Örömmel köszöntöm dmit sorainkban. Remélehetőleg mostantól sűrűn jelentkezik írásaival, mi pedig élvezhetjük azokat. Bemutatkozó cikkével máris az új "elmélkedő sarok" rovatunkat erősíti. (tmichel)

Vannak pillanatok, amikor egy-egy sorozat a nem várt hatást hozza, teljesen más reakciót vált ki az emberből, mint amire eredetileg számított. Ilyen dolog történ velem is, és úgy gondoltam ezt megosztanám.

Elmélyülten néztem egyik kedvenc szériámat, a Las Vegasi Helyszínelőket (C.S.I.) amiben is az egyik rész végén elhangzik egy beszélgetés Laurence Fishburne (Dr. Ray Langston) és George Eads (Nick Stokes) között. Valójában, Dr. Langston mondandója ütött szöget a fejembe.

"- Tudtam én, hogy te is önmarcangoló típus vagy. Mondd el, mi a kedvenc önostorozási szokásod! Elmondom, én mit szeretek.

Felmegyek egy weboldalra. Egy mozis lapra. Megkeresem az épp kedvenc filmemet, aztán szeretem olvasgatni a kommenteket, amik megmondják, miért tévedek, miért van rémes ízlésem."

Ez a pár mondat is elég volt arra, hogy komolyan elgondolkodjam. Mi, önjelölt "kritikusok" valóban ennyire befolyásolnánk véleményünk kinyilatkoztatásával a mindennapok emberét? Én, mint új ember a filmkalauz.hu-n,és mint a Filmdzsungel blogon egyaránt, nem így érzem. Hiszen mióta világ a világ, különböző ízlésű emberek népesítik be a bolygót, és az ember kommunikációs képességeinek fejlődésével a kritika is felütötte a fejét.

Már kisgyermek korunk óta kritizálunk."Ez a pulcsi nem tetszik. Nem eszem meg a sárgarépaa főzeléket. A krumplit hússal jobban szeretem". És még sorolhatnék számtalan példát. Ha nem közvetlenül is, de valahogy ilyen viszonyban vagyunk a filmekkel is.

Van aki az akcióra kattan (Öcsém ha nincs tíz hulla és minimum három autós üldözés akkor én meg sem nézem).

Van olyan,aki a vígjátékokért rajong (Apám, ez nagyon ott volt már régen röhögtem ennyit).

És van, aki (főleg a hölgyek körében) a romantikát szereti (Istenem, annyira de annyira cuki volt a Leo,tök oda voltam meg vissza). Sok példa van még, csak az alapok közül villantottam fel néhányat.

Szeretném elérni, hogy a kritikus ne, mint olyan ember éljen a köztudatban, mint a morgós öregember, akinek semmi sem jó. Mi, akik vesszük a fáradtságot (na meg a bátorságot) papírt és klaviatúrát ragadva kritikát (én csak véleménynek nevezném - tmichel) írunk erről vagy arról a filmről, nem az az elsődleges szándékunk hogy rá- esetleg lebeszéljünk másokat az aktuálisan kritizált filmről. Pusztán véleményünket közöljük a nagyérdemű felé, talán jó szándéktól hajtva hogy a néző egy új élménnyel gazdagodjon, vagy egy rossz élménytől kímélje meg magát.

Kedves Mozirajongók! Kérem önöket,ne ítéljék el a kritikusokat, mivel eme írás címében is ott szerepel: a kritikus is ember.