Kicsit megkésve, de én is eljutottam egy moziba, hogy megnézzem, milyen is valójában az új Potter-film. Olvastam jót, s rosszat egyaránt, de mégis bizakodással fordultam a film felé. Mikor kiléptem a mozi teremből, nem éreztem semmit. Nem csalódtam, de nem mondanám, hogy különösen jól sikerült ez a rész. Olyan semmilyen: steril, nincs meg benne a Potter univerzum bája.

A hatodik rész nagyon trendi akar lenni ezzel a borongós hangulatvilággal, sőt azzal is, hogy nagyon tini-filmesre fogja a figurát. És bár lehet, van egy célközönség, akinek ez pont telibe talált, de szerintem így a film nehezen illeszthető bele HP univerzumba, annak csonkítása nélkül. Ez főleg a tini-filmes vonalnak köszönhető, mert a regények is egyre komorabb hangulatvilággal bírnak, ahogy egymás után végigtekintünk rajtuk.

Kicsit (vagy inkább nagyon) ambivalens érzés volt látni, hogy a Sötét Nagyúr hatalma egyre csak nő, és ezt főszereplőink is tudják, s felfogják jelentőségét, mégis a szerelmi ügyeikkel vannak elfoglalva. Furcsa volt, hogy az oly nehezen gerjesztett feszültséget kipukkasztják a tizenévesek szerelmi szárnybontogatásaiból adódó poénokkal. Átestek a ló túloldalára, mert bár igaz, hogy Harry-ék felcseperedése szerves része a könyvnek, Voldemort és a gonosz elleni harc mégiscsak fontosabb.

A készítők egyszerűen csak áthelyezték a hangsúlyokat; elrugaszkodtak a könyvtől és alkottak egy új Félvér Herceg történetet. A könyv pont azért volt jó, mert Rowling eltalálta, hogy hova is kell a hangsúlyokat tenni. A történet váza meglehetősen hű maradt az eredeti műhöz, de ez korántsem jelenti, hogy ugyanazt az élményt nyújtja. A változtatások mindenestre jók voltak. Én, aki olvastam a könyvet (és menet közben egyre több felismerés ért, hogy ez bizony mind így volt leírva) egyáltalán nem találtam zavarónak a betoldásokat, vagy hiányokat. Így is kiadta a kerek történetet, bár "szűz" szemmel lehet, enyhén összevisszaságnak tűnhet. Sok kapcsolat és ok-okozati összefüggés lehet, hogy a homályba veszett.

A főszereplő trió javult valamelyest színészileg, de még mindig a színészi gárda leggyengébb pontja. Ahogy eddig is, a mellékszereplők simán lejátsszák őket a vászonról – egyszerűen ellopják a showt előlük. Watson kisasszony és Radcliffe még mindig nem tudnak 2-3 arckifejezésnél többet produkálni, és számomra még mindig Rupert Grint a legtehetségesebb közöttük.

A legnagyobb pozitívum a filmben – a látvány. A számítógépes grafikákba mindent beleadtak és ez meg is látszik az eredményen. Néhol szájtátva bámuljuk, mert tényleg csodálatos. Még ha keressük, akkor sem találjuk a valóság és a CGI határát. Lassan már hozzászokhattunk, hogy a mai technikával már nem lehet elválasztani a vásznon a valóságot a képzelet szülte tájaktól, de mégis mindig megdöbbenek, ha egy ennyire a tökéleteshez közelítő munkát látok.

A Félvér Herceg nem jó film, de nem is rossz. Olyan semmilyen. Képtelen vagyok eltekinteni a könyvtől, így csak adaptációként tudok rá tekinteni. Így megállja a helyét, de láttunk már sokkal jobbakat is, még a Potter-filmek között is.

Harry Potter and the Half-Blood Prince
színes angol-amerikai fantasy, 154 perc, 2009
r: David Yates