Ez a film több szempontból is hiánycikk. Először is mostanság a háborús téma nagyon háttérbe szorult. Esetleg egy-két Irakos filmet láthatunk, de ennyi. Igaz, hogy van már sok a témában, de ez igazán kifogyhatatlan alapanyag. A másik része pedig egy igazán ütős vígjáték. Mindkét területen nagyon is kielégítőt nyújt a film, szóval a siker borítékolva.

Számomra valahogy a semmiből tűnt fel a film. Valamikor néhány hónappal ezelőtt jött egy-két kósza hír, hogy lesz valami. Aztán A sötét lovag hype-ja mindent, mindenhol elnyomott. Ekkor tűnt el a látóteremből, majd csak most került megint bele. Aztán irány a mozi, amilyen gyorsan csak lehet. Időpont egyeztetési problémák miatt sajnos a szinkronos változatot tudtam csak beiktatni (a finnyás mindenemet…).

És akkor rögtön talán a legkényesebb részével kezdeném: a szinkronnal. A fordítás rendben volt. Ezt így látatlanba is ki merem jelenteni, mert igen jól szórakoztam rajta, ez pedig igazolja az előbbi kijelentésem. A párbeszédek jelentős hányada káromkodás.  Itt voltak tényleg ötletesek, amin hangosan lehetett nevetni, de sok volt a kommersz is, pedig a magyar nyelv igen gazdag ezen a téren. Ki lehetne (kéne) használni! A másik sarkalatos pont Robert Downey Jr. hangja és tájszólása. Értem, hogy ausztrál és ráadásul feka szlenget erőltet, ezért kell neki valamiféle, de nem ilyen parasztos. Ez semmiképpen sem jött be. (Ez még egy ok, hogy eredeti nyelven is megnézzem, ha lesz DVD.) Nem könnyű a szinkronszínész dolga, az biztos, de talán ez egy kicsit túlzás volt. Az indexen már van magyarázkodás a szinkronizálók oldaláról.

Impozáns színészi gárda jött itt össze, de a legnagyobb meglepetés mégis Tom Cruise, aki visszatért. Sokszor "műmájer", de most hatalmasat alakít. Minden elismerésem. Downey Jr-t megint csak játékában élvezhettük igazán (ahogy a Vasemberben is), mert ugye ott van az a fránya szinkron. Jack Black és Ben Stiller is kitesz magáért. Felesleges is részletezni, hogy ki, merre, mert tényleg jók voltak, csak hát Tom alakítását ki kell emelni :))

A történet. Itt azt hiszem nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Kábé a kétharmadánál elborulhatott a forgatókönyvíró elméje. Gondolok itt Simple Jack feltámadására. Szerintem az már nagyon-nagyon erőltetett volt. Igaz, hogy kellett az érzelmi csúcshoz, ami viszont kihagyhatatlan volt és persze jó értelemben. Azt tényleg odatették rendesen.

Vígjáték az egy dolog, de azon belül pedig paródia. Nem titok, hogy nem az esik-ütik-fingik poénkörből kerülnek ki az ízesebbnél ízesebb poénok. Nem láttam elég háborús filmet, hogy mindet felismerjem, de jó párat azért sikerült. Ez mindig egy plusz élmény. Meg persze sok volt a stílusparódia is, akár mondhatjuk, hogy dominált is.

Összegezzünk! Láthattam egy nagy poénhalmazt, néhol gyengélkedő szinkronnal, jó színészi alakításokkal, amik között ott van Tom Curise meglepetésszerű visszatérése is. Aztán volt még nekünk történetünk, ami olyan amilyen, majd mindenki eldönti maga. És persze a látvány. Abból sem volt hiány, bár eddig nem esett róla szó. 8/10-t simán megérdemli és lehet másodszorra (természetesen eredeti hanggal) még többnek fog tűnni, de akkor is csak 8 marad.