Ultimátum (Normal Adolescent Behavior)

Néha nem értem, bizonyos filmeket miért kell egyáltalán leforgatni. Tökéletes pazarlás. Erőforrás, pénz, meg minden, amit akarsz. Ez is egy pont ilyen. Egy olyan konfliktust mutat be, ami ígéretes ugyan, de már az elején kristálytiszta minden: a szerepek, ki kinek alárendelt, kivel és hogyan lesz a bonyodalom. Lehetett volna érdekes is, mert a téma kurrens és a fiatalok bizony ilyet is csinálnak, de valami elromlott. Talán a forgatókönyvet lehet megjelölni bűnbakként, mert még a rendezés is belefért.

6 fiatal alkot egy zárt és nagyon összetartó csoportot. Megosztanak mindent: élményeket, érzéseket és a testüket is (értsd: minden szombaton mindenki mindenkivel csinálja). Egy új srác érkezik az iskolába és egyikük nagyon közel kerül hozzá és ezzel a csoport léte kérdőjeleződik meg. Addig lappangó érzések és konfliktusok jönnek a felszínre.

A film – szerintem – a tinédzser kor egyik alapkérdésébe tenyerel bele. Barátok vs. szerelem. Emellett a baráti kör ereje és hatalma az egyén felett. Lehetne érdekesen is megoldva, de itt sajnos már minden előre lejátszott, így nem tartogat izgalmakat. Mellesleg meglehetősen Skins életérzést próbál utánozni, de nem sikerül neki. Ami a briteknek tökéletesen sikerült, itt az nem működik. Szex, drogok, szabadság és fiatalság - ezt próbálja meg átadni, de egyáltalán nem jön össze.

A fel-felcsendülő jobb zenék enyhítenek kicsit a helyzeten, de a színészek gagyik, ahogy a rendezés is épp elmegy kategória. Dráma akarna lenni, de nagyon mű íze van az egésznek. Lehetett volna valami, de nem lett.

Normal Adolescent Behavior
színes, amerikai filmdráma, 93 perc, 2007
r: Beth Schacter

College

Átlagon aluli, szokásos, "csak a szex" vérmérsékletű amerikai tini-vígjáték. Ennyi. Nem nagyon érdemes többet erről beszélni. Semmi izgalom, semmi eredetiség. Csak másolják, amit eddig kitaláltak, csupán az arcok és a zenék változnak. Viszont a karakterek nem. És ezt nem értem. Miért kell lennie mindig egy dagadt wannabe jóarc srácnak, aki mellesleg nem jó arc, csak sokat káromkodik. A Superbad óta ez a divat? Vagy már előtte is ez volt?

Ja, hogy történet is van? Elvileg akadna, csak elveszik a rengeteg poén között (érezzük ide a maró gúnyt…). Szóval annyi lenne, hogy három végzős srác átugrik egy egyetemre megnézni milyen is lesz majd ott. Sok bulit remélnek, piát, csajt és persze azt, hogy összejön valami a hétvégére, és használhatják azt, ami a két lábuk között lengedez.

A már sokszor látott "poénokon" nem tudunk nevetni. Egyszer-kétszer talán egy halovány mosoly megjelenik az arcunkon, de ezen kívül semmi. Pedig itt az agyatlan szórakozásnak kéne tombolnia. A három lúzer srác nemcsak lúzernek tűnik, de az is. És mindennek a tetejébe még meglehetősen bénán is játszanak. Az egyetlen pozitívum a cicik megdöbbentően magas száma. :) Ez menti meg a filmet a teljes kudarctól. (A legjobb pillanat az elején a főcím, de ott el is fogyott az összes eredetiség.)

College
színes, amerikai vígjáték, 94 perc, 2008
r: Deb Hagan

A Boszorkány-hegy (Race to Witch Mountain)

Bírom Dwayne Johnsont - ezért is néztem meg a filmet. Egy újabb kalandos Walt Disney mese, kis akcióval, de családi csomagolásban. Dwayne múltkori próbálkozása elment (The Game Plan), de ez most nagyon nem jött be. Végül is, majdnem végig egész jól funkcionál – eltekintve pár gagyi jelenettől, ahol nem sikerül nevetni, pedig kellett volna – csak a végére romlik el nagyon. A búcsúzkodós jelenet nélkül még lehetett volna közepes darab, de így bizony nagyon gyenge.

Jack egyszerű taxisofőr, de belecsöppen a dolgok sűrűjébe, amikor két idegen ül be a hátsó ülésre. A Föld és persze az emberiség sorsa a tét (plusz még szülői ösztönei is felszínre törnek), így segít a két idegennek felkutatni az űrhajójukat, amivel hazatérhetnek és megelőzhetik az emberiség pusztulását.

Race to Witch Mountain
színes, amerikai kalandfilm, 98 perc, 2009
r: Andy Fickman

Mindhárom alkotás kerülését javasolnám, bár gondolom ez kiderült már. :)