Elrabolva (Taken)

Utóbbi idők egyik legjobb akciófilmje. Nincs tökölés, nincs romantikus szál, nem akar vicces lenni. Tisztán csak akció. Minden műfaj-rajongó álma. Egyetlen hiba akad a gépezetben: PG-13. Vannak jelenetek, amikor kívánjuk a vér látványát. Anélkül kicsit furcsává és frusztrálóvá válik. Itt sajnos elég sok akad. Amikor a csávó benyit a hajókabinba, majd rögtön fejbe lövik? Onnan úgy hiányzik a vér és a kiloccsanó agyvelő, mint egy falat kenyér az éhezőnek.

Liam Neeson nagyon jól alakít. Bár csak morcosan kell nézni és csontokat ropogtatni, azért azt mindenképpen jól teszi. Valahogy így van ez a történettel is. Ami egyszerű, de mégis megkapó. Magával sodor - egy kis nyomozás, majd John McClane-féle mindent kibírok és mindenkit megölök attitűd. Hiánycikk az ilyen film, több kéne belőle.

Taken
színes, francia akciófilm, 93 perc, 2008
rendezte: Pierre Morel

Engedj be! (Låt den rätte komma in)

A horror minden (al)műfaját kerülöm, de most kivételt tettem. Talán ez volt a hét legjobb döntése. A sok dicséret és ajnározás rávett, hogy beüljek a Művészbe és tátott szájjal bámuljam végig ezt a két órát. Nehéz szavakat találni az élmény leírására.

A film minden apró részlete csak az élményt erősíti. A teljes játékidő alatt tapasztalható feszültség felőrli az idegeket. És bár a film nagyon lassú (tengerentúlról érkezett társaihoz képest biztosan), mégis könnyű ráhangolódni a tempójára. A zene tökéletesen illik a film hangulatához és minden hangjával csak erősíti az amúgy sem elhanyagolható frusztrációt és feszültséget. Ezt csak tetézi a tökéletes operatőri munka. Fakó képek egy lakótelepen, közben hóval fedett a táj. Egyszerűen tökéletes.

Az egész film nem lenne az ami, ha a két főszereplő (Oskar és Eli) nem nyújtana parádés színészi játékot. Ritkán van alkalmam gyerekszereplők játékát dicsérni, de ez most egy ilyen eset. Az érzelmeket, és ráadásul sokszor nem egyszerű érzelmeket, mértani pontossággal jelenítenek meg. Mindennek a tetejébe a rendező nagyon értette a dolgát. Ezt talán magyarázni sem kell, elég, ha csak arra a jelenetre gondolunk, mikor a vízből kiemelték a fagyott hullát (előtte a dupla sikollyal), vagy a záró jelenetre, amit a víz alatt vettek fel.

Csendesen, a háttérben rengeteg kérdést vet fel és ezek többségének a megválaszolását a nézőre bízza. Miután kijöttünk a moziból még vagy egy órán keresztül a filmről beszéltünk. Nem sűrűn fordul ez elő. Aki teheti, nézze meg, kár lenne bármilyen előítélet miatt (ahogy én is tettem majdnem) elszalasztani ezt a filmet.

Lat den rätte komma in
színes, svéd dráma, 115 perc, 2008
rendezte: Tomas Alfredson