"Az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem."

(Franklin Delano Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöke)

A hit, mint olyan, tág fogalom. Minden egyes ember számára mást, és mást jelent. Legyen az a kereszténység, a buddhizmus, az iszlám, minden vallás tartópillére a hit. Tiszteletet érdemel, bárhogyan is állunk a kérdéshez. Lehetünk cinikusak is, földhözragadtan az evolúciós elméleteket szem előtt tartani, és ragaszkodhatunk a teremtő remekül elvégzett munkájához is. Ezt, mindenki maga dönti el.

1964. Bronx. A Kennedy-gyilkosság után vagyunk egy évvel. John Patrick Shaney (Kongó, Életben maradtak) mozija, a St. nicolas vallási iskola és főleg ír és olasz családból álló gyülekezet életébe kalauzol el minket. A "jó fej" Flynn atya (Philip Seymour Hoffman) és a "vaskalapos" igazgatónő Aloysius Beauvier nővér (Meryl Streep) konfliktusára alapul a film. Flynn atya kissé világi felfogása, újító módszerei és megkülönböztetett figyelme Donald Miller (Joseph Foster), az iskola egyetlen fekete diákja felé, gyanút kelt Beauvier nővérben. Ehhez hozzájárul a naív, vallás iránt abszolút elkötelezett James nővér (Amy Adams) tájékoztatása az atyáról. Máris gyökeret ver Beauvier nővér szívében a "kétely", az atya szándékaival kapcsolatban a fiú iránt. És Isten malmai, ha lassan is, de biztosan őrölnek.

Valójában, több szempont szerint, több szálon tárul elénk a konfliktus. Bepillantást nyerhetünk a vallás kulisszatitkaiba. A több ezer éve bejáratott gépezet, a pontos, precíz rendszer, a maga előre megírt forgatókönyvével igazán pazarul működik.

Láthatjuk a férfi-nő ellentétet Flynn atya és Beauvier nővér között. A kor, az emberek és a politika változásai elérik az egyházat is. Két különböző gondolkodás csap össze. A régi szigorú dogmák pontról-pontra történő betartása áll szemben a "merni kell változtatni" elvével. Elénk tárul az emberi gyarlóság azon példája, hogy jó hívő emberként is tudunk hazudni ha ez az Urat, és az érdekeinket szolgálja.

Philip Seymour Hoffman, lubickol a változás szelét megérző, és ezzel élni kívánó Flynn atya szerepében. Nyoma sincs a Capote-ban látott "melegségnek", bár a másság, ha nem is egyértelműen, de itt is jelen van a karakterben. Az ember, a pap, a reverenda, és ami mögötte van.

A Beauvier nővért alakító Meryl Streep, szintén hozza a már tőle megszokott színvonalat. A drákói szigorral, szinte a kozépkorban élő, mindent kézben tartó és mindenről tudó igazgatónő szerepét mintha neki találták volna ki.

A két nagyság mellett említésre méltó, a James nővért játszó Amy Adams. A gyermekien ártatlan "tündi-bündi" tanítónő, aki oltalmat talál a hitben, sőt mer még hinni az emberek jóságában a vallás erejében. Viola Davis, aki Donald édesanyját, Mrs. Mullert alakítja a Kételyben, bizonyíték arra, hogy pár perces szerep is lehet meghatározó. Alakítása meghozta a gyümölcsét: Golden Globe és Oscar-díj jelölést kapott a legjobb női epizódszerep kategóriában.

Összességében, egy elgondolkodtató, napjainkban is aktuális témával foglalkozó filmmel van dolgunk. A kétely, mint érzés, ott lapul mindannyiunkban. Ajánlom mindenkinek, aki minőségi szórakozásra vágyik. 10/10