Nyugodj békében Bill!

Egy közhellyel indítanék. Milyen furcsa csavarokra is képes ez a fránya élet. Nemrégiben még a "nagy port" kavart Crank 2. kritikám kapcsán beszéltem David Carradine-ról, ahol is stílusosan egy japán jakuza félisten szerepében tettszelgett, aki közel a százhoz még mindíg kanos volt. :) Most pedig mi van? Kattintok egy bizonyos hírportálra, hogy jó szokásomhoz híven átnyálazzam a napi híreket, úgyis nyugodt napom volt estére jól felidegesítem magam. És mit látok? Az "öreg" halott. De nem is akárhogyan. Teljesen. De nem csak úgy simán fogta magát és elaludt, nem, Mr. Carradine megadta a módját. Egy függönyzsinórral a nyakán hívta magához a kaszást.

Nem szeretnék most mindenféle születési és statisztikai adatokkal előhozakodni, ezt mindenki megtalálja a megfelelő oldalakon ha kiváncsi rá. Nem akarom az egekig magasztalni David Carradine életét és munkásságát, ezt az elkövetkezendő napokban úgyis megteszik majd a szakemberek. Egyszerűen úgy éreztem illik néhány szót szólni egy emberről, egy színészről ha máskor nem is "legalább" akkor ha eltávozott közölünk. Bízom benne, hogy rajtam kívül másnak is okozott kellemes perceket David Carradine, aki még a hetvenen túl is tudott olyan "keményen" nézni hogy az embernek ökölbe szorult a s*egge.Az öngyilkosság mindíg felveti az emberben az értelmetlen halál kérdését, ilyenkor filozofálni kezd az ember hogy mi lett volna ha...milyen filmekben csillogtatja meg színészi képességeit mindenki Kwai Chang Caine mestere. Ezt már sajnos soha nem tudjuk meg.

John Arthur Carradine. RIP.