Mindenképpen talán (Definitely, Maybe)

Megnéztem. És teljesen a hatása alá kerültem. Az ilyen film adja a vissza a hitet, hogy még van tartalék a romantikus műfajban és nem csak klisék egymásra dobálásából áll egy romantikus vígjáték. Igaz, hogy itt is megvoltak a kötelező fordulatok, de a tálalás volt kiemelkedő és ez teszi igazán élvezhetővé a filmet.

Elsőre a címválasztás furcsának, sőt talán semmit mondónak tűnhet. Viszont most, a film megnézése után visszagondolva két szóban kifejezi mindazt amiről a film szól és ha kicsit erőltetjuk, akkor általában a szerelemre is ráhúzhatjuk. A cím ezen furcsasága még egy pluszt ad a filmhez.

Ryan Reynolds nagyot nőtt a szememben. Első látásra McConaughey-hez hasonló szépfiúnak tűnik, de már többször bebizonyította, hogy igenis képes a színészi játékra, mégpedig nem is akármilyenre. Példának ott van a The Nines és most ez. Szóval tőlem kap egy külön dícséretet a színészi alakításáért.

Ha lecsupaszítjuk a vázig, akkor nem marad más, csak egy átlagos szerelmi történet. De a tálalás teszi igazán kiemelkedővé. Olyan alaphelyzetbe helyezi a történetet, ami már sokak fejében megfordult: megkérdezni a szülőtől, hogy milyen utat járt be az első csóktól a házasságig. Ez valamiféle tabu témának - a tabu nem is jó szó - inkább csak hanyagolt témának minősül. Amikor előjön ez a kérdés, akkor az ember elhesegeti és beéri az elejtett morzsákkal. A filmben Maya itt nem áll meg és megkérdezi.

Will épp válni készül, amikor a lánya neki szegezi a kérdést, hogy mi vezetett idáig. Ekkor kezd bele a történetébe, ami a saját szerelmi története. Végigkövethetjük őt az élet rögös útján és a szerelmi buktatókon, hogy a legvégén megtalálja az igazit.

Will kapcsolatai nagyon életszerűek, ezek teszik még átélhetőbbé a filmet. Érezzük, hogy ez egy "egy a sokból" kiragadott történet, ami bárkivel megeshet. Nem valószerűtlen élethelyetekbe helyezi szereplőket és az amerikai álmot sem hajszolja annyira. A végére a néző már szinte követeli a happyendet. Tudjuk, hogy a boldog befejezés mindig csöpögős és az való életben jó ha száz az egyhez az esélye, de mindezek ellenére így teljes a film.

A film megmozdított bennem valamit, én is elérzékenyültem pár perce. Ha nem ilyen a kiválló romantikus film, akkor milyen? Elérte a célját, elérte azt az érzelmi hatást, amit el kellett. De emellett az érzelmi hatásgyakorlás mellett végig megmaradt viccesnek és kedvesnek és persze szerethetőnek. Utóbbi idők egyik legjobbja a műfajában. 9/10.

süti beállítások módosítása