Mi vitt rá arra, hogy megnézzem ezt a filmet? Őszintén, nem tudom. Ha a neten kicsit szétnézünk, nem sok jó véleményt találunk. Igaz, hogy tegnap még ahhoz is fáradt voltam, hogy egy fél (történeti) csavart fel tudjak dolgozni emberi időn belül. Így már érthetőbb, hogy miért néztem olyan filmet, amit már azelőtt elkönyvelhettem megnézetnek, hogy elindult volna.

A romantikus vígjátékok minden kliséjét felvonultatja a film és a szokásos menetrendet követi: meglátja, utálja/nem foglalkozik vele, beleszeret, csalódik, megbocsájt, és a végén happy end. Ebben a műfajban már nem nagyon tudnak (vagy inkább akarnak) újat mutatni, így be kell érnünk azzal, ami van. Azért mindig akad egy-egy gyöngyszem, de ez nem az a film.

Jane esküvőn eddig csak koszorúslányként vett részt, és még egyszer sem került közel ahhoz, hogy ara lehessen. Emellett reménytelenül szerelmes a főnökébe, akinek ez egyáltalán nem szúr szemet. Feltűnik Tess, Jane húga s rögtön ráhajt George-ra, aki történetesen Jane főnöke. A szerelmi háromszögben egyedül csak Jane szenved, de ő nagyon. A lovag fehér lovon persze megérkezik, csak Jane-t elhomályosítja a vak szerelem.

Mint látszik a történet teljesen sablonos, de akad néhány jelenet, ami egészen kellemesre sikeredett. Például mikor az isten háta mögött ragadnak és az estét asztalon táncolással és énekléssel ütik el. Sajnos ettől az egy-két villanásnyi jelenettől eltekintve elég unalmasan telnek a percek, de ami még ennél is fájdalmasabb, hogy a poénok sem repkednek mindenfele. Mosolygásra is alig telik. Pedig romantikus vígjátéknak kéne lennie.

Jane szerepében Katherine Heigl, akit a Grace klinikából ismerhetünk. Nos, sorozatszínésznek elmegy, és itt is elbotladozik, de ennél komolyabb szerepre már ne vállalkozzon. Malin Akerman Tesst „varázsolja” a vászonra. Játéka még elfogadható, de ezzel a szőke hajjal iszonyatosan ronda. A Watchmenben sem mondhattuk rá, hogy minden férfi álma lenne, de itt… A barna hajával az a kevés bája is eltűnt, ami volt. A szőke herceg fehér lovon itt barna volt és James Marsdennek hívták.

Egy-egy szám nagyon kellemes volt, de összességében mégis felejthető a film zenéje. Ez nagy kár, pedig sokat javíthatott volna az élményen egy ütős soundtrack.

Inkább gyengécske, mint közepes. Egyszer meg lehetett nézni, de többször nem hinném, hogy előveszem. Sajnos a romkom műfaja eléggé haldoklik az ötlettelenségben. Minden évben várjuk a megváltót, de csak nem akar eljönni…