...avagy talán mégis de nem
Figyelemmel kisérve az év folytatásokban bővelkedő kínálatát, egy újabb mozi kerül előtérbe, aminek címe után a magyar frappáns címfordító szakmunkások nemes egyszerűséggel oda biggyesztettek egy kettest. Az 2006-os Éjszaka a múzeumban sikere után szinte már "természetes" volt, hogy előbb-utóbb megkapjuk a folytatást. Valójában nem is a történet, hanem maga az elképzelés és a megvalósítás hozott egy kis színt a családi vígjátékok palettájára.
Jó néhány esztendő eltelt azóta, hogy Larry Davey (Ben Stiller) elhagyta a New York-i Természettudományi Múzeum falait, levéve egyenruháját, megvalósította álmait. Napjainkban már, mint sikeres "tele-shopos" vállalkozó éli életét. Egy napon betéved kedvenc múzeumába, ahol meglepetten veszi észre hogy bizony az ódon falak között is a változás, a fejlődés szele fújdogál. A múzeumot felújítják, komoly változásokat eszközölnek, haladnak a korral. Amíg a munkálatok tartanak, a tárgyak egy részét a Washingtoni Smithsonian múzeumba szállítják. Ami nem is lenne akkora gond, de a rafinált kis csuklyás majom ellopja azt a bizonyos egyiptomi táblát ami minden baj okozója. Ráadásul a Smithsonian falai között található kiállítva Kah Mun Rah (Hank Azaria) a vérszomjas fáraó, aki már alig várja hogy visszatérjen az élők sorába és hatalomra törjön. Mint minden világhódító tervben itt is akadnak segítők Rettegett Iván (Christopher Guest), a kisnövésű de annál nagyobb francia hadvezér Napoleon (Alain Chabat), és talán az egyik legnagyobb név a szervezett bűnözés, a maffia történetében, Al Capone (Jon Bernthal) személyében. Természetesen Larry nem hagyja ezt annyiban, elutazik Washingtonba hogy ismét eltöltsön egy éjszakát a múzeumban.
Vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. A bevált receptet használják ugyan úgy mint az első részben, néhány új szereplővel megspékelve. Nem merném teljes határozotsággal kijelenteni hogy az Éjszaka a Múzeumban 2. egy szórakoztató mozi lenne. Mert példának okáért egy Stan Up Comedy műsor szórakoztató, erre a filmre talán a megmosolyogtató vagy az "aranyos" jelző illene. Valójában nem is a történeten van a hangsúly. Az egész filmet a látvány világ teszi eladhatóvá. Azok a különleges effektusok amivel életre keltik a múzeum "lakóit", ezért szerethető a film. Tény hogy a családi vígjáték kategória minden kritériumának megfelel de valahogy nem hagy különösebb nyomot az emberben.
Ben Stiller és a jó öreg Robin Williams (Teddy Roosevelt) hozzák a tőlük elvárható szokásos színvonalat, minden megeröltetés nélkül alakítják a rájuk szabott karaktert. Amy Adams (Amelia Earhart) ha így folytatja soha az életben nem fog kikerülni a "cuki-muki" lány szerepkörből. Kérdés hogy ez a művésznőnek mennyire pozitív de alakítása messze jár a hitelestől. Hank Azaria (Kah Mun Rah) Hollywood egyik legnagyobb kakukktojása. A legtökéletesebb példa rá, hogy valóban, Amerika a lehetőségek hazája. Ahol még egy beszédhibás színész is futhat be nagy karriert. A készítők igyekeztek biztosra menni és a "tuti befutó" szereplőket mentették át az első részből. Gondolok itt Owen Wilsonra (Jedediah), Steve Coganre (Octavius). Az apró slussz-poénokból kiragadnék egyet mert érzésem szerint ez már súrolja az extrém kategóriát. A világuralomból mint említettem sokan kivennék a részüket a jelentkezők között ott találhatjuk a Szezám utcából a "kuka-szörnyet" és a sötét oldal urát Darth Vadert is. :D Végszóként csak annyi hogy az Éjszaka a Múzeumban 2. olyan mint egy jó minőségű konyak.
