A nagy amerikai filmáradat közepette sokszor megfeledkezünk arról, hogy a többi nemzet is büszkélkedhet kiválló filmekkel. A mozikba és még a TV-kbe is évente minimális mennyiségű film kerül, ami nem amerikai. Elismerem, hogy az amerikai filmgyártás az egyik a legnagyobb és legsikeresebb a világon, de talán több figyelmet kéne szentelni a többi nemzet alkotásainak is. Az Akira ugyan már nem mai darab (1988), de jól mutatja, hogy mennyire nem érdeklődők a magyarok ezirányban. A filmet először 2006-ban mutatták be itthon.

A műfaja pedig anime, ami teljesen félreértett a nyugati kultúrákban. Az anime jól példázza a nyugat szűklátókörűségét. Ami rajzolt az csak gyerekeknek szólhat, ezért olyan időpontban és olyan csatornákon sugározzák ezeket a "meséket". Bár lehet, hogy a film maga rajzolt, de egyáltalán nem a gyerekeknek szól, hanem a felnőtteknek. Nagy a kultúrális különbség kelet és nyugat közt, de talán oda kéne figyelni, ha már valamit átveszünk.

A 20. század végén, pontosan 1988-ban egy hatalmas robbanás rombadöntötte Tokiót. Ennek következtében kitört a 3. világháború. A történetbe 2019-ben kapcsolódunk be, Neo-Tokió városában vagyunk, ami Tokióhoz közel, egy mesterséges szigeten van. A társadalom teljesen lezülött. A kormány diktatúrát gyakorol. Az utcákon mindennaposak a terrorcselekmények, vagy a motoros bandák összetűzései. Kaneda az egyik ilyen banda vezére. Tetsuo pedig a legjobb barátja és egyben a banda legfiatalabb tagja is. Egy balaset következtében Tetsuo egy titkos kormány-projektbe kerül, ahol felfedezi természetfeletti képességét. Kaneda, hogy kiszabadítsa barátját csatlakozik a lázadókhoz, akik betörnek a kórházba. Tetsuo képtelen uralkodni hatalmas erején és ez egy újabb világégéssel fenyeget.

A japánok mindig is vonzódtak ehhez a poszt-apokaliptikus világhoz. Sok helyen megjelenik náluk. De ebbe a filmben valahogy elképzelehtően van ábrázolva, talán túlságossan is valóságossan. És emellett olyan kérdéseket feszeget, amik mindenkit foglalkoztatnak. De vannak olyanok is amik speciálisan a japánoknak szólnak. Ezeket így európai szemmel nem könnyű észrevenni, de nem lehetetlen. Ilyen például a rosszemlékű Hiroshima és az atombomba.

Egyszer azt olvastam, hogy a japán filmesek azért kedvelik az anime és ezzel a rajzolt stílust, mert így a vászon minden egyes négyzetcentiméterét uralni tudják és pontosan az történik, amit ők akarnak. Ez teljesen igaz erre a filmre is, látszik hogy mindent hihetetlen odafigyeléssel és ráfordítással csináltak. Mindennek jelentősége van, amit látunk, minden apró részletnek.

Az anime stílus nekem kicsit egysíkú, az összes ilyen sorozat egy téma különböző megközelítése és a manga rajzstílus is unalmas egy idő után. De az Akira, amit az első igazán jelentős és úttörő műnek tartanak ebben a témában mindenképpen megérdemli a figyelmet. Nemcsak egyedi látványvilága és mondanivalója miatt, hanem még azért is mert bepillantást enged a japán kultúrába és látásmódba.

Értékelés:

Kicsit filozófiai jellege és egyedi látványvilága miatt biztos többszörnézős film lesz. A teljes mondanivalót pedig így elsőre épp, hogy karcolgatom, szóval biztos előveszem még. Egy filmnél ez mindig jó jel, mutatja, hogy nem hiába dolgoztak a készítők. Az egyedi látványvilág teljesen megfogott, nem a megszokott anime stílus, annál sokkal jobb. 8/10