Néha, mikor pár perc erejéig elgondolkodunk a magyar filmgyártás jelenéről (talán jövőjéről is) mindig ott lyukadunk ki, hogy a nagy idők már elmúltak és mára csak a vegetálás maradt. Ebben van némi igazság, de azért néhanapján felbukkan egy-egy alkotás, ami hazai szinten kiemelkedő, és igényes is. Így az év végére kettőt is kaptunk, elsőként a Kaméleont, ami megosztotta a közönséget és most pedig a Valami Amerika második részét.

Már épp írni kezdtem a történetet, de aztán rájöttem, hogy értelmesen csak nagyon hosszan lehet összefoglalni. De ugye a történetmesélés hosszával exponenciálisan nő a spoiler veszélye is. Ezért csak röviden címszavakban: főhőseink a svindliben még mindig elég járatlanok, így rájuk marad az East-West című darab megrendezése. A háttérben megint Alex próbálja rángatni a szálakat. Az egész helyzetet már csak bonyolítja Bala, a magyar maffiózó.

A film egyik nagy erőssége a forgatókönyv. A történet kellemes, bár tartalmaz néhány sablonos fordulatot, de még így is bőven megállja a helyét. A szövegek is frappánsak lettek. Sikerült olyan mondatokat a szereplők szájába adni, amik rendszeresen tornáztatják a rekeszizmainkat. A verbális humort a helyzetkomikum csak erősíti. Mikor egy poén még épp csak lecsengett, már a ott a másik. Mindezek kombinációjának az eredménye: 110 perc folyamatos nevetés és jókedv.

A történetben benne volt a lehetőség, hogy leüljön, és hamar unalmassá váljon. Szerencsére ez egyáltalán nem jellemző, sőt folyamatos a pörgés, mindig történik valami. Ha egy szál már kifulladni látszik, gyorsan nyitnak egy újat. Ettől válik – mondhatni – bonyolulttá (vagy inkább nehezen megfoghatóvá) a cselekmény, de megmarad könnyen érthetőnek és nyilvánvalónak. A szálak között esélyünk sincs elveszni, mindig pontosan tudjuk mi történik. Bár igen furcsa lenne, ha egy hangosan nevetős vígjáték esetében, akár csak egy percre is elveszítenénk a fonalat.

És akkor a színészek. Sokszor rajtuk áll vagy bukik a produkció. Itt kétség sem férhet hozzá, hogy melyik esetről beszélhetünk. Az színészgárda együttesen nyújt kiemelkedő élményt. A három fivérnek vannak jobb és rosszabb pillanatai. Bár kétség kívül több a jobb, mint a rossz. Ónodi Eszter egyenletesen és mindig precízen hozza szerepét, egyszer sem esik ki belőle. Vivi szerepében Tompos Kátya aki durván eyecandy, de ha ettől sikerül elvonatkoztatni (és ez tényleg nem könnyű feladat), akkor láthatjuk, hogy színészi tudása is megcsillan nem egyszer a film során. Oroszlán Szonja marad a hisztis kislány szerepében, amit minden megerőltetés nélkül prezentál számunkra. Meglepetés volt Lucia Brawley, de csak jelenlétében, mert szerepet alig kapott. Viszont tagadhatatlan, hogy most sokkal jobban domborít, mint a Lorában.

A végére hagytam a leggyengébb láncszemet. Szervét Tibor Alex szerepében erőtlen volt. Sokszor volt súlytalan a játéka, pedig karakterének kulcsfontosságú szerepe lett volna néhány helyen. Jelenetei mégsem tűnnek el a süllyesztőben, mert megmenti őket a többi színész.

A zene természetesen slágergyanús, és ez talán el is várható az első rész után. A betétdal talán egy kicsit sokszor csendül fel, de ez még megbocsátható a többi szám fényében.

Részemről ez egy könnyed 8/10, simán hozza az előző rész színvonalát, talán még felül is múlja azt. Összesen csak a romantikus szál gyengélkedik kicsit, de jelenléte szükségszerű, hisz a konfliktust valaminek ki kell alakítania.