A félreértések elkerülése végett már itt az elején leszögezem, hogy csak az első résszel fogok foglalkozni és a trilógia többi részéről szinte még említés szintjén sem beszélek.

Nálam abszolút kedvenc, megunhatatlan és számtalanszor újranézhető. Röviden így tudnám megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a film. Sokszor végletekig való kidolgozottság, néhol pedig felszínesség is jellemzi. Bár a képzeletbeli listám dobogóján állna a film, mégsem tudok róla csak és kizárólag szuperlatívuszokban beszélni.

A történettel nem is foglalkoznék túl sokat, mert az elmúlt majdnem 10 évben gondolom mindenki megnézte (sokszor újranézte) a filmet. Viszont az alapötlet, amiből táplálkozik a film, mindenképpen szót érdemel. Egyedinek és egzotikusnak ható alapötletre épül, de mégsem az teljesen. Már jóval a Mátrix megjelenése előtt volt a filmes világban hasonló alapgondolatot feldolgozó mű, az írott sci-firől pedig talán felesleges is értekezni. (Bár bevallom, hogy ez csak találgatás.)

Felmerülhet a kérdése, hogy akkor miért is válik be ennyire pont ennél a filmnél. A körítés teszi örökérvényűvé. Az, ahogy tálalják a készítők. A sötét képi és hangulati világ jól illik egy olyan szélmalomharchoz, ahol a győzelembe vetett hit már csak nagyon kevesek mellkasában pislákol. A Mátrix univerzuma ellentmondásos, s mégis ez az, ami vonzóvá teszi a filmet. Nagyon sok dologban a végletekig kidolgozott monumentális alkotás, néhol pedig csak felszínes maszlag. Megnézi az ember egyszer, majd kétszer és talán akkor kezd neki derengeni valami arról, hogy többről van itt szó, mint látványos bunyóról.

És ezzel el is érkeztünk a látvány kérdéséhez. Bár látványosan "rángatják" a színészeket és más környezetben ezt nagy-nagy negatívumként élnénk meg, de itt ez adja az egyediséget és a különleges koreográfiát a harcokhoz. Egy valószerűtlen világban, ahol a szabályok áthághatók, és a fizika sem létezik, mint olyan, az irrealitásokba hajló mozdulatsorok nem tűnnek ki a tömegből. Ezt tudatosítják a nézőben, és innentől kezdve szabad kezet kapnak a készítők és senkinek egy rossz szava nem lehet arra nézvést, hogy minden realitást nélkülöz a film. Valamint ott van még a "bullet time"-nak nevezett időbelassítás. Ami egy újabb különlegessége a filmnek. Azóta már ez a filmesek megszokott kelléktárának részévé vált.

A castingba szinte lehetetlen belekötni, sőt még a színészek játékába is. Az elmúlt majdnem 10 évben a színészi gárda szinte eggyé vált a filmmel. Keanu Reeves egybenőtt Neo karakterével, sokan talán rögtön ezzel a szerepével azonosítják. Talán csak Carrie-Anne Moss lóg ki kicsit a sorból, aki a trilógia befejező része óta nem nagyon hallat magáról. Számára a hátranyalt haj és a feszes műbőr ruci nem a legjobb választás, bár kétségtelen, hogy mint színész teljesítette az elvárásokat.

Itt a trilógia első részében sikerült megtalálni a tökéletes ellentétpárokat és ezek előnyeit maximálisan kihasználni. A felszínen rendezett, de a mélyben káoszba hulló Mátrix és a valóság tökéletes párt alkot. Az ilyen és ehhez hasonló párokat még sokáig lehetne sorolni. Ezek teszik a filmet azzá ami. Számomra sokszor adtak magyarázatot egyes érthetetlen részekre (persze csak a sokadik megnézés után).

Bár nem teljesen makulátlan a film, vannak hibái és néhol tényleg sok utánagondolást, sőt utána olvasást igényel, de mégis megérdemli a 10/10-es értékelést. Nem azért, mert az egyik személyes kedvencem vagy mert nagy hatással volt más filmekre, hanem csupán önnön nagyszerűsége miatt.

u.i: A késlekedésért elnézést.