A filmet már egy hete láttam, de eddig még nem sikerült egy épkézláb irományt összehozni róla. Mondhatnám, hogy hagytam érlelődni, leülepedni a filmet, de akkor nem lennék teljesen őszinte. Szimplán csak lusta voltam megírni. De most! Eljött ez a pillanat is.

Maga az alkotás a függetlenfilmesek táborát erősíti, ebből valamelyest következik, hogy közelebb áll a valósághoz. Pont az "életszagúsága" miatt nem válik unalmassá. Emellett mély és igen intenzív érzésekre hat(na), csak ez nálam nem sokszor működik. Ezért két választásom van: vagy IQ-ból írok arról, hogy milyen érzelmeket is kéne átérezni – de ez nagy képmutatás lenne -, vagy csak szimplán azt írom le, amit láttam és a mögöttes tartalmat meghagyom mindenkinek, hogy saját belátása szerint értelmezze.

A történet középpontjában egy már ambiciózusnak mondható tanár és egyik diákjának kapcsolata áll. A tanár nappal rendes, takaros életet él, de este "átalakul" és bárokat járja, nem vetve meg az alkoholt és a drogot sem. Másodállásban az iskola lány kosárlabda csapatának edzője. Egyik meccs után kicsit elengedi magát az öltözőben és szerencsétlenségére egy diákja visszajön, és épp akkor nyit rá, mikor cracket szív. Furcsa alap egy kapcsolatra.

Meg kell mondjam, hogy az első 10 percben majdnem kirohantam a teremből. Vánszorgott a film, nem volt érdekes, mert csupán hétköznapi emberek szürke hétköznapjait láthattam, amit minden nap élek én is. (persze nem ennyire kicsapongóan az éjszakákban) Aztán egyszer csak varázsütésre bezárult a világ és nem tudtam másra koncentrálni, mint a filmre. Előttem egy csaj erre-arra hajlongott, de ez sem tudott zavarni. Később kiderült, hogy mögöttem két csaj meg végig röhögött, ez fel se tűnt. Ezek a tények csak a filmet igazolják.

Aztán ott volt még a kézi kamera. Eleinte ez is szokatlan, de mostanság kezd divatba jönni, szóval hozzá kell szokni. Viszont ebben a filmben beválik, méghozzá teljes mértékben. Erősíti a hétköznapiság érzését és ezzel még életközelibbé teszi a filmet. – Végig az volt az érzésem, mintha mi is ott lettünk volna, benne a filmben.

A színészek. Ryan Goslingot az egekbe magasztalják az itt nyújtott teljesítményéért. Tagadhatatlan, hogy jól hozza a szerepet, de nem váltja meg vele a világot. Szóval kicsit túlértékelik. A diáklány szerepében Shareeka Eppset köszönthetjük. Korához képest tényleg nagyon jól játszik és a szerepben is bőven megállja a helyét. Viszont ahogy említettem már az előbb egyikük sem váltja meg a világot.

Ahhoz, hogy a filmet ne csak lássuk, hanem nézzük is, kell egyfajta igényesség. Valljuk be, a cikkünk tárgya nem egy popcorn mozi. Bármennyire is jó a film, mégis vannak olyan hibái, amire nem tudunk csak úgy legyinteni. Még így is 8/10 összesítve. A filmet mindenképpen érdemes megnézni, csak rá kell készülni, hogy ez nem egy esti szórakoztató film.