A Gyűrűk ura egy jó kalandfilm volt, de már azt is végletekig elnyújtottnak éreztem. A három terjedelmesebb kötet három maratoni filmbe „sűrítve”. A hobbit esetében ennél sokkal rosszabb a helyzet. Egyetlen regény három nagyon hosszú filmben? Peter Jackson szeme előtt nagyon sok dollárjel lebeghetett, hogy így kínozza a nézőket.

A történet semmitmondó. Van egy cél, lehetőleg nagyon távoli (minden lehetséges értelemben), vannak hőseink, akik hétköznapi lakók Középföldéről. Nem hősök, többnyire nem harcedzett katonák. Egyszerű lények, akik némi segítséggel, de azért helytállnak a hosszú, veszélyes és persze fárasztó úton. És mennek és mennek és mennek. Ebben ki is merül a cselekmény. Az út veszélyiből adódóan persze néha az életükért is futniuk kell, de a három óra alatt ebből sokkal kevesebb jut, mint remélnénk.

Elvitathatatlan viszont, hogy a látvány és a zene csúcsra van járatva. A törp énekek magyarul ugyan picit furcsák, de simán beleférnek. A háttérben felcsendülő zenék viszont teljesen elvarázsolnak. Ez az a pont, ahol tényleg meg kell állnunk és pár másodpercig elmélázni. A filmzene jó annyira, hogy belekerüljön a zenegyűjteményünkbe.

A látvány a másik olyan része a filmnek ahol tátott szájjal ültem és pislogni is csak ritkán mertem, mert annyira gyönyörű, ami a vásznon a szemünk elé tárul. A számítógépes animáció és a valóság összemosása megint egy új szintre lépett. Tudom, hogy ez csak pénz kérdése, és hogy már évek óta rendelkezésre áll hasonló minőség, de akkor is. A goblin barlangban lévő menekülős jelenet szemet gyönyörködtető. És ha éppen nem a számítógépes animációban gyönyörködünk, akkor ott vannak a leírhatatlanul zöld Új-Zélandi tájak. Az operatőri munka ámulatba ejtő.

Viszont itt ki is pukkad a lufi. A hobbit három órában is nagyon hosszú lenne, de 3x3-ban már csak a nagy rajongóknak élmény. Részemről én boldog lennék, ha csak egy film készülne három helyett. Így viszont csak vánszorgás van. Minden tízszer megrágnak, aztán visszatérnek rá még egy picit később, hogy még egyszer belerúgjanak egy-egy részletbe. Minden körülményes, minden körbe kell táncolni, hogy aztán a lényegre majd csak a következő filmekben térjenek ki.

A Gyűrűk ura mondakör engem hidegen hagy, így számomra ez csak egy nagyon hosszú, lassan vánszorgó, de nagyon szépen megcsinált film, ami néha szórakoztató, de többnyire inkább csak hosszú. Ha izgalomba hoz Középfölde említése, akkor A hobbit tetszeni fog, máskülönben csak egy a sok közül.

5/10

A tovább mögött még néhány szó a HFR élményről és a szinkronról.

A 3D már nem annyira nagy szám. Én személy szerint nem jövök tőle izgalomba. A hobbit esetében kellemes csalódás volt. Nem tolakodó, de tényleg ad némi pluszt. Olyan mintha én is belépnék Középfölde dobjai és hegyei közé.

A HFR annyira jelent, hogy 48 FPS (képkocka/sec) vetítik a filmet. Olyan hatást kelt, mintha egy színpadi darabot néznék. Elveszik a filmes hatás. Tényleg valószerűnek hat. Ezt a 3D-vel kombinálva még erősebb a hatás. Kis kényelmetlenség a néha elcsúszó kép, de szerintem érdemes ezzel a technológiával kísérletezni, ha már a moziban akarjuk megnézni a filmet.

Végül a szinkron. Egy rossz szó sem érheti, mert tényleg abszolút mindent beleadtak. Észre sem lehet venni, hogy ott van. Minden téren kiemelkedő munka. Ha az eredeti nyelvet kedveled, még akkor is megfontolandó, hogy most kivételt tegyél. A HFR szerintem többet ad, mint amennyit a szinkron képes lenne rombolni. Mindenképpen érdemes bevállalni.