Klasszikus sárkányos lovagos történet, izgalmas új világba csomagolva. Gondolhatnánk, hogy nem lesz itt probléma, a történet sablonossága nem vág földhöz egy gyerekmesét. Elég, ha jól kidolgozott és vicces karakterek rohangálnak a képernyőn, van pici izgalom, egy kis zene és a végén happy end. Ez egy ilyen idilli elképzelés, aminek nem sok köze a valósághoz esetünkben.

Egy vége nincs világ, ahol kis szigetek úszkálnak a levegőben, és a fák mögül nem csak ártatlan bárányok kukucskálnak ki, de vérszomjas sárkányok is. A világvége közeleg. Megint. Nincs is más teendő, mint a csúnya-gonosz sárkányt móresre tanítani. Esetlen hőseink erre vállalkoznak.

Van nekünk egy cingár, idegesítő dumagép, aki nem vicces (és akkor még kedves voltam), de hatalmas szerepet kap a moralizálásban. Egy csendes, nagydarab, csupaszív hős és egy még idegesítőbb kislány, akinek leukoplaszttal sem lehet leragasztani a száját, mert azon is átpréselne annyi hangot, hogy kikergessen vele a világból. Az egyetlen valamirevaló karakter a nyúl fülű, malac orrú lila izé. A játékidő 80 perce alatt felbukkanó két poént ő szállítja, és mindezt úgy, hogy nem is tud beszélni.

A történet annyira banális és semmit mondó, hogy bátran kijelenthetjük, még egy gyengébb Tom&Jerry rész is übereli. Két lúzer hősjelöltünk elmegy, hogy legyőzze a csúnya-gonosz sárkányt, közben megküzdenek, még pár akadállyal. A döntő pillanatban nagydarab izomagyú barátunk előtúrja a rég elnyomott emlékét, és rájön, hogy a gatyájában rejtegetett kötőtű a megoldás a világ bajára. Ekkor még mielőtt a végtelen mélybe hullana végleg, megöli a sárkányt és aztán vágás… Nem tudjuk meg mi történt, de nagyon tavasz van, fehér nyuszik úsznak a levegőben és hirtelen mindenhol fű nőtt a kövek helyén. Hőseink pedig bőszen mosolyognak. Az nem számít, hogy a nagydarab az előbb még a mélybe készült zuhanni a teljes kötőtű készletével együtt.

Teljes a káosz a fejemben, hogyan is történhetett ez. A történet végében semmi következetesség nincs. A film első fele még csak elmegy, de ezzel a befejezéssel tönkretesznek mindent.

Az egyetlen pozitívum a filmben a gyönyörűen kidolgozott világ. A repdeső sziklák, a tűzokádó sárkányok, vagy éppen a mindenfele szálló romok lélegzetelállítóak. A történet helyett szívesebben veszünk el a tájban. Ez a részletgazdagság a karakterekről már nem mondható el. Teljes a kontraszt ezen a téren. Míg a háttérben meghúzódó falon a repedések is tökéletesen kivehetők, hőseink egy vásári lufi-állatka részletességét is megirigyelhetnék. Borzalmas, már-már a szemnek fájó ez az ellentét.

A Sárkányvadászok egy ötlettelen, humortalan próbálkozás, amit egyedül a látvány ment meg valamelyest. Teljesen felesleges rá időt pazarolni. 4/10, de csak a két eleresztett poén, no meg persze a gyönyörűen kidolgozott világ miatt. Remélem, hogy a most mozikba került másik sárkányos kaland jobban teljesít majd.

Chasseurs de dragons / Dragon Hunters
színes, francia-német-luxemburgi animációs film, 80 perc, 2008
r: Arthur Qwak, Guillaume Ivernel