Egy város a föld alatt. Több száz éve senki nem látta a napot, de még tudomásuk sincs a létezéséről. A nyitó képsorokban pár tudóst láthatunk. Semmiféle magyarázkodás, semmi előzmény, csak azt látjuk, hogy az emberiség megmentése érdekében a föld alá költöztetik a következő generációt. A szabadulásuk kulcsát, egy időzáras dobozt adnak a polgármesternek, hogy majd ha eljön az ideje, akkor visszajussanak a felszínre. Az élvszázadok alatt a doboz elveszett és a készletek is fogyóban vannak, s a várost életben tartó generátor is kezd meghibásodni. Az intő jelekkel nem foglalkoznak és a kiutat is csak két gyerek keresi.

Felmerülő kérdésekre nincs válasz. Mi történt a felszínen? Mi lett az ott lakókkal? Nem ismerjük az előzményeket, ugyanúgy a sötétben tapogatózunk, mint a főszereplőink. Érdekes, de ezen a problémán hamar túl tudunk lépni. Talán azért, mert a film sem foglalkozik vele. Nem a múlt a fontos, hanem a jövő: a kiút keresése.

A történetben sajnos olyan logikai hiányosságok vagy inkább a racionális gondolkodásnak ellentmondó dolgok vannak, ami mellett már nem tudunk szó nélkül elmenni. Első és talán a legkézenfekvőbb: ha csak csecsemőket vittek le a föld alá, hogy ne hiányozzon nekik a fény, akkor eleinte hogyan éltek túl. A tökéletes sötétben, ahol az egyetlen fényforrás a jó öreg villanykörte, hogyan élnek túl a növények? Miért zöldellnek mégis olyan szépen? Vagy ebben az utópisztikusnak mondható társadalomban miért hiányzik az emberiség egyik alapvető eleme, a kíváncsiság? És mi van a környezethez való alkalmazkodással? Az emberek semennyit sem változtak az idők során.

Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege tör az emberre a film nézése közben és ehhez nem kell nagyon szkeptikusnak lenni. Elég, ha minimálisan azok vagyunk. Próbálunk ezeken a hibákon túllépni, de nagyon nehéz. És talán könnyebben sikerülne, ha pörgősebb lett volna a film. Mert bizony nagyon lassúcska. Alig akar beindulni a történet. Rengeteget rágódnak a városon, a lakókon és a problémáikon. Igaz, hogy a várost nagyon hangulatosra sikerült összehozni, de ez nem pótol mindent. Főszereplőink csiga tempóval rakják össze a kirakós darabjait.

Már a játékidő kétharmadát is a hátunk mögött tudhatjuk, mikor végre elkezdődnek a valós történések, amik a kijárathoz vezetnek majd végül. Addig mintha csak egyhelyben toporognánk. És utána a kivezető út? Szinte semmi. Egy rövid utazás, pedig én eleinte azt feltételeztem, hogy az utazáson és a kalandokon lesz a hangsúly. Ehelyett az utazás csak egy nyúlfarknyi része az egész mozinak és ráadásul sétagalopp is.

Valamiért minden történetbe kell egy gonosz, pedig itt anélkül is simán helytállt volna a szkript. Csupán egy adalék-szál. Az önző polgármester (Bill Murray) a fogyó élelmiszer készletek közepette is csak magára gondol. Ezzel is csak az időt húzzák. A főszálhoz alig tesz hozzá, szinte semmit nem ad hozzá.

Kicsit túlnyújtott családi mozi. A város tényleg nagyon hangulatos, talán ez adja hozzá a legtöbbet a filmhez. A két főszereplő egész tűrhető, Tim Robbins és Bill Murray pedig csak pár percet kapott. Elég középszer a film, de már a jobb fajtából. 6/10. (A poszter pedig csak engem emlékeztet az MS "nagyszerű" böngésző alkalmatosságára?)