Kicsit (igazából nagyon) megkésve, de végre elérkeztünk az első Chaplin filmhez itt a Filmdzsungelen. Bevallom nehezen kezdtem neki. Bár számomra még a Chaplin életéről szóló dokumentumfilmben bebizonyosodott, hogy nem fogok unatkozni, mikor a csavargó ismerős karaktere csetlik-botlik a képernyő, mégis csak tologattam magam előtt a kezdést. Így utólag visszagondolva ez az egész botorságnak tűnik, mert a film minden perce ajándék a néző számára.

Az időrendi sorrendben való haladás halva született ötletnek bizonyult, helyette egy intuitív sorrendet választottam, így került első helyre A cirkusz. Még tényleg a dolgok elején vagyok, de már most ki merem jelenteni, hogy ez a film Chaplin egyik legviccesebb alkotása. Mindenféle túlzást nélkülözve mondhatom, hogy nem tudnék olyan jelenetet említeni a filmből, amin legalább egy jóízűt ne mosolyogtam volna.

A poénok nagy részét burleszk elemek teszik ki, de Chaplin hihetetlenül kifejező játéka nélkülözhetetlen a sikerhez. Szavak nélkül sokszor jobban tudja átadni érzéseit és gondolatait, mint sok hangosfilmben játszó színész. Olyan apróságokon múlik ez, mint mikor azt magyarázza, hogy kukacos az alma. Tényleg csak egy apró mozdulat az egész, de annyira karakteres és kifejező, hogy csak csodálni lehet. Ehhez hasonló apróságokkal van tele az egész film (pl. banánhéj a kötélen, kutya az oroszlán ketrece előtt) és ezek a kis ötletek teszik naggyá a filmet. Ezekben rejtezik az a megmásíthatatlan bája, ami még ma is élvezhetővé teszi Chaplin munkáját.

Chaplin nem csak színésznek nagyszerű. Mozgását és ügyességét egy akrobata is megirigyelhetné. A cirkuszban is megcsillantja ezen tehetségét: például amikor a póznára mászik fel, vagy éppen a kötéltáncos jelenetben egyensúlyoz a magasban.

Chaplin írta és rendezte is a filmet, s természetesen a főszerepet is ő játssza. Vitathatatlan, hogy Chaplin egyike a legnagyobb filmes zseniknek. Egyértelműen a némafilmes korszak meghatározó figurája, de a mozi egész világában is méltán magasztaljuk. Nagyszerű érzékkel nyúl a nevettetés művészetéhez; egyszerű, de hatásos jelenetekkel varázsolja el a nézőt.

Bármennyire is Chaplin és a csavargó karaktere van a középpontban, mindenképpen meg kell említeni a többi színészt is. Igaz, hogy háttérbe vannak szorítva és talán játékuk sem olyan lebilincselő, de mégis szerves részei a filmnek. Nélkülük nem lenne ugyanaz. Mindenképpen kiemelendő Al Ernest Garcia, a porondmester és Merna Kennedy, Merna szerepében.

Chaplin itt is a jól ismert és emblematikusnak nevezhető csavargó karakterét ölti magára. Könnyen felismerhető jellegzetes kalapjáról, botjáról és persze a hihetetlenül bő nadrágjáról. A csavargó karaktere először az 1915-ös A csavargó (The Tramp) című filmben tűnik fel. Ez a karakter nemcsak külsőre könnyen felismerhető, de belsőre is mindig ugyanazokat a alaptulajdonságokat kapja. Mindig jószívű és legtöbbször keresi a szerelmet, s mikor már azt hinné megtalálta, mindig közbejön valami vagy valaki.

A cirkusz történetének középpontjában is egy csavargó áll. A rendőrség egy zsebtolvaj helyett a Csavargót kezdi el üldözni, aki menekülés közben pont egy cirkuszba téved be. Az amúgy haldokló showt újra élettel tölti meg ez a "rögtönzött" üldözés. A közönség a vicces embert követeli és a cirkuszigazgató nem tehet mást, mint alkalmazza a Csavargót. A cirkusznak egyre jobban megy, de ez nem jelent boldogságot a Csavargó számára, mert akiért a szíve dobog nem viszonozza az érzésit, helyette a kötéltáncost szereti.

A cirkusz több mint 80 év távlatában is kurrens és szórakoztató. Ez persze nagyban köszönhető Chaplinnek és az örökérvényű poénoknak. Amellett, hogy szórakoztató, ez a film tökéletes arra, hogy eloszlassa a kételyeinket Chaplinnel kapcsolatban. Tényleg zseni volt ez az ember.

The Circus
fekete-fehér némafilm amerikai vígjáték, 69 perc, 1928
r: Charles Chaplin