Igazi guilty pleasure, de a nagyon jó fajtából. Természetesen tini-film, mert az ilyen bűnös élvezetek közül ez viszi a prímet. Néhanapján jó csak lehuppanni a képernyő elé és elnevetgélni egy ilyen kommersz, de mégis szórakoztató filmen.

Történet sablonos, de nem is várhatunk hatalmas izgalmakat a műfajtól. Egy malibui elkényeztetett, ízig-vérig kaliforniai csajt az apja egy angol bentlakásos iskolába küld. Persze nem a jó magaviselete miatt, hanem mert enyhén szólva is kibírhatatlanul viselkedett. A kedves apuka a nívós és szigorú angol intézménytől várja, hogy megnevelje a lányát. Hősnőnk ezt nem veszi túl jó néven és minél gyorsabban próbál hazajutni Angliából.

Nem folytatom tovább a történetmesélést, innen már mindenki ki tudja találni. A kötelező happyend itt is megvan. De mint már annyiszor elmondtam, nem a történet a lényeg. Ez igaz a "romkomokra" és az ilyen tini-filmekre is. A film a poénok, a hangulat és megkockáztatom, hogy a színészek miatt élvezhető.

Főszereplőnk Emma Roberts. Ha csak a film végi énjét látnánk, nem hinnénk el, hogy valaha is az a tipikus "hardcore" szőke picsa volt. Nemcsak a kinézetét szabják át a rendes kislány trendnek megfelelően, de játékában is meglehetősen jól érzékelteti a váltást. Van tehetsége, és talán a jövőben lesz alkalma megcsillantani. Itt a forgatókönyv nem sok lehetőséget biztosít számára, de többi szereplőnek sem.

Megmutatkozik, hogy a ruha mégis teszi az embert valamennyire. Ha előítéletekről vagy inkább archetípusokról van szó, akkor mindenképpen. Poppy (Emma Roberts) szőke hajjal és rózsaszín ruhakollekcióval indít, majd vált barnára és persze az uniformisra, ami kötelező Angliában. És csodák csodájára máris a szolid elegáns, de még így is vonzó kategóriában találja magát.

Egy ilyen filmnél azért mégiscsak elengedhetetlen, hogy a huszonéves, tininek álcázott csajok jól mutassanak a képernyőn és a mennyiségben se legyen hiány. Ezt meg is kapjuk, és az előítéletekkel ellentétben itt szép brit lányokat láthatunk. A játékukkal sincsen különösebb gond. Minden alakítás teljes mértékben élvezhető.

Egy film esetében az első fél óra meghatározó szerepet tölt be. Itt vázolják fel az egyes szereplők jellemét, hátterét és a story is megkapja a kezdő rúgásokat. Ebben az esetben az első félóra rossz. Sokakban kelthet kételyeket a film élvezhetőségét tekintve. A főszereplő sokszor ripacs, és a poénok is gyengélkednek. Sajnos ez erőteljesen lefele húzz a film élvezeti értékét. A második 2/3 viszont tényleg nagyon a helyén van. Összesítettben ez 7/10-et ér.