Gran Torino

Mindenki az írja, hogy Clint Eastwood öregségére nagyon belejött a rendezésbe, és ráadásul kifejezetten jól is csinálja. A nyilvánvalót nehéz tagadni, én sem teszem. Tényleg jobbnál jobb filmeket csinál. A Gran Torino is egy kellemes darab.

Rendezésileg nagyon a helyén van, viszont mintha Eastwood színészileg megfáradt volna már. Az elsőtől az utolsó pillanatig ugyanaz az arckifejezés. Az a tipikus Eastwoodos – összehúzott szemöldök, meg minden.

Témájában kényes kérdés(eke)t feszeget. Egy kevés idegengyűlölet, egy kevés amerikai álom (bár kétségtelen, hogy ezt csak nagyon érintőlegesen) és persze a háborús veteránok terhe: a gyilkolás tudata. Bármennyire is szerteágazó, Eastwood mégis egyben tudja tartani és egyszer sem lesz szájbarágós, de az üzenet mindig egyértelmű.

Dráma és az elgondolkoztatás közé néha egy-egy poén is befért. Inkább fekete humor ez, de így is jót lehet rajta mosolyogni. Gondolok itt például Walt gyónására.

Összességében? Nézni kell!

Role Models

Két srác folyékony mérget árul (energia ital formájában) iskolákban. Egyik nap semmi sem jön össze és a bíróságon kötnek ki, vádlottként. Börtön helyett társadalmi munkát választják inkább. „Önkéntes” gyerekfelvigyázók lesznek. Persze két problémás esetet kapnak.

A történet nem valami „hű de eredeti” viszont tartogat néhány lehetőséget, amit legtöbb esetben ki is használnak. Tehát ne számítsunk csavaros történetvezetésre, csupán a jól bejáratott sablonokat járatják körbe-körbe.

A film élvezhetőségének kulcsa nem is ebben van, hanem a két főszereplőben. Seann William Scott és Paul Rudd megfelelő választásnak bizonyult. Scott az, akin kicsit csodálkozni lehet, mert szépen lassan sikerül levetkőznie a Stiflert és vele együtt a bránermájsztert is.

Igazából lehetne viccesebb is, mert sem az eredetiség, sem a hihetetlen színészi játékok nem vetik szét a filmet. Ennek ellenére én élveztem. Egyszer simán elmegy.

A sziget (The Island)

Ígéretes sci-finek indul. Minden adott. Utópia, burkolt diktatúra, háttérben lappangó titok. Ehhez hozzáadunk egy kevés Michael Bay-t és máris egy akciófilm közepén találjuk magunkat, jó sok kamerarángatással.

Végül is így sem volt rossz, még másodjára sem. Kicsit lassan indul be az eleje, de aztán az üldözés már nagyon pörög. Nem baj, hogy két klón miatt lerombolták a fél várost, ez senkinek nem tűnik fel. Ilyen apróságokkal nem is érdemes foglalkozni. Meg azzal sem, hogy 70 emeletnyi zuhanás után is vígan rohangálnak hőseink. Nem baj, ezeket le lehet nyelni.

Színészek terén van nekünk egy gyönyörű Scarlett Johanssonunk és egy nagyon kíváncsi Ewan McGregorunk. Rohannak, aztán lőnek rájuk, utána rohannak, majd zuhannak és a végén happyend. Ehhez nem kell sok tehetség, így rontani sem tudnak.

A filmben az egyetlen zavaró dolog, hogy néha teljesen elrugaszkodik a valóságtól. A fizikát semmibe veszi, az emberi anatómiával egyetemben. Viszont kétségtelenül látványos.