Visszanéztem a trailert, hogy mit is várna az ember ettől a mozitól. Vagy egyáltalán mik jutnak az eszébe, mikor az a röpke 2 pereces montázs pörög. És nem sokkal lettem okosabb. Egy dolgot tudok biztosra: nem azt kapjuk, amire számítunk. Az előzetesben végig ott van a feelgood hangulat, az állandó mosolygás, amiből kapunk is a film során rengeteget, de közben súlyos témák is előkerülnek, amikre egyáltalán nem számítanánk. És ezeket mégis könnyedén és sallangmentesen kezeli.

A '90-es évek közepe, '94 nyara. Egy srác, Luke Shapiro az egyetem előtti utolsó nyarat New York utcáin tölti és füvet árul. Bár nem tudja, de ez a nyár lesz számára a felnőtté válás rögös útjának első nagy mérföldköve. Egy fiatal problémáival küzd: népszerűség, szex, csajok, barátok. Mindent akar, de sem kap semmit. Ez vezeti el őt Dr. Squireshöz, a pszichológushoz, aki már kiégett és újra fiatal akarna lenni, de közben felnőtt is akar maradni. Az ő kapcsolatuk, kialakuló barátságuk teszi a ki a film nagy részét. Közben Luke Stephanie-ra is vágyik, aki Dr. Squires mostohalánya.

Talán itt rögtön az elején térnék ki a zenére. NYC, '90-es évek, akkor hip-hop. De az az igazán jófajta. Semmi rinya, semmi sallang csak a "coolság". Bár nem szeretem a rapet, de úgy en bloc és itt mégis belopta magát a szívembe. Azt persze már mondanom sem kell, hogy tökéletesen passzol a filmhez. Mind hangulatában és legtöbbször mondanivalójában is (értsük ezt szövegnek inkább:)).

Ben Kingsley és Josh Peck nagyon jók a szerepeikben. A szétesett, még egyszer igazán élni akaró pszichológus karaktere már alapból is vicces, de erre Ben Kingsley még rátesz egy lapáttal. Josh Peck a kicsit önmarcangoló magányos farkas szerepében. Néha esetlen, néha szenved, de sohasem játékában, a karakterét mindig mesterien formázza meg. A mellékszereplők is sokszor remekelnek. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy felnőnek a két főszereplő játékához. Szerencsére Olsen kisasszony minimális szerepet kap, a plakáton elfoglalt helyéhez képest.

A képeknek sikerült visszaidézni a '90-es évek fülledt nyári New Yorkját. Egy kivalló operatőri munka mindig megdobogtatja a szívem. Mindig húz a mű értéken. Most is ezt teszi. Már-már érezzük a szellőt az arcunkon és a pulzálást, ami csak úgy árad mindenből.

Említettem még az elején, hogy van ez a felnőtté válás dolog a filmben. Ezen már sok film úszott el. Ha a rossz végénél ragadjuk meg, akkor hamar a viszályára fordulhat a dolog. Itt nem ez van. Csak annyit kapunk, amit mindenki csuklás nélkül lenyel. És persze ezen a keresztül még sokfelé kitekintünk, súlyosabb témák felé is.

A befejező jelenet megérne még egy hosszabb misét, de inkább csak nézzétek! Minden a helyén van a filmben, szerethető karakterek, jó zene, persze a rendezés és a fényképezés is. 8/10, az sima ügy.