Sportfilm. Ezzel a mondattal, ami bár hiányos, de még is mondat, kábé a mondandóm felét közöltem. Sportfilm terén vígjáték és dráma létezik, legjobb tudásom szerint. Esetünkben a második kategória forog fenn, megfűszerezve egy kevés igaz történet alapján szlogennel. Az igaz történet alapján készült filmekkel kicsit hadilábon állok, de nem tudom miért.

Sportfilmet készíteni egyszerű és egy erős közepes élmény mindig garantált. A sport összekovácsolja az embereket. A sporton keresztül mindenféle egyszerű, de annál hatásosabb érzelmet lehet bemutatni. Hogy tényleg csak párat említsek: bajtársiasság vagy éppen az összetartozás. Nem akarom kétségbe vonni, vagy esetleg leszólni ezt a műfajt, csak szerintem nem kell nagy tehetség egy ilyen film összehozásához.

Akkor most, hogy így általánosságban is kitértem és megosztottam "magvas" gondolataimat, rátérnék az írásom tárgyára.

A történet, mint ahogy már említettem megtörtént eseményeken alapul. A Marshall Egyetem (amerikai)foci csapata egy meccsről hazatérve repülőgép szerencsétlenséget szenved. Mindenki meghal. A focit újraélesztik az egyetemen, Jack Lengyel edző vezetésével. Az újonc csapat első lépéseit és összekovácsolódását követhetjük figyelemmel.

A történet kicsit csalóka, mert nagy hangsúlyt fektetnek a kis városi közösségre is és arra, hogyan dolgozzák a fel ezt a tragédiát. Lelki vívódásokat próbálnak bemutatni több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Ez leginkább a színészeken múlik, néha-néha villannak egyet, de általánosságban nem sikerül átadni a szenvedést.

Matthew Fox tűnik fel a filmben, próbálván kitörni a Lostos doki skatulyájából. Szintét a több-kevesebb sikerrel szófordulat jut eszembe, de itt a többön van a hangsúly. Egész jól adja a lelkileg tropa segédedzőt. Még azt is mondom, hogy van jövője a Lost után, csak még kicsit javulni kell szakmailag. A másik főszereplő Matthew McConaughey. Nos, ő számomra teljes meglepetés. Eddig csak a vicces, kigyúrt testű szépfiú szerepben láttam. Be kell vallani, hogy itt sem egy Oscar díjas alakítást nyújt és a szerep is testhez álló valamennyire. Egy bohókás, mindig optimista edzőt kell alakítani. Ebből csak az edző résszel lehettek kisebb gondjai.

Egy sportfilm mindig megnézhető, nagyjából hangulattól függetlenül. Esetünkben egy jól eltalált, bár sok klisével operáló filmről beszélhetünk. Ezeknek a fényében 6/10-et adok neki. Ahogy az elején is megmondtam, egy erős közepes filmélmény minimum garantált, ez itt is megvolt, valamennyivel túl is nő ezen a film, csak a 10-es skála nem ad elég szabadságot ennek a kifejezésére.