Miért jó listát írni, de még inkább miért jó másokét olvasgatni? Akárhonnan is nézem, ez az év végi listázás kicsit felesleges(nek tűnik). A listák nagy része ugyanazokat a filmeket emlegeti, és a sorrend sem sokban tér el. Megcsillan egy reménysugár, ha a rengeteg lista átnyálazása után találunk valami igazán pikáns csemegét. És bizony, mindig akad néhány film, ami után nagy megelégedéssel állunk fel és az "ez remek volt" valamint ehhez hasonló gondolatok törnek ránk.

Egy eredeti Disney mese 2000-ből. Nem holmi gagyi animáció, ahol a grafikán csak húzzuk a szánkat (az igénytelenség miatt), hanem rajzolt mese. Ez már alapból jó pont, mert igaz, hogy a számítógépes animáció szép és jó, de nekem hiányoznak a rajzolt mesék a mozivászonról.

A történet gyanánt előhúztak a fiókból egy sablont, amivel ebben az esetben tökéletesen ki tudok egyezni. Adott nekünk egy pökhendi és persze csak magával foglalkozó uralkodó, egy gonosz boszi és a bárgyú sidekickje, valamint a morális tanítást magában hordozó pásztor. A vén boszorkánynak a trónra fáj a foga, így megpróbálja eltenni láb alól a fiatal uralkodót. A gyilkossági kísérlete balul sül el és az uralkodó nem hal meg, hanem helyette lámává változik. Az egészet megbolondították még egy dél-amerikai helyszínnel is, ami sokat dob a hangulaton.

Innentől nem mesélném tovább a történetet. Bevett klisékkel operál, és persze végén kötelező a happyend. Ebből a sablonosságból adódik, hogy a történet csak másodlagos. A hangsúly a karaktereken van. És ezek sem valami eredeti ötletek ám. Csupán a meséktől jól megszokott archetípusokat kapjuk. És mégis. Garantálják a teljes játékidőre a földön fetrengős, hasat fogós nevetést. Talán a legjobb az izomagyú Kronk, aki a gonosz boszi bárgyú sidekickje. Az ő karakterének köszönhetünk rengeteg nevetést. Mondhatjuk, minden megmozdulása mosolyra görbíti a szánkat.

A karakterek viccességét már csak tetézi, hogy az egész mese egy hatalmas paródia. A kommersz, mindenki által ismert meséken túl, magát a stílust is kifigurázza. Találunk benne utalást a Tarzanra, a Hófehérkére és Yzma (a gonosz), pedig egy az egyben Szörnyella De Frász. Egy paródia hamar a saját csapdájába eshet, ha túl komolyan veszi magát. Ettől szerencsére itt fényévekre vagyunk.

A szinkron. Kényes pont (persze nem a cél korosztály számára), de itt még ez is nagyon eltalált. Utólag belenéztem az előzetesbe, hogy legyen összehasonlítási alapom. És még ezután is kitartok amellett, hogy a hangok tökéletesen illeszkednek a karakterekhez. Talán Yzma volt az egyetlen, akinél az eredeti valamelyest jobb volt.

A hangok mellett a fordítás is jó. Ötletes, mondhatni. Bár általában falra mászok a gyenge szóviccektől, de itt még ezeken is tudtam nevetni.

...nézz rám és lámulj el!

Kivételesen az előzetes megtekintésétől óva intek mindenkit, mert rengeteg poént lelő. Bár így is marad még jó pár, de a nagy becsapódások mindig első alkalommal ütnek igazán.

Hamisítatlan Disney mese lévén a zene Oscar jelölést ért anno. Morális tanítás is egy olyan jellemző, amit nem lehet kihagyni. Itt ezt elég érdekesen oldották meg. Hirtelen nagyon erőltetni kezdik ezt a tanítsuk a népet dolgot, de aztán leállnak, és inkább kifigurázzák azt is. Jó volt látni, hogy végre szembe mernek fordulni a bevett szokással és kicsit görbe tükröt tartani elé. De még így sem úszhatjuk meg a végső következtetést, szerencsére ez már az utolsó percre marad, amikorra már nem bánunk semmit, mert az izomláz már garantált és a jókedvünket nem lehet letörni.

Abszolút 10/10-es mese. Ajánlom kicsiknek és nagyoknak, de inkább nagyoknak, mert számukra nyílik meg igazán a film. Érettebb fejjel sokkal többet láthatunk belőle.