mikor megszólal ez a mosoly a végsőkig szétterül és fültől fülig ér. Ezt a vadalmaszerű mosolygást csak egy-egy szívből jövő kacaj töri meg, igen sűrűn. Ezt a filmet bármikor elő lehet venni és arra a kicsit több, mint egy órára míg tart elfeledteti a világ összes gondját. Elég nagyképűnek tűnhet ezt így kijelenteni, de szerintem nem kell bizonygatni, mert ezt mindenki tudja.

A poénok mellett a színészi játék valami fantasztkus. Ez a teljes színészi gárdára vonatkozik, de mégis ki kell emelnünk Koltait és Bendegúzt alakító Olvasztó Imrét. Kedvelem Koltai játékát, de ettől függetlenül a bakter szerepében tökéletes volt. Olvasztó Imre pedig, mintha erre a szerepre született volna. Teljesen természetesen alakította Bendegúz szerepét. Tényleg csak magasztalni lehet.

Minden nagyszerűsége mellett talán az a legjobb benne, hogy végtelenszer újranézhető és minden alkalommal mutat valami újat. Persze arról nem beszélve, hogy állandó mosolyt csal az arcunkra és szinte eufórikus hangulatot teremt. Részemről 9/10, mert kicsit rövid, mindössze 67 perc. A rekeszeizmom, bár kicsit nehezen, de még elbírt volna 20 perc szakadatlan nevetést.

Megnéztem. És teljesen a hatása alá kerültem. Az ilyen film adja a vissza a hitet, hogy még van tartalék a romantikus műfajban és nem csak klisék egymásra dobálásából áll egy romantikus vígjáték. Igaz, hogy itt is megvoltak a kötelező fordulatok, de a tálalás volt kiemelkedő és ez teszi igazán élvezhetővé a filmet.

Elsőre a címválasztás furcsának, sőt talán semmit mondónak tűnhet. Viszont most, a film megnézése után visszagondolva két szóban kifejezi mindazt amiről a film szól és ha kicsit erőltetjuk, akkor általában a szerelemre is ráhúzhatjuk. A cím ezen furcsasága még egy pluszt ad a filmhez.

Ryan Reynolds nagyot nőtt a szememben. Első látásra McConaughey-hez hasonló szépfiúnak tűnik, de már többször bebizonyította, hogy igenis képes a színészi játékra, mégpedig nem is akármilyenre. Példának ott van a The Nines és most ez. Szóval tőlem kap egy külön dícséretet a színészi alakításáért.

Ha lecsupaszítjuk a vázig, akkor nem marad más, csak egy átlagos szerelmi történet. De a tálalás teszi igazán kiemelkedővé. Olyan alaphelyzetbe helyezi a történetet, ami már sokak fejében megfordult: megkérdezni a szülőtől, hogy milyen utat járt be az első csóktól a házasságig. Ez valamiféle tabu témának - a tabu nem is jó szó - inkább csak hanyagolt témának minősül. Amikor előjön ez a kérdés, akkor az ember elhesegeti és beéri az elejtett morzsákkal. A filmben Maya itt nem áll meg és megkérdezi.

Will épp válni készül, amikor a lánya neki szegezi a kérdést, hogy mi vezetett idáig. Ekkor kezd bele a történetébe, ami a saját szerelmi története. Végigkövethetjük őt az élet rögös útján és a szerelmi buktatókon, hogy a legvégén megtalálja az igazit.

Will kapcsolatai nagyon életszerűek, ezek teszik még átélhetőbbé a filmet. Érezzük, hogy ez egy "egy a sokból" kiragadott történet, ami bárkivel megeshet. Nem valószerűtlen élethelyetekbe helyezi szereplőket és az amerikai álmot sem hajszolja annyira. A végére a néző már szinte követeli a happyendet. Tudjuk, hogy a boldog befejezés mindig csöpögős és az való életben jó ha száz az egyhez az esélye, de mindezek ellenére így teljes a film.

A film megmozdított bennem valamit, én is elérzékenyültem pár perce. Ha nem ilyen a kiválló romantikus film, akkor milyen? Elérte a célját, elérte azt az érzelmi hatást, amit el kellett. De emellett az érzelmi hatásgyakorlás mellett végig megmaradt viccesnek és kedvesnek és persze szerethetőnek. Utóbbi idők egyik legjobbja a műfajában. 9/10.

Végre itt a visszatérő kritika. Már magam is kezdtem lemondani a blogról, gondolom az olvasók is hasonlóan voltak vele. Ígéretemmel ellentétben nem jöttek a kritikák futószalagon, sőt mondhatjuk, hogy szinte leállt a termelés. Erre nincs mentség.

Ettől a filmtől nem vártam szinte semmit. Csupán önmagam szórakoztatására néztem. Kincskeresés, tengerpart, néhány jó csaj; kell ennél több egy jó nyári délutáni mozihoz? Esetleg még egy jéghideg kóla jól jött volna.

Az alaptörténet nem eget rengető, de a célnak tökéletesen megfelel. Szórakoztató és megteremti az alaphangulatot. Pont. Néha tényleg csak ennyi kell. Ahogy haladunk előre a történetben be kell látnunk, hogy a kincskeresős szál mellett a romantikusnak ugyanakkora súlya van. Ezt sem bánjuk nagyon, mert Matthew McConaughey és Kate Hudson jól hozzák a se veled, se nélküled párost. Tagadhatatlan, hogy McConaughey-nek jól áll a tengerparti macsó szerep és Hudson kisasszonynak sem kell a szomszédba mennie, semmilyen értelemben. Szóval ők voltak a legjobb választás a főszerepekbe. A multi-milliomos lánya, Gemma karaktere volt enyhén idegesítő, de tőle eltekintve a többiek jók voltak.

A fényképezést szinte lehetetlen elrontani egy ilyen gyönyörű tengerparti tájon. Nem is sikerült a készítőknek tönkretenni az élményt, szóval csoroghat a nyálunk: de jó lenne most egy ilyen tegerparton koktélt szürcsölgetni. A profi fényképezés egy filmen sokat tud dobni, itt sajnos annyira nem volt kiemelkedő az operatőr munkája, de a táj elvégezte helyette a nehéz munkát. Ilyen tájat még egy kompakt kézikamerával is csak gyönyörűen lehet visszadni.

Lehet, hogy a színészi játék és a fényképezés nem Oscart érdemlő, de a film eléri a célját. Majdnem két óra felhőtlen szórakozást nyújt. Jók a poénok, az akciók kellően látványosak és a végén ott van a nélkülözhetetlen happyend. Kalandfilmből nagy hiányt szenvedünk manapság, így  a kicsit gyengébb alkotások is felértékelődnek. Ez a film is ilyen, de ettől még tényleg élvezhető és jó szórakozást nyújt. Bátran ajánlom. 7/10.

Azt hiszem észrevehető mostanság, hogy ritkásak a posztok. Heti egy is alig van sajnos. Tudom nem kéne sajnálkoznom, mert rajtam múlik, hogy van-e vagy nincs új poszt. De mégis van okom a sajnálkozásra. Az érettségi jobban kitölti az időmet, mint gondoltam. Már nem is tudom mikor láttam egy rendes filmet. Csak ilyen kisebb, napi agyrohasztásra van időm. Ezt pedig - bevallom férfiasan - mindenféle mese nézésével töltöm ki.

Lényegében még 1 hét van a szóbeli érettségiig után meg Hawaii. Szóval előreláthatólag a következő hetet még új kritika nélkül kell túlélnetek. Utána újra gőzerővel beindul a gépezet és jönnek majd a kritikák szépen sorban.

Addig is, hogy ne unatkozzatok a társblogunk címe: http://szerintemavilag.blog.hu. Lehet ott is olvasgatni, kommentelni. Azt is szintén én írom (milyen meglepő, ha már társblog), csak más álnév alatt, ezzel is elkülönítve a kettőt. Az kicsit (na jó nagyon) személyes hangvételű.

Más. Szerzőtársam eddig két nagyszerű kritikával ajándékozott meg minket, de azóta semmi. Szóval lassan kijelenthetem, hogy csak formailag társ, gyakorlatilag inkább csak olvasó. Ez nagy kár, de elfogadjuk, ha ez az ő döntése. Ettől függetlenül kritikáit szüntelenül várjuk.

Hogy egy kicsit fokozzam a várakozást, egy új rovatot is bejelentek. Ez pedig a múltidéző. Sok filmes blogon feltűnt már és most itt is eljött a pillanat. Természetesen a régi vagy már klasszikusnak számító filmek kerülnek majd ebbe a kategóriába. Pótlások és újranézések egyaránt.

Végezetül pedig filmajánló. Alábbi kis videó: Kansas City Shuffle az Alvilági játékok című filmből. Aki még nem látta annak pótolnia kell, aki már látta annak meg újranéznie :))

Egy lelkes magyarországi csapat munkájáról van szó. Teljesen önerőből alkották meg Egon és Dönci hihetetlen szép világát. Ezért nagyon becsülöm őket. Ennek ellenére mint film igen gyenkécske lett. Minden jóundulatom és jót meglátni akarásom ellenére is nagyon gyengélkedik ez a mese.

Mikor lejött nem volt időm megnézni teljes valójában így csak belekukkantottam pár perc erejéig. Akkor valahogy gagyinak hatott, ezen sajnos nincs mit szépíteni. Nem grafikailag, még nem is a megvalósítás. Inkább a történet és a karakterek. Most, hogy végignéztem ez a gagyi érzés nagyjából eltűnt, viszont enyhe csalódottság maradt helyette. Az egész egy techdemo. Viszont a maga 1 óra 14 percével techdemonak hosszú.

No akkor először lássuk a történetet. Ugyan nem sok és nem hordoz magában hatalmas lehetőségeket, de azért egy jó forgatókönyvvel sokat lehetett volna dobni rajta. Szóval Egon és Dönci bolygójára leesik egy, az emberiség üzenetét hordozó szonda. Ekkor Egon és a macsakája útra kellnek a végtelen űrön keresztül, hogy eljussanak a titokzatos bolygóra.

Nos ez a történet nem sok, de emellé 0 forgatókönyv tartozik. Szöveg nincs nagyon, maximum egy-egy mmpfh vagy Dönci felkiáltás. Néha-néha valami érhetetlen mogyogást is hallani, de ezen kívül semmi. Szerintem egy narrátor óriásit dobott volna hangulaton. Lehet erre már nem juttott pénz a csodálatos grafika mellett.

Ha már a történet nem a legjobb és a szövegkönyv is elég karcsú, akkor a zene lehetne nagyon ütős. De ehelyett olyan semmilyen, minden egyediséget nélkülöző háttérzajt kapunk. Összes hangot megoldották különböző számítógépes hangeffektekkel. Ma már ez egy számítógéps játékba is kevés, nemhogy egy filmmbe.

Se történet, se szöveg, se zene nem marad más csak a látvány. Viszont erre egyetlen rossz szavunk sem lehet. Gyönyörűséges és még annál is szebb. De tényleg. Bármelyik hatalmas hollywoodi stúdió megirigyelheti ezt a látványt. Nem tudom eléggé felmagasztalni. Persze ebbe azért belejátszik, hogy a film többi része pedig majdnem 0, így ez toronymagasan kiemelkedik és a film minden percében ezt csodáljuk (mert sajnos nincs mást).

A techdemo jelleg teljesen kiütközik, amikor bemutatják, hogy mire is képesek. A fények, kamerakezelés, a víz, hogy csak párat említsek nagyszerű megoldások közül.

Minden megbecsülésem és tiszteletem a srácoké, de ennek ellenére a film nem jó. Megcsinálták ezt a gyönyörű univerzumot, de történetet már nem kerítettek mellé. Nem tudok objektív lenni és bármennyire is rossz mint film, nem tudom lepontozni. Megy neki az 5/10, mint egy tisztelgés. (Tudom, hogy nem sok, de ha nem magyarok lennének, akkor nem is tudom meddig gyaláztam volna a filmet.)