Egy jó krimit bármilyen hangulatban meg lehet nézni. A csavaros történet és a keresés izgalma mindig fokozza az élvezetet. Itt csak karcolgatják ezeket és inkább egy jogi drámába csúszunk át. Lehetett volna jobb is, de nem lett. Sajnos.

Ted Crawford rájön, hogy felesége megcsalja. Ezért kiterveli a megölését. Mikor bevégzi a szörnyű tettét, a rendőrség letartóztatja. A tettes minden bevall, így rutinügynek tűnik. Az ügyet egy feltörekvő, ambiciózus fiatal ügyész kapja, aki már fél lábban kint van a cégtől. Azt követhetjük végig, hogy az ügyész a majdnem tökéletes gyilkosságért hogyan próbálja meg elítéltetni a gyilkost.

Kirmi helyett inkább jogi dráma. Ami annyira már nem izgalmas. A tárgyalóterem meghatározó szerepet tölt be. A történetbe egyetlen csavart építettek be. Bár ezt próbálják titkolni, de mégis különösebb erőfeszítés nélkül kitalálható, hogy miről van szó. Ezzel pedig elveszik a nagy felismerés öröme a film végén, amikor a szereplők avatnak be a titokba. Az ügyész megvilágosodásának a kivitelezése elég gyenge lett és már a jelenet elején megjósolható volt. Megvalósításból nem vizsgáznak valami jól.

Azért még akad más területe a filmnek, amiről érdemes szólni. Például a színészi játék. Anthony Hopkins szeret agyafúrt gyilkosok álarca mögé bújni. Van már tapasztalata és ezt kamatoztatja is. Papírforma, mit ne mondjak. Ryan Gosling az ügyész szerepét vállalta. Szerintem jól játszott, vagyis nekem tetszett.

A befejezés nekem nem tetszett. A törvény keze elér mindenkit; ezt a tanulságot vonhatjuk le. Ez pedig elég sablonos. Néha jó lenne, ha a gonosz nyerne. Én szorítottam az antihősnek, még akkor is ha az veszett fejsze nyele.

Nem egy sokszornézős, mindig végigizgulós krimi, de egy délutáni kikapcsolódásnak elment. Pontszerűen ez 7/10. Kár, hogy hamar kideríthet volt a csavar a történetben és hogy nagyon átlépte a műfaji határait.