Szerencsére így az ünnepek alatt több időm volt mozizni, mint általában szokott és láttam pár érdekes filmet, amit tudnék ajánlani a közönségnek megtekintésre. Ezek közül az első egy német film, „A hullám”  lenne.

Érdekes módon találtunk egymásra ezzel a filmmel, ugyanis a történelem tanárom ajánlotta okulásunkra az autokrácia témakörében. Mind a fasizmus, mind a nácizmus autokrata rendszerek, melyekről azt hinné a kedves olvasó (a szerzővel együtt), hogy ma már van annyira modern és fejlett a társadalmunk, hogy ez napjainkban már egy nem létező probléma. És mekkorát tévednénk.

A film, mint mondottam, egy német alkotás. A direktori székben Dennis Gansel ült, aki végtére is remek munkát végzett. Ügyesen találta meg a képi világban rejlő lehetőségeket. Megfigyelhető a színvilágbeli külömbség a gimnáziumi jelenetek és a diákok hétköznapi élete között, egészen addig, míg ez a kettő eggyé nem válik, ebben követve a történések folyamát. Alapvetően jó a dinamikája is a filmnek, jól tartja fenn a nyilvánvaló feszültséget. Kicsit néhol talán mesterkéltnek hat, de ez nem túl zavaró.

A történetről, csak dióhéjban. Egy német kisvárosban játszódik, ahol az ottani gimnázium tanári kara egy projekt hetet rendez, melynek témája  különböző ideológiák ismertetése a diákokkal. Egy tanár, egy csoport, egy téma. Mindjárt az elején megismerhetjük főszereplőinket, az állandó lázadó tanárt, aki bőrkabátban jár és The Ramones-t hallgat, illetve a diákokat, akikkel a rendező próbálja lefedni a társadalom főbb rétegeit. A tanár úr érthető módon az anarchiát akarná oktatni, azonban  végül is az autokráciát kapja. Úgy dönt, kissé színesebbé téve az óráit, egy különös kísérlet részeseivé teszi diákjait. Megalakít egy szervezetet a saját vezetésével, és diákjai részvételével, mely ez alatt a hét alatt egységes szervként fog szerepelni, iskolán belül és azon kívül is. A diákok persze nagy izgalommal vetik bele magukat a dologba, hiszen kapnak egy közösséget, közös célokat, értékrendet a szervezeten belül. Az idő múlásával, azonban egyre komolyabb méreteket ölt a szervezet és a dolgok túlnőnek mind a projekt hét keretein, mind a tanár akaratán.

Itt kell rátérnem arra, amiért érdemes megnézni ezt a filmet. Akármennyire nem akarjuk rávetíteni ezt a filmet társadalmunkra, egyszerűen muszáj levonnunk a következtetéseket. Tényleg, annyi minden befolyásolja az embert, s döntéseit nap, mint nap, hogy nagyon oda kell figyelnünk, mire, illetve kire hallgatunk. A manipuláció nagy méreteket ölt, és az élet minden területén megtalálható, ezt szerintem mindenki könnyűszerrel beláthatja. Amennyiben értelmes, gondolkodó lények akarunk maradni néha meg kell állnunk és el kell gondolkoznunk, azon az őrületen, amelynek mi is szerves részei vagyunk.

Mindenképp ajánlom a megtekintését, olyanról is hallottam már, hogy valahol iskolai szinten tették kötelezővé. Ezt helyeslem is. Én adok neki egy 10/9-et.