Rohan az idő, az Oscar gála a nyakunkon és még csak Gombos Benjamin került terítékre. Egyszóval kicsit bele kell húznom, mert megint lemaradok, mint tavaly.

Másodikként a meglepetés kategória nevezőinek a sorát erősítő Slumdog Millionaire kerül terítékre. Sokan és sokféleképpen zengtek már ódákat róla és igazuk is van (valahol a messzeségben), de semmiképpen nem emelkedik ki annyira. Oscarra természetesen esélye sincs, már csak presztízs okok miatt se. Ha mégis megkapja (legjobb filmnek járó díjra értem), akkor bizony megkóstolom a kalapom.

Danny Boyle rendező úr nagyon érti a dolgát, ezt már számos alkalommal bebizonyította. Ezért a tőlem kijáró plusz egy vállveregetés mit sem nyom a latba, de azért kiosztom. Bizony, bizony itt is odatette magát, és egy nagyszerű filmet tett le az asztalra. Egyedi ötlet, jó forgatókönyv, ismeretlen, de jól alakító színészek. Pár szóban ezt kapjuk abban a két órában, amit a filmre „áldozunk”. Ez nem is áldozat, de inkább öröm.

A mindenki által ismert Legyen Ön is Milliomos című kvízműsorból kerekített egy érdekes és szívhez szóló mesét. Egy fiúról, akinek a sorsa, hogy nyertes legyen. Három idősík fut párhuzamosan: a jelen, a fiú története és a játékban eltöltött idő. A végére ez a három kicsit különálló szál összekapcsolódik, összeérnek a történetek, hogy teljes legyen a mese.

Miért mese? Mondhatnánk, hogy hihető a történet, mert csodák márpedig vannak. De elég, ha a vallató rendőr fiúhoz való viszonyulását tekintjük. A fiú egy senki, egy csóró a nyomornegyedből. A rendőrnek semmi oka nem lenne, hogy feltétel nélkül higgyen a fiú szavaiban, de mégis megteszi. Jamal élete nem különbözik a többi gyerekétől. Csak próbált életben maradni, mint mindenki ezen a sárgolyón, csak van, akinek ez sokkal több erőfeszítésébe kerül. A vallatás végére mégis meglágyul a vallató tiszt szíve és hagyja, hogy a fiú beteljesítse a sorsát.

Az egzotikus helyszínek mindig dobnak egy filmen. India egy nagyvárosa, csak egy a sok közül, de a Föld ezen részéről nézve nagyon is egzotikus helyszín. Olyan, mintha fényévekre lenne, pedig „alig” pár ezer kilométerre van. Egy más világ, minden szempontból. És ahogy az Isten városában is, itt is sikerült elég jól elkapni a város hangulatát. Átadni, hogy mennyire lehet nehéz csupán egyetlen napot is túlélni. Emberfeletti erő kell hozzá, gondolhatnánk, mert innen úgy tűnik. Közben pedig nekik ez jelenti a mindennapokat.

A színészek bár ismeretlenek, de kellemes játékuk mellett ez fel sem tűnik. A műsorvezetőt már az első pillanattól könnyű utálni. Az ellenségképre mindig szükség van, és érdekes, hogy itt nem a rendőr volt az. A végére a rendőr pozitív karakter lesz, sőt még a báty is, aki sokszor tett keresztbe Jamalnak.

A zene, ahogy illik, nagyon a helyén van. Nagyon kellemes soundtracket hoztak össze. A főcím pedig már csak hab a tortán. Mindig jó egy kis ötletet látni a film utolsó utáni perceiben is. Ezért külön is jár a plusz pont.