@tmichel: annyit még hadd tegyek hozzá, hogy semmiképpen nem állt szándékomban kiokatatni téged. értem az érzékenységedet, és mivel te ilyenformán érintett vagy, én pedig nem, a távolságtartásommal próbáltam segíteni, hogy nem szívd mellre az ekézők szavait. próbálj meg elvonatkoztatni az érzékenységtől, az érzelmektől, és a tartalmi mondanivalóra figyelni. a feletted való ítélkezés pedig végképp távol álljon tőlem, ha így érezted, elnézést kérek. és örülök, ha értetted, amit írtam. köszönöm a türelmed, üdv!

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@windex: első kommented után is értettem mit akarsz mondani, nem vagyok retardált. az első kommentnél még azt hittem, hogy nem magasról lenézve oktatsz. sajnálom hogy ennek változnia kell.

a kioktatást nehezen veszi be az érzékeny lelkem, de gondolom erre már rájöttél. megmagyarázol evidens dolgokat. ez rendben van, de utána egy "ilyeneket írtál le, pedig láthatóan még ezeket a pofonegyszerű dolgokat sem ismerted" lezárással tönkreteszed. ítélkezel felettem kb 1000 karakter leírt szöveg után. pont ezt próbálod magyarázni hogy ez rossz és utána te magad is ezt teszed?

a szubjektivitást átfordítani objektivitásba nagyon hamar elvezet oda, hogy van-e egyetemes igazság. ezen nem akarok vitatkozni.

szerintem itt már kezd kifújni a téma. mindenki eltehette azt az útravalót amit el akart. mellesleg már nagyon régen nem a filmről van szó pedig a komment részleg erre lenne fenntartva egy ideális világban.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@tmichel: "Én nem értem, hogy miért nem lehet megtisztelni valakit azzal, hogy tiszteletben tartjuk a véleményét és nem küldjük el rögtön melegebb éghajlatra csak azért, mert nem azt gondolja, amit mi."

na tehát, nem az a mese, hogy elküldjük, mert mást gondol, mint mi.
a legegyszerűbb, ha a könnyebb érthetőség kedvéért egy példával ábrázolom a helyzetet: kint állsz te, és a téged kritizálók egy mezőn. együtt nézitek, ahogy lezuhan egy repülő. a többiek értik, hogy mi történik. te megszólalsz: "milyen szépen száll le az a gép!" mire a többiek felkáltanak: "te hülye, ez nem leszáll, ez lezuhan!" érted, nem azért szónak, mert mást gondolsz, hanem mert nem vagy partner, mert nem tudod értelmezni, amit látsz.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@grzeb: köszönet, megdolgoztam érte :-)

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@tmichel: bocsánat, hogy belebeszélek, de... mondd, nem olvastad el, amit írtam? ha mégis, akkor nem használod a fejed? amennyiben azután, amit olvastál, leírod azt, hogy a film szubjektív műfaj, a kultúrára nincs egységes mérce, akkor nem figyeltél, vagy nem fogtad fel, amit olvastál. pedig nem keveset strapáltam magam, és nem személyeskedtem. ez egyébként ugyanaz az amatőr hozzáállás, ami miatt ugranak rád a kommentelők. tessék megérteni, megítélését tekintve a film sem szubjektív műfaj, a kultúrára pedig van, ha nem is egységes, mert az túl szoros lenne, de egyetemes mérce. és de mennyire, hogy van jó és rossz. csak előbb meg kell tanulni, mi a jó, és miért, ill. mi a rossz, és miért. és ennek semmi köze a tetszéshez, ami viszont valóban szubjektív. a filmnél, mint általában a kultúránál, azt tartjuk jónak, ami nem öncélú, vagy célja nem a pénzgyűjtés, hanem bizonyos emberek - alkotók, akik lehetnek bármely művészeti ág képviselői - érdektől mentes közlendőjét hordozzák emberi értékekrők, érzelmekről, a világ állapotáról, a legtöbbször ehhez kapcsolódóan magában hordva az alkotó véleményét az általa (is) fontosnak tartott problémákról. a jó alkotás működik is, nem csak addig tart, amíg látják-hallgatják, hanem utána is foglalkoztatja a befogadókat, esetleg tettekre is sarkallja, lehet ez a tett az afrikai árvák megsegítése, vagy az, hogy eltűnődik az apjával, házastárssal, testvérrel, bárkivel való kapcsolatán és javítani tud rajta, vagy gondokat megoldani, de ha a mű katarzist okoz, minek kapcsán a világlátás gazdagodik (pl jobban érted attól kezdve a költészetet, vagyis író emberek közlendőjét), vagy a gondolkodásmód változik, és az egyetemes emberi értékek szerint jobb lesz - amivel együtt jár, hogy a néző-hallgatő jobb ember lesz - na ezt nevezzük JÓ-nak. ebben semmi szubjektív nincs, ez a hozzáértőnek különösen, pontosan megítélhető például a filmek esetében is. tehát a film nem (sem) szubjektív műfaj. nem jó film pl az, amelyiknek nem ez a célja, hanem a pénz. ez 30-35 évvel ezelőtt még hollywoodban sem vált annyira el, mint ma. a nagy stúdiók filmjei iskolapéldái a nem jó filmeknek. nem okoznak katarzist, nem változtatja meg a gondolkodásunkat - azaz de, ellenben nem jobb lesz tőle, hanem haszonelvűbb, agresszívabb, felületesebb, sztereotípabb, az agy pedig kimondottan tespedtté válik, és már nem befogadóként működik, hanem levespor igénylő fogyasztóként. és ez nagyon szomorú. ám nem jelenti azt, hogy ne kellenének, ne tetszhetnének, és ne lehetne szeretni ezeket is. csak egyet nem szabad, azt hinni, hogy ezek jók, pláne, mert tetszenek. például ez is a kultúra egyetemes mércéjének egy része. és megint milyen hibába estél? ítélkeztél. pedig figyelmeztettelek. ilyeneket írtál le, pedig láthatóan még ezeket a pofonegyszerű dolgokat sem ismerted, amiket itt kifejtettem neked. tehát ez a mondatod: "azért mert én azt gondolom hogy az nem jó, másnak még tetszhet" így helyes: "azért mert én azt gondolom hogy az nekem nem tetszik, másnak még tetszhet." a lényeg, hogy légy árnyaltabb és óvatosabb, ismerd fel, mikor ítélkeznél, és ne azt tedd - vagy jönnek a rosszul eső, ekéző kommentek. mondj véleményt, legfeljebb azt mondhatják, hogy nem értenek egyet veled, de nem mondhatják, hogy egy fogalmatlan kretén vagy - ellenben ha azt mondod, hogy "jó", vagy "nem jó" akkor mondhatják, mert az - utoljára mondom - nem vélemény, hanem sokkal tágabb ítélet. amikor pedig mérlegre teszel egy filmet, ne csak azt számítsd bele, hogy neked mennyire tetszett, mert izgalmas volt (hatásvadászat), vagy jókat nevettél, vagy meghatódtál, hanem egy külső nézőpontból gondold át - vagyis ne az érezéseid vezessenek -, esetleg könnyedén, de próbáld elemezni a cuccot, mert ha támadnak gondolataid, ötleteid, amit a film váltott ki, generált, akkor könnyebben tudod majd, hogy a tetszésen túl jó is volt-e, vagy sem.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Azért, ha ennyi szurkálódással bajod van, és elfogadhatatlan személyeskedésnek fogod fel, akkor tényleg nem neked való a blogolás. A riposztokat én mind értettem, nagyon találóak voltak, és kb. ugyanazt mondták el, amit windex részletezett, de azért itt nem követelmény minden apró részletet ütköztetni, akadémiai székfoglalót tartani.
Zsollancs, Lateralus es Leslie is nagyon találóan vágott oda, mindegyikük igy vagy ugy, de arra reflektált, amit te magad irtál. Más eszközökkel, de érveltek.

Tudtam, hogy a példám félre fog menni már amikor leirtam, csak arra céloztam, hogy a megfelelő eszközök nélkül nem tudsz igazán jó véleményt mondani, igy aki felnőtt a feladathoz, az hozzád is fogha vágni, és még csak zokon sem veheted. És tökmindegy, hogy az a fizikára vonatkozik vagy másra. Ha az ált. másodikos matek MINDENT elmondana, még igaz is lenne, Einstein egy hülye, de ugye nem erről van szó. Sem a példámban sem ebben a postban - nem esett le, hogy ez a film milyen (nem tucat) eszközöket használ.

Persze blogolj, senki nem gondolja másként.
És persze megvan rá az okod, hogy ne kedveld a filmet.
De mégegyszer: a legtöbb negativ dolog, amit leirtál valójában a film erénye, különleges témát egyedi módon dolgoz fel. És ezt olyan egyszerűen megtaposni, ahogy te tetted, csak a téma nem ismerete miatt lehet.

Én nem mondtam, hogy más blogokban jó a szinvonal, sőt pont arra céloztam, hogy itt a hozzászólások mennyire találóak. És azért ez KURVÁRA messze áll a pocskondiázástól, ne is próbáld az iróniát, cinizmust, szarkazmust, a vitriolba mártott riposztot annak beállitani.

Persze nem mentél el a végletekig, nem zártál be minden kaput, de azt látom, hogy nem esett le, hogy „valóban nem láttál tovább az orrodnál, nem értetted meg, miről szól a film”, hanem odavágtad, hogy ha nem tetszik, akkor ne gyere erre.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@Karl Childers: a kritikával semmi bajom, bár nem járok öröm táncot tőle. a személyeskedéssel van problémám. azzal, hogy ahelyett, hogy kommentben rámutatnának arra hogy miben hibás a véleményem, simán csak lehülyéznek, "engem minősít" világigazságot lökik az arcomba.

a példád nem jó. fizikai törvényekre azt mondani, hogy az nem úgy van mert más a véleményem? oké. mutasd meg hol rossz a bizonyítás vagy hol van probléma a gondolatmenetben. egy szubjektív műfajnál mint a filmek, kultúra nincs egységes mérce. nincs jó és rossz. a fenti bejegyzésben nincsenek hamis tényállítások. azért mert én azt gondolom hogy az nem jó, másnak még tetszhet.

a blogolás pedig nem a posztoló pocskondiázásáról szól. ha így érzed akkor érdemes körülnézni az index blogbirodalmán túl is.

duzzogásról sincs itt szó. ha az lenne akkor már réges régen nem folyna itt semmilyen párbeszéd, hanem bezárna a kommentelős állatkert, vagy csak szimplán moderálnám ami nem tetszik. de nem ez van. vagy úgy látod?

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Nekem a hozzászólásodat olvasva elsőre eszembe jutott, hogy téged kényszeritett bárki, hogy megnézd a filmet?

Aztán az, hogy ha nem birod a kritikát, akkor miért állsz ki a nyilvánosság elé? Aztán az sem lenne baj, ha megnéznéd, hogy más blogokon milyen gyorsan anyázásba-támadásba fordulnak a kommentek. Ahhoz képest te még konstruktiv kritikát is kaptál.

A duzzogos sértettség közepette azért talán sikerült megérteni, hogy azért szedte le mindenki rólad a keresztvizet, mert a véleményed téves alapokra helyezted. Valóban nem tartozol felelősseggel, és ettől még lehet és lehet ez a véleményed, de az téged minősit. Pl. leszólhatod Einsteint, hogy mekkora hülyeség már az az e egyenlő izé dolog, ráadásul a kettest is rossz helyre irta, mert már általános másodikban megtanultuk, hogy szorozni nem is úgy kell - szóval ezt is leirhatod, mert ez (és még pár korábbi) posztod is ilyesmi volt, de aztán ne lepődj meg, ha beleverik az orrod, hogy mennyire távol állsz az igazságtól.
Mert, hogy a többiek meg fogják tenni, ugyanis erről szól a blogolás.

És ez a ne gyere ide akkor, jobb lesz mindkettőnknek annyira végtelenül röhejes volt, nem vagyok benne biztos, hogy megértetted miről szól a nyilvánosság (az nem egy klub, ahova csak a jóarcok nyernek bebocsátást).
Tényleg nem tűnik öngólnak, hogy pont egy kritikai blogról hajtanád el a kritikusaidat_

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@tmichel: minden rendben. nem is arról volt szó, hogy abszolút állítás lenne. a megfogalmazás, és a nem tudatos hozzáállás teszi ítéletté, amit írsz. egybe mosod a tetszik és a jó, a nem tetszik és a nem jó fogalmakat. a tetszik-nem tetszik magánügy, vélemény - amit persze hogy meg lehet írni egy blogban, a jó-nem jó ítélkezés, amit ha megírsz, ugranak rá, ki-ki vérmérséklete szerint. valóban volt itt, aki keményebben ekézett téged, és még ha igaza is van tartalmilag, nem kell lehányni a másikat csak mert zöldségeket ír - ez emberi tisztelet dolga. a stílust illetően van igazság abban, amit reagáltál, de az ilyet nem kell felvenni, az internet arctalanságában nem mindenki érzi, hogy a megnyilvánulása őt magát minősíti, tehát ne légy mimóza! :-)

az index címlap érdektelen, és írjál csak bátran véleményt (tudod, ne ítéletet), hogy valami miért tetszik, miért szereted - vagy éppen nem. csak ne azzonosítsd a jó-nem jó fogalmával, mert jó a benne foglalt értéktől lesz valami, nem a mi tetszésünktől, mert ugye tetszhet - és számtalanszor tetszik is, különösen, mert tetszeni akar, hiszen akkor ki fizetne értük? - olyan is, ami nem értékes, csak látványos, behízelgő, stb, de a befogadót nem gazdagítja szellemben, érzelemben, emberi minőségben, tehát nem jó.

és nem, ne légy érzékeny, a net ilyen, pöccintsd le, szelektálj, arra figyelj, aki konstruktív, ha pozitív, ha negatív rád nézve a mondandója tartalma. a lényeg, hogy te fejlődj, gazdagodj, úgyhogy mozizz, (mondjuk az ilyen star trek, vagy wars sorozatokat már átugorhatod, azt már kinőtted) olvass, múzeumozz, írj, mert alkotni jó, menj koncertekre, ismerkedj és beszélgess :-) jó sokat, sok éven át, nagyon sok ragad úgy az emberre világlátásban

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@tmichel: ok, bocs, igazad van. nem kellett volna személyeskedni, és amit az indexről írsz, teljesen igaz. a filmről a véleményemet fenntartom, persze hogy értem, hogy neked miért nem tetszik. bennem mindenesetre, ha más nem, fassbender 'beteg' játéka nyomot hagyott.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@dezspet: az index címlapra az kerül ki, ami felháborító, polgárpukkasztó, vagy egyszerűen csak olyan szar, hogy oldalletöltést generál. az index egyedül ebben érdekelt, a minőségi tartalom jó ha másodlagos szempont. persze ezzel magam ellen beszélek. az index címlapról beesni egy blogra és aztán véleményt nyilvánítani a szerzőről olyan mintha a buszon elcsípnénk két szót egy beszélgetésből és kijelentenénk, hogy a beszélő egy retardált barom. és utána még a vállát is megkopogtatnánk és belemondanánk az arcába. nekem ezzel van a bajom.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@windex: a véleményem nem egy abszolút állítás. nem is gondolom, hogy ezt mondtam volna valahol. ez a blog egy személyes játszótér, nélkülözi a profizmust. sosem állítottam hogy ez másképp lenne. és sosem hívtam kritikának az írásaimat sem, mert nem érzem hogy azok lennének.

az hogy nem értek a filmekhez egy dolog, én élvezni szeretem őket, előfordul hogy véleményem is van és az itt materializálódik. az index címlap igen sajnálatos dolog, mert ugyan nagy tömeget vonz, de érdemi párbeszéd a témáról (nem a poszt milyenségéről) nem alakul ki.

én elfogadom a kritikát, meg lehet róla győzni, hogy a film valójában jó, csak rá kell mutatni, hogy miért. de amikor személyeskedéssel kezdik a kommentek, csak azért mert nem tetszik amit látnak, akkor engedjétek meg, hogy picit érzékeny legyek.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Ne tessék ekézni a posztolót, nem érthet ő mindenhez! Bizonyos lelki defektek megléte nélkül a legtöbb művészfilm érthetetlen.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Figyelj tmichel, ne vedd sértésnek, de az ember, amikor az indexen elolvas egy blogot, akkor nem erre számít. Mondjuk, hogy a legfinomabb kritika azzal kapcsolatban, amit írtál, hogy nem értesz a filmekhez, vagy legalábbis nem tudsz érdekesen írni róluk, és nem tudom, ilyen formán hogy kerülsz az indexre. Nem azzal van a baj, hogy nem tetszik neked a film, sok embert ismerek, akinek nem tetszik, sokat, akinek igen, de mondjuk elvárható lenne egy indexre felkerült filmkritikáról, hogy túllépjen nagyra tisztelt apám szintjén, aki bármilyen filmben gyermeki örömmel megtalálja azokat a mozzanatokat, amik a valóságban nem fordulhatnának elő.
A film szerintem elsősorban a három sérült karaktertől (Brandon, a húga és a főnöke) zseniális. Plusz valóban úgy éreztem, volt néhány olyan jelent, ami emlékezetes, ilyen a metrós nyitó és záró jelenet. Vagy amikor a lakásában találja a húgát az elején (a fürdőszobás jelenet a tükörképpel..). Fassbender pedig egy földönkívüli... Maga a történet szerintem sem feltétlenül erőssége a filmnek, és összességében nem is felemelő érzés kijönni a moziból, viszont nyomot hagy.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@windex: hatalmas konstruktív válasz ez, bravo!

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@tmichel: tévedésben élsz. a hozzádszólók nem elküldtek, hanem kritikusan nyilvánultak meg irányodban. hozzászólásaik nem barátságosak ugyan, de 1. miért kellene annak lenniük, mikor épp kritizálnak, és nem személyes jóbarátaid 2. valóban nem láttál tovább az orrodnál, nem értetted meg, miről szól a film, nem nyitott voltál, és befogadó, aki megérteni akar, hanem követelsz, elvárásaid vannak. ha ezt a film nem teljesíti, "nem jó" - ként értkeled. ez addig csak a saját bajod lenne, amíg ezt az otthon négy fala között tennéd. de a nyilvánosság elé lépsz, és olyanok is meglátják a véleményedet, akik értenek a dologhoz, nem úgy mint te. újból azt mondom, ez sem baj, mert nem is kell érteni a filmhez, élvezni anélkül is lehet (mondjuk aki ért is hozzá, az szélesebb skálán élvezheti, de ez részletkérdés). a következő baj az, hogy olyasmire mondod, hogy nem jó, ami neked nem tetszik. és a kettő nem jelent egyet. ez a film jó, mert valós emberi konfliktusokról, belső történésekről szól (ezért sem fontos az általad számonkért történet), és jó eszközökkel tárgyalja azokat, továbbá képileg is túlmutat az amerikai televíziózás verbális illusztrációjának szintjén. neked nem tetszett, talán részben azért, mert ezt nem vetted észre, esetleg mert nem értetted meg sem ezt a tényt, sem azt, miről szól. ez nem változtat azon, hogy a film jó. és hogy nem a tetszés minősít egy alkotást. mert ha a néző nem ismeri fel azt, ami tényszerűen benne van, arról nem az alkotó tehet, és nem az alkotás hibája. attól még az érték érték marad. jogos, ha azt mondod, nem tetszik, és azért senki nem fog téged kritizálni. de amit itt feljebb műveltél, az nem ez. kijelentetted, hogy nem jó, és ezzel egyben magadat is minősítetted. (na nem tragikusan, de aki zöldségeket hord össze, ne csodálkozzon, ha nem komálják.) mindezt a nyilvánosság előtt, ahova senki nem kényszerített téged. ezért sem megfelelő az utolsó előtti mondatod. te álltál elénk, nem mi kerestünk téged, nem mi kértük az ítéletedet - mert egy ilyen írás ítélet, nem vélemény. tehát vagy ne légy ilyen érzékeny, tudd megkülönböztetni a dolgokat, és láss objektíven, vagy ne állj a porondra. és hogy teljesen érthető legyen az aspektus - hangsúlyozom, nem beszóltam, nem sértegettelek, sőt, magyarázok - ha egy ilyen jellegű írást adtál volna be a gimiben irodalomórán verselemzésként, szerinted ötös lett volna? biztos nem. és négyes se. szóval vagy tégy különbséget, mondj csak véleményt, hogy neked tetszik-e valami, ha igen, miért, és vica-verza, de ne ítélkezz, ne próbáld megmondani, hogy mi jó és mi nem, mert arra még nem állsz készen - vagy menj, tanulj filmesztétikát és fimtörténetet és nézz sok filmet (de ne az utóbbi cirka 20 év hollywoodijait, mert azok között ritka, ami megüti a tanulnivaló szintet) és képzőművészetet, és olvass irodalmat, vagy ne gyere vissza többet. válassz, de szerintem tanulj, miközben megírod, hogy mi tetszik, és miért

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Én nem értem, hogy miért nem lehet megtisztelni valakit azzal, hogy tiszteletben tartjuk a véleményét és nem küldjük el rögtön melegebb éghajlatra csak azért, mert nem azt gondolja, amit mi.

Nem érzem azt, hogy bárkit is kényszerítettem volna, hogy idekattintson vagy hogy végigolvassa a bejegyzést.
Nincs miért magyarázkodnom. A véleményemmel nem tartozom felelősséggel senkinek. Ha nem tetszett, amit láttál ne gyere vissza többet. Jobb lesz mindkettőnknek.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

@Leslie_: @kekszilva: @Lateralus: @zsollancs:
most miért vagytok ilyen kemények szerencsétlennel?
aki képes olyat leirni, hogy "Gene (Colm Meaney alakításában), akit eddig én csak a Star Trek sorozatokban láttam" attól az itt összehozott hülyeség sem meglepő.

nem az a kinos, hogy olyasvalaki ir filmes blogot, akinek fogalma sincs alap dolgokrol, hanem hogy elég öntelt és ostoba, hogy nem látja a saját korlátait és csak osztja az észt.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

kedves tmichel, sajnállak.
nem látsz, csak nézel
nem értesz, csak hallasz
nem érzel, csak érzékelsz
és nem írsz, csak irkálsz... 4 bekezdés... ez csak téged minősít.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen

Életem egyik legmeghatározóbb és legmegrázóbb filmélményét jelentette ez a film. Sajnálom, hogy te nem értetted meg és nem érintett meg az a személyes tragédia, amit Steve McQueen rendező szeretett volna bemutatni. A film közel sem arról szól, hogy Brandon szereti a pornót, ez csupán a tünete annak, hogy képtelen intim, belsőséges viszonyt kialakítani másokkal egy feltételezhető gyerekkori trauma miatt. Az általad picsogósként bemutatott karakternek, Brandon húgának nagyon fontos szerepe van, ugyanis ő az indikátora Brandon összeomlásnak, amit a film bemutat. Bár tagadhatatlan, hogy a filmben sok a meztelenség és a szex, de ez a film egyáltalán nem erről szól. Egy idő után már észre sem veszed az erotikát, inkább megrendültséget, sajnálatot és valamilyen fajta undort érzel ezzel a karakterrel kapcsolatban, akinek az életéből teljesen hiányoznak a bensőséges emberi kapcsolatok és nem tud mit kezdeni az intim emberi helyzetekkel, ezért menekül a személytelen, érzelmek nélküli szexuális kapcsolatokba. A film nyitójelenete, amikor Brandon és az ismeretlen nő a metrón "szemmel szexelés" pedig az egyik legnagyszerűbb filmes jelenet, amit valaha életemben láttam. Nekem katartikus élmény volt ez a film.

Bejegyzés: Shame - A szégyentelen