Megint egy elpazarolt ötlet. Ennél nem sokkal több marad meg a film megnézése után. A tökéletes gyilkosság témája örök, már sokszor láthattuk szélesvásznon. Egy jó alapötlet még nem garancia semmire; ezt idén már többször is megtapasztalhattuk: pl. Jumper vagy Hancock.

A történet egy nagy 0. Nem szól semmiről. Nincs konfliktus, csupán egy kisebb erkölcsi dilemma vetődik fel, de a főhős ezen is gyorsan túlteszi magát és utána gátlástalanul veti bele magát az éjszakai életbe és gyilkolászik bűntudat nélkül. Hogy mégis szóljon valamiről a film, az utolsó 15 perce gyorsan beraktak egy fordulatot, amikor az indulatok tetőfokra hágnak és csak hullahegyek maradnak a végjáték után.

A színészi gárda nem lesz ismeretlen. Ismertebb sorozat-színészeket szerződtettek. Tekinthetjük a filmet Milo Ventimiglia (aka. Peter a Hősökből) kitörési kísérletének a jófiú szerepből. Persze egyáltalán nem tudja levetkőzni a sorozatban felvett szokásait, így a csak rá jellemző „rosszaló-macsó nézést” sem. Érdekes volt újra látni a Star Trek sorozatok Q-ját (John de Lancie), mint professzort. Üde színfolt volt.

A korhatárral szerencsére nem spóroltak. A szereplők nem vigyáznak a szájukra, egy-egy meztelen test is felvillan. A néző nagy örömére a boncolások alkalmával nemcsak a szereplők arcát mutatják – mint ahogy lenni szokott – hanem mindent. Beleláthatunk a részletekbe. Amikor Y-vágást végeznek a „paciensen” vagy mikor épp egy agyat emelnek ki. Egyszóval látványban nincs hiány. A naturalista képi elemekre kiéhezett néző végre csillapíthatja mérhetetlen étvágyát, amit a PG-13 besorolás egyre csak növel.

Sajnos a látványon kívül más pozitívumot nem említhetünk, mert a történet 0, a színészek bőven az átlagos kategóriában játszanak és a szájukba adott mondatok sem sziporkáznak. Nehéz eldönteni mi legyen a vége: 4 vagy 5. Áh menjen neki az 5/10, mert már rég láttunk ilyen nyíltan vérengző filmet.