Ejj a fejem! Basszus hol vagyok? Mit keres itt egy szobor? Mi ez a csirke? Basszus hiányzik egy fogam? Nagyon odacsaphattunk tegnap este. Na mindegy, végül is csak egyszer van Doug haverunk legénybúcsúja. Apropó hol van Doug? Hogy mi van a klotyóban?! És mi ez a sírás?! Hát ezekről a kérdésekről szólna a film, melyet ajánlanék mindenkinek, aki szeretni látni végre egy jó vígjátékot. Következzék a The Hangover.

Adott négy srác. Doug, Phil, Stu régi haverok. Ott van még Alan is, Tracy bátyja. Tracy Doug menyasszonya. Két nap múlva lesz a nagy esemény. Így hát kell még csinálni valamit, amíg mindenkinek szabad. Legénybúcsú, irány Vegas! Nem mondok többet, mert nem túl bonyolult a sztori, nem akarom lelőni a poénokat.

Régen felfigyeltem már erre a filmre. Néztem a zene MTV-t és ott ment az előzetes. Először azt hittem valami újabb barom reality tőlük. Most csütörtökön azonban leesett, hogy ez egy film méghozzá elég ígéretes. Hiszen olyan emberközeli. Legalábbis velem már előfordult, hogy azt se tudtam hol vagyok másnap. Teljesen bele tudtam magam képzelni a srácok bőrébe. Amúgy, nem tudom ez a téma hogy nem jutott senkinek az eszébe eddig?! Legalábbis én nem emlékszem rá, hogy lett volna ehhez hasonló vígjáték. Javítsatok ki ha tévedek.

A szereplők megválasztása is bölcs. Van itt mindenféle típusú személy. Ott van például Doug, a vőlegény. Visszafogott, azonban laza srác. Nem oldódik nehezen, de mégis kell neki egy kis lökés. Ennek megadására van ott Phil, a társaság érdemi irányítója, aki mellesleg egy iskolai tanár, jó is az, ott a gyerekek kirándulás pénze, abból lehet menni Vegasba. Stu nem az a bulizós fajta, igazából egy papucs. Tudjátok ő az, aki nem meri elmondani a barátnőjének, hogy elruccan Vegasba, mert nem engedné meg neki. Persze, ahogy ez lenni szokott, rajta lehet a legjobban meglepődni pár kör után. Emellett ott van Alan, aki egy kissé érdekes arc, magának való, azonban egy őrült, a szó jó értelmében. Egy tipikus baráti társaság, mindenki megtalálhatja a neki szimpatikus karaktert.

Vegas természetesen gyönyörű. A fényképezés is pompás. Tetszenek a színek, a környezet, tetszenek a megoldások, melyeket használtak. Sikerül fenntartani a néző figyelmét. Erre persze ott vannak a poénok, melyek leginkább a helyzetkomikumra épülnek, előfordulnak jó dialógusok is, de nem ez van túlsúlyban. Jó ötletnek tartom, hogy nem mutatja be a lényegi bulizást, hanem a szereplőkre van rábízva a történések kiderítése. Így naná, hogy figyel a néző, sőt még ő is gondolkodik, mi lehet a megoldás.

Ez a film nem akarja megváltani a világot, szimplán szórakoztatni. Nincsen mögöttes tartalom, tanulság, akármi. Lefogadom, ha ez tényleg így megtörtént volna ezekkel az emberekkel, és még egyszer megcsinálhatnák, örömmel tennék. Én is így szeretnék legénybúcsúzni.

Látjátok, olyan jó film, hogy már sikerült kér kritikát is írni róla. Tényleg a nyár végjátéka.

The Hangover
színes amerikai vígjáték, 100 perc, 2009
r:Todd Phillips