A kártyás, kaszinós, sokat kaszálós filmek nagyot tudnak ütni. Nem kell hozzá sok, csak egy jó ötlet, pár csavar a történetbe és tűrhető színészi alakítás. A legfontosabbat hagytam a legvégére, ez pedig az izgalom, vagy valami hasonló.

A főszereplők elég ismeretlenek, de mellékszerepben feltűnik Kevin Spacey és Laurence Fishburne. Tőlük már láttunk pár emlékezetes alakítást, így nem ijedünk meg a sok ismeretlen névtől. A történet elég 0, de az alapötletben vannak lehetőségek. Az ígéretes alapanyagból nem sikerült kihozni, amit lehetett volna.

Kicsit hosszúra nyúlt a film. Az izgalmat nem sikerült igazán megvalósítani. Feszültségről meg már nem is érdemes beszélni. Amikor lennie kellett volna, nem volt semmi. Abban a néhány üldözős jelenetben nem hitették el velem, hogy különösebb veszélyben vannak. Azzal, hogy nem volt se feszültség, se izgalom ellaposodott a film. Ez különösen a közepén volt érezhető. Unalmas lett. Aztán szerencsére kicsit javult a helyzet a végére és mire a kötelező csavarhoz értünk, már teljesen ébren voltam újra. Bár a "nagy" csavar nem volt akkora, hogy félálomban ne lehetett volna követni.

Érzékeltetni akarták, hogy milyen nehéz visszazökkenni a szürke hétköznapokba a vegasi csillogás után. Ez teljességgel megbukott. Nem jött át. A vegasi bulik és önfeledt pénzszórás a boltokban egyáltalán nem adta át a luxus és fényűzés érzetét. A szürke hétköznap még elment, bár ezt egy kollégiumban nem nehéz bemutatni.

A történet, ahogy már említettem egy 0, így valamit fel kéne mutatni. Vegas, kaszinók - már több tucat filmnek volt a fő témája. Így ezen a fronton nehéz újat mondani. Történet, újdonság kilőve, marad a lazaság, meg a jó ötletek. Sajnos ebből kevés van, bár egyszer-egyszer villan, de ez nem nyűgöz le.

Rosa professzor az MIT-n kártyaszámoló szakkört szervez. Hogy valami pénzt is szerezzenek hétvégenként Vegasba , hogy pár százezer dollárral megrövidítsék a kaszinó tulajdonosokat. Kártyákat számolni nem illegális, de a kaszinósok nem nézik jó szemmel. Ártalmas is lehet az tesi épségre.

Laurence Fishburne a Mátrix első része óta kicsit megpuhult. Az idő eljárt felette, kicsit megöregedett (ami nagyon látszik) és felszedett egy kis felesleget is. Már nem tudta hozzni azt a rendíthetetlen, kemény macsót. Kár, pedig neki való szerepet kapott, csak nem tudott vele élni rendesen.

Láttam már jobb Vegasos filmet is. Nem hiszem, hogy sokat fogom még emlegetni. Talán egyetlen idézet marad majd meg: "Winner, winner, chicken dinner!". 5/10, semmi extra, de még elmegy.